Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-04-30 / 2. szám
27 lás, a szivárvány erős felemelése tisztán felderíti, hogy miként kerülhetett az üvegtest a szivárványnak elébe; a bevezetett csipesz nyomása is ez irányban hat (itt lehetetlen elhallgatni azt a. megjegyzést, hogy tlczamodott lencse mellett előreláthatólag sikeresebb a horoggal működni, mint a csipeszszel) ; de hogy sértetlen, nyílás nélküli szemgolyóban minemő körülmények engedik meg, hogy az iris mellső lapjára, látai szélére olyan nyomás gyakoroltassák, mely ezt egész szélességében visszagyürődésre erőlteti, hogy a láta záró izma miért tehetetlen e helyváltozással szemben, még az eserin által okozott összehúzódások közben is — e kérdésekre, úgy tetszik nekem nehéz a felelet. II. Hat nyílású láta. Ez az eset csupán curiosum, de tudjuk hogy az ilyen esetekben is rejlik valami tanulság. Egy P. István nevű 25 éves cseléd jött hozzám múlt júliusban, igen rossz látással; bal szemén recidiváló szivárványlob volt három nagy hátsó összenövéssel és széles izzadmánynyal a mellső tokon. Jobb szeméről azt állította, hogy 3 éves kora óta, mikor az hosszas gyuladásos bajban szenvedett, soha sem volt vele baja. Nálam megjelenésekor a szem egészen halvány volt s kívülről látható rendellenesség nem volt rajta más mint az azamal felötlő occlusio pupillae. Figyelmesebb megtekintés után úgy találtam, hogy a szivárvány színe kékesszürke, rajzolata rendes, középen a láta helyén egy látszólag másfél milliméter szélességű, szürkésbarna, a szivárványnyal egy niveauban levő s mintegy beleolvadó többfelé rövid ágakat nyújtó képlet van, ennek ágai közt pedig igen apró fekete pontok, melyek átmérője alig egy milliméter, alakja egészen kerek s melyek a szem elárnyékolásakor nagyobbak, megvilágitásakor kisebbek; szóval nem egyebek voltak mint igen apró láták, szám szerint hat, úgy helyezve el, hogy legfelül volt majdnem tízszintes sorban három, alatta kettő s legalól egy. Ezen kicsiny de igen élénk reactiót mutató láták körfogatának nagyobb részét alkotta rendes iris-szövet, a kisebb rész érintkezett a keskeny, organizált izzadmány-hiddal, mely őket összekötötte, vagy ha úgy tetszik, elválasztotta. Szemtükörrel piros fényt kaphattam belőlük ; a szem újjakat látott 2 lábnyi távolban. Sejtettem ugyan, hogy e szemen a rossz látásnak mélyebben fekvő oka is van, de a másik szemen úgyis szükséges lévén a szivárványmetszés, egyúttal ezen is végeztem azt, kívül felül (a szándékoltnál kissé nagyobbá lett) colobomát alkotva. Ez alkalommal a hat nyílásból 3 az eltávolított részletbe esett, de 3 még megmaradt, csakhogy a szürkés képlettel együtt a lencse közepéről elhúzódott, kissé befelé. Tehát a régi izzadmány a lencsével nem volt már semmi összeköttetésben. A lencse különben tiszta volt, de az érhártyában, épen a sárga folt táján, nagyterjedelmű sorvadás volt látható; a látás 4/2oo-ra javult mind e mellett. III. A szivárvány teljes kiszakadása iridectomia közben. Egy franczia szemész, Cuígnet*) azt ajánlotta, hogy' bizonyos esetekben az egész szivárványt ki kell szakítani; két esetben, egyszer nyomásemelkedéssel járó idült iridö-choroiditis ellen, másszor nagy mellső synechia miatt, végezte is ezen Laqueur által durvának nevezett eljárást. Az említett biráló reményét fejezte ki, hogy nem lesznek követői. És ime. akaratom nélkül odajutottam, hogy az „arrachement de la totalité de l’iris“ vétkében követője lettem C.-nek. Az eset ez volt. Özv. B. Jánosné, 55 éves földmivesnő, ki, mintegy 3/4 évvel előbb, a leírásból következtetve, izületi csúzban szenvedett s ulána endocarditist kapott, 1881. májusában hivatott: mindkét szemen glaucomát találtam. Jobbról absol. gl., zavaros lencse, természetesen semmi fényérzet, erős annulus arthriticus ; szemgolyó igen kemény. Balról folytonosan gyötrő fájdalmak, messze kisugározva s éjjel kiválóan nagy fokban; a conj. egész kiterjedésében belövelt, porczhártya kissé, egyenletesen, homályos, csarnok igen szűk, láta maximal nagyságú, szivárvány fakó zöldesszürke, igen keskeny, a lencse zöldes színezetű. Szemtükörrel : az üvegtest és lencse ködszerfien zavarosak, a lencse szélei körül, egy keskeny övben, egymástól független több tömör szürke foltot mutatnak; a látóidegen mély kivájtság és ütérlüktetés. A v) Recueil d’Ophthalmologie, 1876. — Nagel, Jahresbericht für 1876. 283. lap. 28 — szem feszülése — T-J-2 ; megnyomása fájdalmat okoz. Látás ingadozó ; sűrűn megjelenő rohamai alatt bizonytalan fényérzet, szabad időközeiben ujjak olvasása a szem előtt. A beteghez hivatásom előtt a kezelés összehúzó szemvízek, kenőcsök s valószínűleg atropinos cseppek rendelésében állott. A műtét felemlítése a gyenge, szívbeteg egyént nagy aggodalomba ejté s a gondolkozásra fordított néhány nap alatt eserint csepegtetett szemébe, mi a fájdalmak ellen határozottan jót. tett, de semmi más jelenségre nem volt hatással.1) Végre műtétre került a sor (óvatos prognosissal). A rendkívül félénk nő reszketve, elaléltan foglalta el helyét, s a legnagyobb fokú ellenállást tanúsította, mi csak erejétől kitelt. A Graefe-féle késsel végzett metszés után a láta nem szűkült; majd a mint a kivont iris külső szárába metszettem (mely alkalommal feltűnt a szivárvány nagy keménysége és vastagsága), betegem egy a rögzítő csipeszt tartó segéd által meggátolhatatlan heves mozdulaton tett szemével lefelé — s egy pillanat alatt le volt válva a szivárvány egész kiterjedésében ; a mozdúlás észrevétele s a szivárvány-csipesz szárainak széteresztése közt eltelt kis idő s maga a mozdúlás elég volt arra, hogy e leválás, mely alól látszék kezdődni, megtörténjék. A szivárvány felénél több kívül volt a seben, s nekem csak el kellett távolitanom, anélkül hogy a minden összeköttetéséből kiszakadt hártya legkisebb ellenállását is éreztem volna. Feltűnt ezalatt, hogy mily kevéssé nyúlt ki a szivárvány s hogy mily lassan telt meg a csarnok vérrel. A beteg különösebb fájdalmat ettől kezdve nem nyilvánított s azután jól viselte magát. A csarnokot megtöltő vér, a külső izgalom legkisebb jele nélkül, teljesen felszívódott hat nap alatt, egy parányi piros folt maradt még pár hétig a lencseíokon. A műtéttől kezdve soha sem volt fájdalma a betegnek, s a látás a műtét előttinél valamivel jobb lett és maradt; ujjakat olvasott 2 lábnyira ; az ütérpulsus megszűnt, a lencse homályos maradt, a szem feszülése rendes lett. Megjegyzem, hogy a lencse széle s a sugártest közt feltűnően széles térség volt jelen, mi azért lepett meg, mert bizonyos közleményekre gondolva (Priestley Smith) az ellenkezőt vártam ; magok a sugárnyúlványok kisebbeknek (az egész sugártest laposabbnak) látszottak. Eddig visszaesés vagy rosszabbodás tudtommal nem történt. A bővebb vizsgálat végett eltett szivárványhártya egy esetleg miatt használhatatlanná lett ugyan, s így nagy sajnálatomra annak részletes leírását nem közölhetem, azonban több irányban érdekesnek látom ezen esetet e nélkül is. Már az maga említésre méltó, hogy egy idült lobos glaucomában szenvedő szemen ily nagy sérülés után semmi legkisebb izgatottság elő nem állott s a vér gyorsan felszívódott. Ennél fontosabb dolog azonban az egész irisnek rendkívül gyorsan és könnyen történt leválása tapadása helyéről; tudtommal mindig nagyobb erőszak volt az, mi ily leválást okozott s még a legnagyobb erőszak is sokszor csak részleges dialysist hozott létre; hogy Cnignet a közölt két esetben mekkora erőszakot alkalmazott, azt nem tudom.2) De e könnyű leválás nézetem szerint arra mutat, hogy ezen esetben a szivárvány és porczhártya széle közt a sok esetben talált s nem egyszerű odatapadást, hanem közbeneső szövet által okozott valóságos összenövést képező egyesülés nem volt jelen; ha továbbá figyelembe veszszük a sugártest sorvadt, kiterjedésben megfogyott kinézését, a circumlentális térnek (az aniridia más eseteihez hasonlítva) inkább szélesedett mint rendes mérését, lehetetlen arra nem gondolnunk, hogy itt oly állapotot találunk élő egyénen, minőt Brailey kórboncztanilag írt volt le : hogy a sugártest sorvadása okozta a glaucomás fejleményeket. Ide vág a szivárvány tömöttebb, merevebb volta is; egyedül idült iritis mellett tapasztaltam azt. hogy a szivárvány átmetszésénél oly érezhető erőkifejtésre volt szükség mint ez esetben, s ez ismét a Brailey által 1) Három évvel ezelőtt láttam egy esetet, hol régi absol. gl. mellett a n. »upraorpit. erős zsábája volt jelen s e zsába azonnal megszűnt eserin alkalmazására, bár a szemen még a láta sem változott. 2) Wecker id. művében ezt mondja : ,,A sebből kicsúzott irisrészlet nem nagyon jelentékeny húzása elég, hogy a szivárvány egészben leváljék a sugártestről s eltávolíttassék a szemből.“ Megjegyzem, hogy húzást nem gyakoroltam, az irisnek csak sphincter-részletét fogtam, s azt is csak a kis Fischer-féle fogas (hegyén fogó) csipeszszel. Tehát a szivárvány nyúlékonyságának hiányában volt az egyik ok.
