Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-10-29 / 5. szám
95 gő II. Tárgyállás Alkalmazkodás A tárgy határnagysága mm-ben. Tárgyállás Alkalmazkodás A tárgy határnagysága mm.ben. Dioptr. mm. Dioptr. mm. Dioptr. mm. Dioptr. mm. 0 GO 0 GO 00 3 333-3 4 250 0-261 0 GO 1 1000 GO 3 333-3 5 200 0-609 0 GO 2 500 GO 3 3333 6 166-6 0954 0 GO 3 333-3 co 4 250 0 GO 1-002 0 GO 4 250 OO 4 250 1 1000 0-731 0 GO 5 200 GO 4 250 2 500 0-462 0 GO 6 166-6 GO 4 250 3 3333 0195 1 1000 0 GO 0-791 4 250 4 250 o-o 1 1000 1 1000 00 4 250 5 200 0-196 1 1000 2 500 0-788 4 250 6 166’6 0-457 1 1000 3 333-3 T835 5 200 0 GO 1-020 1 1000 4 250 2-691 5 200 1 1000 0-801 1 1000 5 200 3-889 5 200 2 500 0-584 1 1000 6 1666 4-908 5 200 3 333-3 0-868 2 500 0 GO 0-926 5 200 4 2C0 0-157 2 500 1 1000 0-393 5 200 5 200 o-o 2 500 2 500 0-0 5 200 6 166.6 0157 2 500 3 333-3 0-397 6 166-6 0 GO 1-033 2 500 4 250 0-912 6 166-6 1 1000 0-853 2 500 5 200 1-431 6 1666 2 500 0 667 2 500 6 166-6 1-944 6 166-6 3 333-3 0-486 3 333-3 0 GO 0-975 6 166-6 4 250 0335 3 3333 l 1000 0-617 (5 166'6 5 200 0-099 3 333-3 2 500 0-267 6 166-6 6 166-6 00 3 333-3 3 333 3 00 Az eddigi fejtegetések után áttérhetünk a klinikus térre és a nyert fénytani felvilágosításokat alkalmazhatjuk a szemorvos álláspontjáról felvetett kérdésre: „szabad-e a természetes pupillában levő látási akadályok esetében oldalt külön pupillát nyitni, mely nem foly össze a régivel ? és nem kell-e félni, hogy az egyén minden tárgyról, melyet szórtkörökkel néz, kettőset fog látni, mi a felismerést zavarja és a tájékozást bizonytalanná teszi ?“ Az előzők átgondolása mellett már nem lehet kétséges, hogy az első kérdésre igenlő, a másodikra tagadó feleletet kell adni. Azonban a választ még sok részlet megfontolása határozottabbá képes tenni. A kóros szemek idevágó viszonyaiban mindenesetre nagy változatosság és a kóralakokban közvetítő átmenetek várhatók. Mindenekelőtt hangsúlyozzuk, hogy a midőn a kettős pupillát készitenők, annak reményében műtenénk, hogy az egyén fénytörésileg helyesen és nem szótkörökben fogja a tárgyakat nézni, mit legtöbb esetben el is érhetünk. Hogy ilyenkor a nézés horopterén kivül álló tárgyak a Scheiner kisérlet példája szerint, mind kettősen mutatkoznának azt, úgy látszik, átalánosan felveszik, bár fejtegetéseink szerint az épen nincs úgy. De feltéve, hogy így lenne, ez mégsem volna elégséges ok a kettős pupilla képezését kerülni, mert itt csak az történnék kis mértékben a mi az épéletben minden kétszemü egyénen nagy mértékben előáll t. i. kettőzés minden tárgyról, mely az épen uralkodó horopteren kivül van. Erről pedig senkisem panaszkodik.1) A rendes kétszemi kettősképek oly kevéssé tolakodnak észrevételünkbe, hogy azoknak megtalálása csak szándékkal, eleintén épen csak gondos kereséssel sikerül. Közönséges egyszemi nézésnél is van ok hasonló zavarra azon szóródási képek részéről, melyeket minden a fénytörés pillanatszerinti igényeivel nem egyezően elhelyezett tárgy (és ilyen az életben sok van előttünk) a szembe vet. Ezeket sem veszi észre senki a ki nem keresi, és a legtöbb ember nem is tud róluk. Azon kis szórodásos kiséret a tárgyak szélén, melyet kettős pupillás a nem közvetlenül nézett tárgyakon (Scheiner kísérletének leszállított értelmében) észrevehet, semmivel sem több mint az, melyet a szabálytalan astigmatismus, a szemlencse polyopiája tüneményeiben, mindnyájunknak okoz. Mindezekre vonatkozólag a régivel özszefolyóan készített pupilla semmivel sem jobb a külön kettősnél. Sőt összefolyó pupillánál az egyes szórtkörökön még egyoldalú külön toldalékok is fordulnak elő, megfelelő látóhártya-ingerléssel, és pedig azért, mert a pupilla oldalt megvan nyúlva és a szórtkörök a pupilla alakját utánozzák, (lásd az i-ső ábrán az a‘ b‘ és b“ a“ helyet)2). Belátható, hogy ezáltal az összes észrevevés oly fokban zavartatik, hogy a két eset között (egységes és külön kettőspupilla) a felismerésben sem kaphat lábra lényeges különbség. Ha azon kívánságunkat, hogy a műtött az új pupillával szabatos fénytörésben nézzen, nem érnök el, mert az alkalmazkodás (talán betegség következtében) hiányos, akkor ezen egyes szem ügyén segíthetünk szemüveg adása által. Ha ebben meg a két szem együttműködése szenvedne csorbát, akkor ugyanazon eset állana be, mintha az alkalmazkodás az összefolyóan képezett pupilla oldalán egymagában hiányoznék, a másik szemen ellenben rendesen működnék. Ezen eset pedig Graefe fejtegetései után senkitsem tartóztat a szokásos alakú iridectomia végezésétől, és méltán, mert belőle a kétszemi nézésben sem a tájékozásra, sem a latóélességre3) zavaró hátrány nem hárul és minden mellékest uralóelőnyül a szemnek gyakorlatban tartása és a testnek az ezen szemmel egynevü oldalán a látótér tágítása nyeretik. Gráfefe4) részletesen kifejtette, hogy az egyik szemen levő oldali pupilla hogyan működik össze a másik szemen levő rendes elhelyezésűvel. Mielőtt Graefe okait ismerték, már készítettek egyik ép szem mellett a másikon oldali, vagy mindakét szemen nem felelkező pupillát. Graefe óta annyival inkább teszik ezt, mert elméletileg is érthetővé lett, hogy bátran lehet sőt kell ilyen viszonyok között is műteni. A mi Graefe munkálatában ezen ügyben mondatik, az sok részletben a kettős pupillára is illik. Illik azonban nagyrészt még arra az esetre is, melyben a kettős pupillás szem egymagában működik. Mert a két sárga folt együtt is csak úgy a tér egy pontja felé néz, mint az egyes (a míg t. i. izomrendellenesség a két szemet szét nem választja), és saját maculája mellett az oldali pupilla épen olyan félreeső nyílást képvisel, mint a másik szem sárga foltja mellett. Képzeletünkben az egyik rögzítő központ ugyanoda van irányozva, a hová a másik fordult, és ha az egyik sárga folttól oldalt képek vannak, öntudatunk a megfelelő tárgyakat mindegyik látóvonaltól ugyanannyira oldaltállól^nak veszi. Az egyszerűen maga elé tekintő a projectió irányára nézve nem tud külömbséget tenni, hogy csak az egyik sárga folt vagy mindkettő van-e működésben, és kísérletek nélkül a hovatartozásban nem tud dönteni.5) Ezért az, a mit Graefe az oldali pupilláról a másik szemen létező rendes pupilla mellett elmondott, a fenforgó kérdés megítélésénél számba veendő6); a ki azt ott helyesnek fogadja, itt is alkalmazni kénytelen. A mint ott a kétszemi kettőslátás lehetősége elégtelen oknak találtatott arra, hogy a központkivüli pupilla készítése abbahagyassék, épen úgy itt a kettőspupilla végezésének kérdésében az egyszemi kettőslátás lehetősége háttérbe szoruló mozzanatot képez, annyival inkább, mivel a diplopiában a két eset között hatalmas különbség van. Graefe eseteinél az egész látótérben minden tárgy kettöződik, míg itt kettőzés csak igen kicsi tárgyakon van ; ezek is egészben helyesen projiciáltatnak és a rendellenesség csak abban áll, hogy a tárgyak üres 2) Ezért a rögzítési távoltól innen levő tárgyak szélei a kimetszéssel ellentétes, a túlról állók a vele azonos oldalon (a retinaképnek fordított projectiója szerint) elmosódtabban és idegen kísérettel megtoldva tűnnek fel. — Egyébb, közönséges szórtkörökben való nézésnél is, hol az egy retinaelemnek szánt fény sok látóelemre oszlik el, a kép szélein levő látóelemek már nem oly teljesen vegyült ingerületet nyernek, mint a beljebb fekvők; ezért a tárgy széleinek meglátása itt is más módozatú, mint a közben levő részeké. 8) Némely ilyen műtötték azonban a hibás szemet látópróbák végezésénél szívesebben befogják, hogy a másikkal központilag zavartalanabbul láthassanak, míg járásnál megint megnyitják. Ezt a viselkedést inkább káprázatból, mint az elmosódott képekből vélném származni. 4) Arch. f. O. II. 2. 139 1. 5) Legegyserübb felvilágosító kisérlet a szemeknek egyenként fel; váltott becsukása. — Egy középső cyclops-szemnek Hering szerint felvétele, egyelőre azon szempontok megállapítására, melyek szerint kórodailag eljárni kell, elégségesnek látszik. Tüzetesebbet láss: Donders, A. f. Opht. XIII. I. 18 és köv. 1. 6) Hogy részletekben különbségek vannak, az tagadhatlan. Csak röviden hozom fel, hogy Graefe eseteiben a szemeknek egyenként becsukása a diplopiát megszünteti, továbbá, hogy hasábos üvegekkel a kettősképek egyesítése lehető, —- itt ellenben fénytörésileg helyes — és egyeslátást sz°müveg állíthat helyre, és inkább alul mint belül készített második pupillánál a felső szemhéjnak pislogó lehnnyása a régi pupilla netán még fen; álló zavaró hatását a kérdéses diplopiával együtt kizárni engedi. r) Donders mégis említ ilyen esetet. A. f. Opht. XVII. 2. 39,
