Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-08-27 / 4. szám
73 74 tató tárgypont a lap felett (élőn a szem előtt) jobbról, B tárgypontja balról képzelendő. Ha sorban elképzeljük a két tárgypont közt fekvő egyéb tárgypontok szórtköreit, azok, a tárgyon jobbról balfelé indulva, a vázlatban (és a retinán) balról jobbra elhelyezendő, alakban a kirajzoltakkal azonos szórtköröknek sorozatát adják. Az A szórtkörben 3-nek megfelelő világos hely hasonmásaképen, a többi szórtkörök sorozatban 3-től d-ig terjedő lanczolatot világossági ingerlésekből adnak, és a végső baloldali tárgyponttól jött fény a B szórtkörben d helyen befejezi ezen sort. Érthető, hogy az A szórtkörnek bd holthelye minden ponton kap fényingerületet valamely más tárgyponttól. Hasonló történik B szórtkörnek df holthelyével. Rajta is sorban feküsznek az zf-hoz tartozó tárgyponttól egész a B szórtkört szolgáltató tárgypontig menő, közbeeső tárgypontoknak a megfelelő fényingerületei. És így semmi látóelem sem maradván a kép területén veszteglőben, hézag az ingerületben valamint a projectióban nem mutatkozhatik. Nem is kell részleteznünk, hogy azon esetben, melyben a szórtköröknek holthelyei még távolabb vannak egymástól, a fényvegyítés még teljesebb és ingernélküli hézag még kevésbbé fordul elő. Ellenben ha a szélső szórtkörök holthelyei egymásba vágnak, mint a 4-ik ábrán, akkor már ezen holthelyek egymásba eső részében a fényingerület teljesen hiányzik, üres hely marad a retina.képben, a projectióban hézag van és a látásban keltőzésre van alka.lom, mert az ábra szerint a végső tárgypontok közötti pontoknak szórtköreiben a világos helyek csak 3-től c-ig egyfelől és 4-től í-ig másfelől helyezkednek el, mig a cd köz üres marad.1) Fentebb mondottuk, hogy a fordulat az egyes tárgypontoknak kettőslátása és az egész tárgyaknak mégis egyeslátása 'között már okvetlenül megtörtént két egymást érintő szórtkor területénél nagyobb retinális képen. Ama tételt a nyert felismerések nyomán és a kettőslátás uralmának megszűkítése érdekében oda kell módosítanunk, hogy az egyeslátás a kettős pupilla daczára kezdődik olyan retinális képen, melyen a végső tárgyponlok -szórtköreinek holthelyei már nem vágnak egymásba. Ez a kép.nagyságot egy holthely kiterjedésében elegendőnek tünteti fel, mivel a fenti feltétel teljesítve van, ha a képet határoló végső irányvonalak köze két fél vagy a mi vele azonos egy egész holthelyet képes befogadni. Ezen felállítást a 3-ik ábra igazolja, melyen ac — bd. Ha a kettőslátás kimaradása azon sarkal, hogy a szélső szórtkörök holthelyei ne essenek egymásba, felette fontos tudni, mely körülmények bírnak befolyással e kedvező helyzet előidézésére. A 2-ik ábra megtekintése oda világosít fel, hogy közönséges nézésnél főképen három tényező szerepel : a tárgy nagysága, a két pupillát elválasztó gát szélessége és a tárgy távolsága az uralkodó fénytörési beállítástól vagy a mi ezzel azonos, a retina hibás állásának foka* 2 3 * * * *) A 2-ik ábrán feltüntetett viszonyok nem adnának kettőslátást, de ilyen előállhatna, ha vagy az I. és II. tárgypontot egymáshoz jóval közelebb ejtenök, vagy a gátat tetemesen kiszélesítenők, vagy az r, ernyőt eléggé mellfelé állí*) Papírból utánzóit likas szórtkörökkel igen jól lehet mindezt szemlélővé tenni. Ugyanazon tárgynak egyidejű szórtkörei természetesen egyenlő .nagyságúak. 3) A pupillaris likak nagysága a kettőzés kérdésében érdemszerint közönyös ugyan mint a 4-ik ábra ezt könyen kitünteti, mert a cd hely semmivel sem lesz világosabb, akármilyen nagyra gondoljuk kiterjesztve az A és B lényes körzetét; azonban nagy likak a szórtkörök fényes helyeit ■nagyobbitják, így a látást zavartabbá teszik valamint a felismerés részletességét ■rontják, és ezen az úton közvetítve a netaláni kettőzés észrevételét le.csökkentik. *) Miután tudomást vettünk ezen körülményről a (—) jelt a továbbiakban alkalmazni nem szabad, mivel az irányvonalak, melyekkel továbbra számítunk, az üvegtestben nem kereszteződnek és a képben egyre megy, hogy fenálló vagy fordított holthelyek jöttek-e létre. H. Kaiser (phys. Optik 1872. 58. 1.) képletet állít fel, melyen x negativ értékét nem kell magyarázni mielőtt továbbiakra értélcesítenők. 2) Ezért nem is egyszerűsíthettem. Közel ide vág (csakhogy / és h-1 egybeesőnek veszi s ezzel, igaz, hogy egyszerűbb képleteket nyer) Nagel, Graefe-Saemisch Handb. 6. kötet 456. és 457. lap ; és Donders, Refr. Anom, Wien 1866, 150. és kivált 151. lap, melyből a képlet elemeit vettem. 3) Ezen tényezőkben lényegileg csak a görbületi sugaraknak (a schemás szentben Dondersnél az egyetlen görbült felület sugarának) változatai és ha messze terjeszkedni akarunk, a törési kitevők (kivált n") változatai nyilvánulnak. 4* 4-ik ábra. tanók. Nagyon leszállítja a kettőslátást keskeny gát, nem felette hibás ernyőállás, és nem ponthoz hasonló tárgyak szemlélése. Egyes esetekre, melyekben a három tényező számokban kifejezve és a fénytörési állandók adta lennének, az eredmény számokban is mondható. Az egyes esetek szerint lehető kettőzésnek általános képlete következőleg nyerhető. A gátnak szórtkörös árnyéka a retinán, x, úgy viszonyúk a pupillaris gáthoz, p, mint a kapcsolatos hátulsó (h főponttól számítandó) gyölőtávolnak /"-nek a retina r által elszelt darabja (f“—hr) a gátnak a kapcsolatos hátulsó gyülőponttól való távolához (f‘‘—hp), azaz x ; p = (f" hr) : (f‘‘—hp); p (f‘—hr) f“— hp ’ f F" mivel pedig az ismeretlen —-------F f_F‘ ■—ff——....................................... r-f ~hp Ennyiben a gátárnyék x számítható ki, és itt x negativ „ , „ f F“ értékűnek is bizonyulhat ha f“ és az ezt helyettesítő------— érték f—F< kevesebb mint hr (rövidebb mint a retina távola), — ekkor ugyanis a szórtkor a sugárkeresztezés után támadt a retinán1). Továbbá: a szélső irányvonalak által határolt retinalis kép y úgy viszonyúk a tárgyhoz o, mint a retinának a csomóponttól (k) való távola rk a tárgynak a csomópontig menő távolához J‘-\-hk, azaz: y : o = kr : (P-f-hk); kr Xo y~f + hk..............................................................2}> Mivel pedig a kettőzés elmarad, ha a kép y akkora vagy nagyobb mint egy szórtkörnek holthelye x, ellenkezőleg pedig kettőzés van, — és mivel az v-értéknek a>el összevetése ad felvilágosítást, hogy kettőzés lehető-e vagy nem : ezért a szélső holthelyeknek egymás irányában elhelyezését z, az y és x kiilönbözete adja és p(m_hr ) krXo FVf‘—F‘ / z— 5 x — fFjThk PT7' f — F‘ ~hp Ha z positiv értékűnek bizonyéi, a nyert számeredmény azt mutatja, hogy a széli holthelyek belső határai milyen közzel bírnak ; ha z negativ értéket képvisel, ez mutatja hogy a széli holthelyek milyen terjedelemben vágnak egymásba, és hogy ennélfogva milyen kiterjedésben marad a retina a kép belsejében minden ingerlés nélkül. Ezen képlet a kettős pupilla által okozható kettőzés kérdésében számba jövő tényezőket foglalja magában2). Ha a teljes schemás szemről vagy concret esetről veszszük az adatokat, az alkalmazás az ismert módon végezendő. Ha a tárgy változik nagyságában, ez o-ban, — vagy állásában, ez y’-ben ; ha a gát változik, ez p-ben ; ha a szem alkalmazkodik vagy görbülésj fénytörési hiba van, ez F‘ és /’"-ben valamint kr és hk-ban3) . ha szemtengelybeli fénytörési hiba van, ez hr-ben ; és ha a gát
