Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-10-29 / 5. szám
93 94 a próbaképességet; noha megint olyanok is voltak, kik pl. rögös kötőhártyalobbal, kékkővel való kenés után, rohamos könnyezés alatt végig olvasták a táblákat. — Igaz, hogy a valódi színvak a táblák előtt, melyek neki egészen üreseknek látszanak, másképen viseli magát mint az olyan egyén, a ki ugyan észrevesz valamit és csak megfejteni nem tudja. De ezen próba a vizsgálattól positiv míveletet: olvasást követel, hogy meggyőző legyen. Kételkedéssel még nem értünk el semmit. Es ezért méltán kétségbe vonhatjuk a Pflüger-féle készülék kifogástalan alkalmazhatóságát arra, hogv mint vallató eszközt használjuk a gyakorlatbeli színvaksági vizsgálatoknál. Azt a szemrehányást, melylyel a Stilling-féle álhasonszínű (poeudoisochromatikus) táblákat illették, hogy t. i. túlságos szolgálatot tesznek,, Pflüger színellentétes táblái még sokkal inkább megérdemlik. Nem akarom tagadni, hogy nagyobb óvatosság mellett egy és más tévedést ki lehet kerülni vagy utólagosan pótolni : ha pl. szemüvegekkel utóvizsgálatot rendezünk és általában a többi szemészeti követelményeknek is szigorúan megfelelünk. De még így sem egészen biztos a fátyolkisérlet és hatása többé nem is gyors, — ez pedig két főkellék egy vizsgálati módszernél, mely tömeges alkalmazásra van szánva. Ezektől azonban eltekintve, a Meyer-féle kísérletet a színérzéki fogyatkozások tanulmányozásánál értékesíteni — kitűnő gondolat. A mennyiben objektiv úton a színvakság rejtélyes lényege fölött felvilágosítást szerezhetünk, épen a színellentét kísérleteivel nyert vizsgálati eredményekkel sokat érhetünk el. És erre Pflügernek szorgalmas észlelések után gondosan készített és azon felül oly kényelmesen kezelhető táblái különösen alkalmasak. Szerkesztőjük az új kiadás szövegében még arra is figyelmeztet, hogy a táblákat mint tettetési próbát is előnyesen lehet használni, t. i. azon esetben, midőn félszemű vakságot vagy tompult látást színlelnek ; az eljárás ugyanazon elven alapszik, a melynek Snellen az ő „Optotypi“ ezímű táblái közt a vörös A-1 és zöld V-t szentelte. Ha ugyanis a vaknak mondott szem elé vörös üveget tartunk, a másik elé pedig zöldet, és az illető mégis a vörös táblák egyikéről a fátyolon át olvasni tud, a tettetés kiderült; mert zöld üveggel ezen táblákról olvasni nem lehet. Ha a fátyol-kisérletet élettani viszonyok közt úgy ejtjük meg, hogy a táblára alapszinéhez hasonló üveggel nézünk, akkor a betűk a fátyolburok alól igen élénken és határozottan állanak elénk. Ez engem már regebben arra indított, hogy némileg Delboeuf és Spring *) példáját követve, színvakot a Pflüger-féle készülékkel akkép is vizsgáljak, hogy színes üvegen és folyadékon át nézessem. Erről némely más idevágó kísérletemmel kapcsolatban, egy külön czikkben fogok jelentést tenni. Közlemények az iridectomia köréből. ScHur.EK Vilmos tanártól. (Folytatás.* 2) Mielőtt a kettős pupillák által okozható egyszemi kettőslátásnak inathematikus és physikalis alapját ismertető részt befejeznék és a kettős pupillák kortanára, a klinikust érdeklő kérdésekre áttérnénk, még bővebb számadatok felhozásával kívánjuk indokolni azon tételt, melyben a lehető kettőzések határait (a 77-ik oldalon) így foglaltuk szavakba, hogy : „kettős pupillás egyén a rögzitési távoltól 2-3 és több dioptriával különbözve álló tárgyakról nem lát kettőset, ha a tárgyak nem jelentékenyen kisebbek, mint a pupillák közötti gát.“ Ezen tétel egy számítási sorozatnak folyománya, melynek nyerésére a kérdés számtanilag így tétetett fel: „Adott gátszélesség, adott tárgytávolság és adott alkalmazkodási beállítás mellett mily nagy azon tárgy, melynek szórtköreiben a holthelyek épen egy csap-alapnak szélességében vágnak egymás fölé?“ Az eddigi fejtegetésekből vilá*) Der Daltonismus. Kosmos XIX. k. 1878. 500—515. 1. 2) Az 52. és 71. lapon, az utolsó bekezdésekben az a kifejezés fordul elő hogy a retina projiciálja a képeket. A szives olvasó jól tudja, hogy a retinaingerlés alapján létesülő agyműködésben áll a képek projektiója, a tárgyak meglátása, — és valószinűen fenakadás nélkül ilyen értelemben is vette ama, az előadást gyorsítani szándékolt képes kifejezést. gos, hogy a számítás eredményeképen nyert tárgynagyság a határt képezi a kettősöknek és az egyeseknek látszó tárgyak között, —- a nagyobbak nem kettőzödnek, a kisebbek igen. A képlet, mely a feltett kérdésre választ ad, az mely a 76-ik oldal jegyzetében már említtetett, és mely a 3. számú képletnek O-ra, mint ismeretlenre megoldásában áll: Minden adat emmetropiás szemre vonatkozik; a csap-alap (z) = 0.004 i a szélessége (/>) = 1 mm. ; a látóhártya távola a főponttól (hr) = 20 mm. ; a gát távola a főponttól (hp) — 1 mm. ; az alkalmazkodott emmetropiás szem állandói Nagel munkájából (Graefe — Saemisch, Handbuch VI. k. 379. 1.) vannak átvéve. Az első táblázatban az alkalmazkodás csoportok szerint megmaradónak, a tágyáilás változónak van felvéve. A II. táblázatban csoportok szerint ugyanazon tárgyállás van megtartva, mialatt az alkalmazkodási távol változottnak vétetett. Az értékek különben mind a két táblázatban ugyanazok. A „határnagyság“ rovat a tárgynagyságnak felső határát mutatja ki, melynél a kettőzés megszűnik. Az egyes tényezőkben teljesen kiszámított adatok csak a végeredményben rövidíttettek meg, különösen azon czélból, hogy az áttekintés biztosabb legyen. 1. A nézés távola A görbületi felület sugara Tárgyállás 1 A tárgy f"-je mm .-ben _________ A tárgy határnagysága mm.-ben dioptr mm.-ben dioptr. mm.-ben 0 OO 5 0 0 OO 20 0 o-o 0 OO 5 0 1 1000 20-305 0-791 0 OO 5-0 2 500 20-618 0-926 0 OO 5-0 3 333 3 20-942 0-975 ü OO 50 4 250 21-276 1002 0 OO 5 0 5 200 21 622 1020 0 OO 5-0 6 166-6 21-979 1033 X 1000 4 926 0 OO 19-704 00 *) 1 1000 4-926 1 1000 20 0 00 1 1000 4 926 2 500 20 304 0-393 1 1000 4 926 3 333-3 20 618 0-617 1 1000 4 926 4 250 20 942 0 731 1 1000 4 926 5 200 21276 0-801 1 1000 4 926 6 166-6 21-630 0-853 2 500 4-854 0 OO 19-416 OO 2 500 4-854 1 1000 19 703 0-788 2 500 4 854 2 500 20-0 0-0 2 500 4-854 3 333 3 20-308 0-267 2 500 4 854 4 250 20-617 0-462 2 500 4-854 5 200 20 941 0-584 2 500 4 854 6 1666 21-276 0-667 8 333 3 4-784 0 OO 19 136 OO 3 333 3 4-784 1 1000 19-415 1 835 3 333-3 4-784 2 500 19 702 0-397 3 333 • 3 4-784 3 333-3 20-0 00 3 333 3 4 784 4 250 20-302 0 195 3 333-3 4-784 5 200 20-615 0-368 3 323 3 4 784 6 166 6 20-940 0 486 4 250 4-717 0 OO 18-868 OO 4 250 4-717 1 1000 19 183 2 691 4 250 4-717 2 500 19418 0-912 4 250 4-717 3 333-3 19 705 0-261 4 250 4 717 4 250 20-0 00 4 250 4'717 5 200 20 305 0 157 4 250 4-717 6 166 6 20-667 0 335 5 200 4’ 651 0 OO 18-604 OO r. 200 4 651 1 1000 18-867 3-889 5 200 4-651 2 500 19 138 1 431 5 200 4-651 3 333 3 19417 0-609 5 200 4 651 4 250 19•704 0 196 5 200 4 651 5 200 200 o-o 5 200 4-651 6 166 6 20 249 0-099 6 160-6 4-587 0 OO 18-348 OO 6 166-6 4-587 1 1000 18-604 4-908 6 166-6 4-587 2 500 18-867 1-944 6 16G 6 4 587 3 333 3 19 138 0 954 6 166-6 4-587 4 250 19-417 0-457 (i 166'6 4-587 5 200 19 704 0 157 6 166-6 4-587 6 166 6 20 0 0-0 *) A OO jel nem a szemészek által megszokott értelemben, nagyobb de véges távolságokat jeler.tőleg, hanem szoros mathematikus felfogásban veendő. Végtelen távolban álló végtelen nagy tárgyakat pedig képzelhetünk, de nem nézünk sohasem. T
