Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-04-30 / 2. szám
SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 18-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 2. SZ. Vasárnap, április 30-án. 1882. Tartalom : Dr. Imre J. A szivárványhártya kortanához. — Creniceanu Gy. tr. A látamérés módszerei. — Dr. Juhász L. Genyltépződés a szemhéj bőrének összeliajló redői közt. — Dr. Ottava J. Graefe-féle hályogkivonás után halál. — Creniceanu tr. A glaucomás porczhártyaliomály. — Dr, C. G. Haase. Az artéria centralis retinae embóliájához. — Sattler tnr. A trachoma és néhány más kötőhártya-bántalom természetéről.— A szemészeti szakosztály munkálatai az 1882-iki nemzetközi congressuson, Londonban. (Folyt.) — Dr. Rieger és dr. Forster. Szem és gerinczagy. — Csapodi dr. A chininnek a látásra való hatása. — Vegyesek. Melléklet: Kőmetszetű tábla Creniceanu Gy. tr. czikkéhez. A szivárványhártya kortanához. Dr. Imre JózsEF-től H.-M.-Vásárhelyen. I. A szivárvány hátragyüriidése. Legelőször Ammon írt le egy esetet „az iris eltűnése bemélyedés folytán“ czím alatt, mely esetben egy öngyilkosnál látszólag mesterséges coloboma volt jelen; ezt a látszatot az iris egy részének hátra, az üvegtestbe sülyedése okozta. Később többen írtak le ilyen észleletet s valamennyien megegyeznek abban, hogy a szivárvány e sajátságos helyváltozását a szemgolyónak erős megütődése, rázkódása okozza, külső erőszak következtében. Minthogy az ily esetek ritkábban fordúlnak elő, s utóbbi időben megbeszélés tárgyai nem voltak, de meg a leírandó esetben a keletkezés módja eltért az eddig ismeretes hátragyürődések származásától, közlöm észleletemet a következőkben : Sz. Péterné, 55 éves erőteljes termetű, egészséges parasztnő 1880. április végén mutatta be magát nálam, jobb szemen túlérett, bal szemén alig érettnek mondható hályoggal. Mindkét szem hosszúkás alkatú s a nő saját jelentése szerint is rövidlátó volt ; a rövidlátóság fokára nézve nem volt adatom. A szem feszülése, a fényérzet rendes, a szivárvány nem rezeg. Április 27-én végeztem jobb szemén a túlérett hályog kivonását s az egész műtéti lefolyás érdekes volt; megjegyzem, hogy különben is elég tág látái mellett a hályog minőségének megítélése végett atropint becseppenteni nem volt szükséges a műtét és gyógyúlás érdekében pedig előlegesen csak akkor szoktam atropint alkalmazni, ha bizonyos körülmények valószínűbbé teszik az iritist a szokottnál. A nő igen jól viselte magát. A szemhéjtartó csak a segéd folytonos ügyelete mellett volt úgy tartható, hogy a szemet ne nyomja; de bizonyos hogy nem nyomta.1) A metszés után, melyet a nagy mag miatt jókorára kellett készítenem, a csarnok azonnal megtelt vérrel, s míg a szivárvány-csipeszt és ollót előkerestem, egyszerre híg üvegtest kezdett bőven ömleni a sebből. A szivárvány-metszéssel hiába töltöttem volna az időt, keresgélve a vértömegben, rögtön kanálhoz nyúltam tehát, s a lencsét teljesen sértetlen tokban az első behatolásra kiemeltem ; a nagy seb jó szolgálatot tett. A kikanalazás után oly roppant nagyfokú vérzés támadt, minőt sohasem láttam. A leggyorsabban eltávolítva az eszközöket, hideg borogatást raktam a szemre, (a szemgolyó collabált volt, az üvegtestnek egy ötödénél több elveszett) de félóránál tovább tartott, míg a szemhéjak minden szétvonásakor kanalszámra csordáit ki a vér. Utoljára is legjobbnak láttam bekötni a szemet a legrosszabb kilátásokat táplálva annak jövőjére nézve. Azonban, talán levegőnk tisztasága, talán az egészséges szervezet jobbra fordulni engedé az ügyet, mint gondoltam: Este csekély fájdalom az éjszaka nyugodtan telt el. Másnap a kötőhártya kissé vizenyős, seb teljesen bezá- *) *) Vidéki szemorvosnak sok bajt okoz a segédletnek minden szakértelem és igyekezet mellett is gyakorlatlan volta. Ezért évekkel ezelőtt gondoltam mái ki egy oly szemhéjtartót, mely a halántékhoz rögzítve, csavarok által tágítható és emelhető a szükség szerint. A műszerész azonban, ki elvállalta a megkészítést, mindeddig nem teljesítette Ígéretét s csak egy próba-példányt készített, de tovább nem fejlesztette. ródva, környéke nem duzzadt, csarnok vérrel telve. Harmadnap izgalom nem fokozódott, a csarnok alsó két harmadában vér, semmi fájdalom ; a csarnok felső harmadán át tiszta fekete coloboma látszik; olyan, minőt készíteni igyekeznek azok, kik az iridectomiát fontosnak tartják: jó széles, divergáló szélekkel. Jól tudva, hogy ha akartam volna sem metszhettem volna ki szivárványt, azonnal tudtam, hogy az addig sohasem látott hátragyürődéssel van dolgom (retroflexio iridis-nek nevezhetjük). Minél inkább bíztatott a lefolyás zavartalansága, annál inkább óhajtottam, hogy az operált élvezze a kerek láta jótéteményét is és ezért, részint hogy a szivárványt, ha lehet, visszahúzódásra bírjam, részint hogy a csarnokbeli vérömlés felszívódását elősegítsem (mert e czélra haszonnal alkalmazható a szer), naponta kétszer eserin-oldatot cseppentettem a szembe. Azonban, jóllehet nagyobbfokú szivárványlobnak nyoma sem volt, s a vér igen gyorsan eltakarodott: az iris helyzete változatlan maradt; a szem olyan, mintha széles iridectomiát végeztem volna, azon különbséggel, hogy a láta szélei mennek fel a seb mögötti tájékig, távolabb esve (befelé) a corneától, mint a coloboma szélei szoktak; a szivárvány nem ránczos. A lefolyásban nem volt aztán más abnormitás, mint az üvegtestbeli vér felszívódásának lassúsága; két hónappal műtét után még a szemfenék csak homályosan volt látható; \r=elao<>; függélyes réssel és convex Vie üveggel V=20/2oo- A láta mozgása igen renyhe, később a látás tetemesen javult s az illető, változatlan állapota mellett szemének, soha legkisebb izgalomról nem panaszkodva, házi teendőit akadálytalanéi végezheti. Wecker leirásából1 annyit tudunk meg ezen állapot származásáról, hogy a szem erős megrázkódása okozhatja (s legtöbb eset ilyen volt), hogy „a lencse széle, csekély eltolódás következményeként, legtöbb esetben nem egvközü az újonnan támadt láta szélével“, hogy továbbá okozhatja az iris ezen visszagyürődését a mozgó lencsének rajta átbukása is, és ficzamodott lencse mellett czélzott iridectomia alkalmával, ha a porczhártyametszés után nem elég gyorsan fogjuk meg csipeszünkkel az irist, s ha ekkor üvegtest nyomul elő, akkor minden behatolás előmozdíthatja a hátracsapódást. Említi Passauer esetét, ki szivárványmetszést akart végezni s retroflexiót okozott. — Becker szemészeti kórboncztani atlasában viszont olyan esetet ír le, hol ezt a sugártesttől kiinduló zsugorodó újképlet okozta. Ezekből az látszik, hogy a retoflexió iridis esetei legalább is négy csoportba tartoznak: 1. olyanok, melyekben ép szemgolyóban, csak kis mértékben (vagy épen nem) ficzamodott lencse mellett, rázkódás miatt gyúródik hátra a szivárvány, egész körében vagy csak egy részében; 2. a ficzamodott és mozgó lencse maga nyomja le és hátra az iris szélét; 3. a hyaloidea megrepedése, vagy helyben levő lencse mellett az övecsé, ad okot üvegtest előnyomulására s ez tolja, emeli a szivárvány egy részét a sugártest felé, műtéti beavatkozások alatt ; 4. hátulról vonatik az iris széle úgy, hogy befordúl. A második és az utolsó eshntőség könnyen érthető; de az 1. és 3. keletkezési mód mechanismusa bajosan magyarázható. Esetemben a kanállal behato-*) Graefe-Süm is eh : Handb. der ges. Atigenheilk. IV. köt. 537. i.
