Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-12-31 / 6. szám
11 — 117 — támad, egyszersmind élénkebb és rombolóbb lefolyással kell birnia, mint más kévésbbé érzékeny, gyúladásra kisebb mérvben hajlandó szövetben. Valamely szaruhártya, pl. gőrvélykórnál, igen csekély, sokszor ki sem mutatható ingerre gyúladásba jöhet ; de ez rendesen sokkal kevesebb élénkséggel fog lefolyni mint más szaruhártyugyúladás, melynek létrehozására erősebb ingerek voltak szükségesek. — De ha biztos, hogy a szem bizonyos körülmények közt hajlammal bír a gyúladásra, azon kérdés merül fel, hogy vájjon miáltal okoztatik ezen hajlam ? miért van meg ezen hajlam egyik esetben, másikban pedig nem ? A felelet ezen kérdésre az idegek élet- és kortanában található. E kettő a következőkre tanít : Minden változás az idegrendszernek, akár physikai, akár chemiai magatartásában mindenekelőtt az ingerlékenység fokozódását, és azután annak leszállását eredményezi (Ranke). Ha tehát az idegek ingerlékenységében változás történik, mindenekelőtt a fokozódási, és csak azután a leszállási stadium következik, feltéve, hogy a változás oka még mindig tart. Ha valamely ideg ingerlékenysége leszáll, akkor elébb egy időszaknak kellett lenni, melyben az ideg ingerlékenysége a rendesnél fokozódottabb volt. Ha tehát elérni akarjuk, hogy valamely ideg rendes ingerlékenységét egy ideig megtartsa, szükséges: i. annak teljesen rendezett táplálkozása, benne az üteres vérnek rendezett cseréje; 2. az ideg rendes összefüggésének a központtal változatlan maradása; 3. a munkásságnak (működésnek) nyugalommal rendes felváltása. Magas hőmérsek is emeli az idegek ingerlékenységét, mig alacsony hőmérsék azt leszállítja. Megszáradás és rögtöni hőemelkedes mint ingerek hatnak (Ranke). Nyomás, rángatás, zúzás emeli az idegek ingerlékenységét, hogy azt azután megsemmisítse. Víz elvonás is emeli az ideg ingerlékenységét. Az ingerlékenységnek eme változatossága oka azután annak, hogy egy és ugyanazon inger egyszer kisebb, másszor nagyobb hatást hoz létre. Ezen hatás nagysága nemcsak az inger nagyságától, hanem a felfogó és tovavezető ideg ingerlékenységétől is függ. Ha megvizsgáljuk a szervezetet az irányban, mikép hatnak reá a különféle ingerek, mindenekelőtt az idegek ingerlékenységét kell szemügyre vennünk, mivel az ingerek hatása e szerint fog alakulni. így esetemben a gyermeknél a háromosztatú idegnek szemhez menő rostjai a koponyabeli nyomás folytán, melyet collateralis vizenyő idézett elő, magasabb ingerlékenységi állapotba voltak helyezve, ezért a gyúladás megindítására a levegő rendes izgatása, mely a szemhéjak tökéletlen záródása folytán akadálytalanul hathatott be a köt- és szaruhártyára, elengedővé vált. A túlérzékeny szemidegek ezen ingert felfogták, hatásosabbra átváltoztatták, a legközelebbi központok, az idegcsomók (gangliutn) útján az edénymozgató idegeknek átadták és így az inger gyúladást hozott létre. Az öreg férfiúnál a nagyfokú táplálkozási zavar miatt szintén lényegesen fokozódva volt az idegrendszer ingerlékenysége. A szemhéjak mozgási képessége megvolt ugyan, és a szem nem is vesztette volt érzékenységét: azonban nagyon könnyen akad valamely csekély inger, mely a gyúladás létrehozására és fentartására elég erős. így meglehet, hogy a személy gyengesége miatt a szemhéj nem lett tökéletesen a szemteke felületéhez oda vonva, ez által por, stb. juthatott a szembe, hol első sorban conjunctivitist idézett elő, azután pedig a váladék egymaga, vagy pedig porral stb. egyetemben, volt oka a gyúladás tova terjedésének oly módon, hogy az általuk okozott nyomás és dörzsölés a szemgolyónak fokozódottabb ingerlékenysége miatt mint gyúladást előidéző inger hatott. Ugyanazon hatás áll be akkor is, midőn a test valamely részében az érző idegek ingerlékenysége a fentebb említett okok egyike vagy másika által fokoztatik, mint pl. átvágás, táplálkozási zavar, vízelvonás stb. által. Ezen okoknak bizonyos gyorsasággal és élénkséggel kell hatniok, hatásuknak bizonyos fokú hevenyességgel kell fellépnie, hogy az ingerlékenység fokozódása bekövetkezzék. Házi nyulaknál vérszegénység beálltakor convulsiv görcsök lépnek fel, s csak akkor maradnak ki, hogy ha az elvérzés igen lassan történik, vagy ha az állat már elébb is elgyengült volt. Felette gyors elvérzésnél a görcsök szintén el— 118 — maradnak (Chossat).') Mindkét utóbbi esetben már kezdettől fogva beáll az idegek ingerlékenységének alábbszállása, a bénulás,— hasonlóan mint a gyorsan ölő mérgezéseknél. Legtöbbször a hosszabb ideig tartó lázas betegségeknél gyorsan fellépő táplálkozási zavar okoz neuroparalyticus ophthalmiát; ritkábban (és pedig a betegség rövid ideje miatt) a choleránál fellépő táplálkozási zavar és vízelvonás. Rossz táplálkozás még ritkábban képezi a baj okát; így a néger rabszolgák gyermekeinél uralkodó ophth. braziliana, melyről Gama-Lobo,* 2) Ullersberger s Teuscher értesítenek, az említett módon, rossz táplálkozás által okoztatik. Gyakoribb az áthajlítási inger és lob, midőn az idegekre, azok lefutásában valamely helyen vagy pedig a központi sejtekre, nyomás történik, vagy midőn azok rángattatnak, zúzatnak, mint az a körülöttük vagy mellettük növő, kóros képletek által történik, vagy midőn az ingerlékenység az idegvégeken jelenlevő (hyperaemiából vagy neuritisből ott fejlődő) izzadmánynak nyomása által fokozódik. A nyomás, mely az idegeknek felfogó külvégére történik, szintén ingert képez. Ennek következése hasonlóképen az, hogy már a legkisebb ingerek is képesek az érző idegekben, reflex utján, az edénymozgató idegeket aktiv hyperaemia és gyúladás létrehozására bírni. Ha az érző ideg élettani összeköttetése a központtal és ezzel az érzés meg is szűnt, az inger mégis reflexzé változik át, pusztán a környi gangliák közvetítésével. Sőt a hatás nagyobbnak látszik lenni akkor, midőn az ideg ingerlékenységét előidéző ok, nyomás stb. a környi gangliákhoz közelebb fekszik, mivel ezekben az ingerlékenység ekkor sokkal magasabb fokra emelkedik, mint midőn az ok távolabbról hat. így pl. gyorsabban látszik fellépni az edényparalysis a neuropath, ophthalmianál, ha a háromosztatú ideg első ágában lévő ganglion Gasseri van bántalmazva, mint akkor, ha az affectio közelebb a központhoz fekszik, (Magendie,3) Schiff, Graefe). Ez utóbbi mellett szól az én esetem is, melynél a nyomás központi, s a betegség lefutása igen lassú volt. (I. számú kortörténet.) Az idegekre való nyomás különbözőképen jöhet létre. Legtöbbnyire pathologikus folyamatok az idegen magán vagy annak környékén okozzák azt. Ha magán az idegen, vagy annak környékében hevenyen tovaterjedő folyamat van, az mindig aktiv belöveléssel, sőt vizenyővel és izzadmánnyal is jár. A belövelt edények épúgy, mint a mindig tovaterjedő és az ideget érő izzadmánytömeg, nyomást gyakorolnak reá, mely nyomás külömbözősége függ amaz okok nagyságától és kiterjedésétől, és épúgy, mint ezek, igen gyakran változtatja helyzetét. Különösen a vizenyő mutat nagy változóságot. Ha az ideg nem minden rostja nyomatik, vagy 3 nyomás nagyon kicsiny, akkor az élettani vezetés a környék és a központ közt vagy egészben vagy részben zavartalan lehet. Panum, Dieulafoy és mások beszélnek a neurop. ophth. oly eseteiről, melyekben a köthártya érzékenysége teljesen megszűnt, de a szaruhártyáé megmaradt. Némely esetben a nyomás megszűnte után az ideg vezetési képessége ismét helyreáll, mint az az én esetemben, valamint Bärwinkel, Jaffe és mások eseteiben történt. Ha az ideg a központjával való összeköttetést elveszti, akkor először a környi részben lép fel az elfajulás, melynél szintén előbb az ingerlékenység fokozódik és csak azután száll alá lassanként; — az ingerlékenység kezdetben fokoztatott az idegcsonkon, a szükségképen fellépő gyuladási hyperaemia, vizenyő és izzadmány által gyakorolt nyomás következtében. Gyúladás által a központi részben is idéztetik elő fokozódottabb ingerlékenység. Ha a szemet ellátó trigeminus-ág van bántalmazva, ha az nyomatik vagy átvágatik, akkor az úgynevezett neurop. ophth. keletkezik, mely mellett azonban a paralysis hiányozhatik is, vagy pedig csak gyengén lehet jelezve. Oly mérgezéseknél, melyek nem gyorsan ölnek, szintén gyakran keletkeznek az említett módon veszedelmes ophthalmiák és más testrészek gyúladásai. ') Chossat kísérletei, Ziemsen Handbuch d. spec. Path. u. Ther. XI. 2) Idézve Samischnél, Handbuch der ges. Augenheilkunde. Cap. Ill, 134. lapon. ,1) Idézve Stelhvag-nál, Handbuch der prakt. Augenheilkunde II. lapon. 1
