Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1882-02-26 / 1. szám

22 A glaucoma pathologiájáról. Priestley Smith-tói Birminghamban. Ez ismétlése azon elméleteknek, melyeket a szerző már ezelőtt felállított. Ezekhez még a következőket csatolja, a) Sok felnőtt egyén lencséjének súlyát és köbtartalmát e czélre külön szerkezten eszközzel meghatározta. Ezen vizsgálatok kiderítették, hogy a lencse súlya és köbtartalma a korral nő. b) Heveny glaucomás szemből két készítményt mutat, hol a lencse a duzzadt sugárnyulványokhoz nyomul, és ezen nyomás folytán az iris zuga elzáratik. A membrana Descemetii szerkezete, a Fontana és Schlemm­­csatorna fejlődése, vonatkozással a glaucoma aethiologiájára. Dr. Angelucci-tó\ Rómában. A Descemet-hártyának magatartása a Fontana-űr embryo­­nális fejlődésénél és regeneratiója felnőtteknél bizonyítják, hogy a cornea belhámjának productuma. A Fontana-ür az ébrénynél a csarnok víznek az iris, chorioidea, és súgárizom tapadási helye közé nyomulása által képződik. A Descemet-hártya nem vesz részt a Fontana-űr képződésében ; úgy hogy a szerző hajlandó ezt a mellső csarnok azon részének tekinteni, mely utoljára kép­ződött, a környező szövetek közé betüremkedés által. Miután a Schlemm-csatorna visszeres véredényekből, folytonos falakkal, képződik és a Fontana-űr nyirkszürő pálya nevét nem érdemli meg, azon gyanú, hogy a mellső csarnok és a mellső sugár­­visszerek között nyílt összeköttetés legyen, elesik. Ezért a glau­­comának okát nem kellene a Fontana-féle űr elzáródásában, ha­nem a szem összes hártyáinak, s különösen a véredények scle­­rosisában keresni. Műtétek, melyek a glaucomának különféle alakjainál vég­zendők. Wecker Z.-től Párisban. Az iridectomiáért, mint glaucomát gyógyító műtétért, lelke­sülő mütő kénytelen bevallani, hogy az esetek bizonyos számá­ban az hatásnélküli, sőt némely betegnél vészthozó. Ezen, már Graefe által tett bevallás igazolja azon törekvést, hogy más sze­reket is keressünk s műtéti kezelés mellett a myoticumokat is használjuk. A sclerotomia, mely a szemészi sebészetben állandó helyet foglal el (?) az, mely hivatva van azon hézagot, melyet az iridectomía a glaucoma kezelésénél hagyott, kitölteni. Ezért minden klinikusnak érdekében van tudni, milyen szerep jut az iridectomiának és a sclerotomiának a glaucoma gyógyításánál. Azon esetek nem lehetnek vita tárgyai, melyekben az iridectomía veszélyesnek vagy vészhozónak bizonyult. Ily esetekben mindenki örömmel fogadja az új műtéti eljárást, mely nem jár oly veszé­lyekkel, mint az iridectomía. Ezek a glancoma haemorrhagicum, és a gl. congenitale vagy infantile, vagy ú. n. hydrophthalmus buphthalmicus. Azon esetekben, melyekben az iridectomia bizony­talan, azaz Graefe szavai szerint az egyszerű chronicus glaucoma minden izgalom nélküli eseteiben, és különösen azon esetekben, melyekben a láttér a rögzítő pontig szűkült, az iridectomiát, mint veszélyest, minden tapasztalt mütő sclerotomiával fogja pótolni, s minél bővebbek lesznek tapasztalatai, annál jobban meg fog győződni, hogy az egyszerű idült glaucoma jobban és biztosab­ban gyógyúl sclerotomiával. De azért nem azt akarja mondani a szerző, hogy minden glaucoma simpl., mely iridectomiával nem gyógyítható, talán sclerotomiával gyógyulna; még mindig elő­jönnek egyes kivételes esetek, hol többször végzett sclerotomia és ezután végzett iridectomia hatásnélkülinek bizonyéit. Klinikai tapasztalás bizonyítja, hogy azon glaucoma simplex esetek, me­lyek sclerotomia után nem gyógyulnak, iridectomiára sem gyó­gyulnak. Iridectomiával a legfényesebb eredményeket a glaucoma acutumnál érjük el, hol a műtét gyógybefolyása egyenes arány­ban nő a bántalom hevenyésségével. Itt is czélt érnénk sclero­tomiával, azonban a kivitel nehézségei és semmi előny a másik felett, oly okok melyek iridectomia mellett szólanak, mely csak középszerűen végezve is kitűnő eredményt ad. Műtéti eljárás mint a sclerotomia, mely finom és pontos kivitelt igényel, hogy gyógyhatása legyen, nem egy könnyen fog kiszorítani oly eljá­rást, mely hiányosan is végezve czélhoz vezet, annál inkább, mivel a sclerotomia, a nehezebb kivitelű műtét, csak igen csekély ■optikai és cosmetikus előnyöket nyújt. E mellett sclerotomiánál a — 2 1 —• myoticumok nem képesek erősen hatni s így nem biztosítanak az iris-becsipetés ellen, mely körülmény nagyon is számba veendő. De biztosítva leszünk az ellen, ha az acut glaucucomát myoti­­cumokkal egyszerű chronikus glaucomára változtatjuk. Itt a scle­rotomia már mindazon előnyöket nyújtja, melyeket az iridecto­mia adna. Ezek folytán a sclerotomia indicálva van: I. glaucoma haemorhagicumnál ; 2. veleszületett glaucománál (buphthalmus); 3. egyszerű chronikus glaucománál; 4. mindazon esetekben, me­lyekben iridectomia után a látképesség csökkent, vagy a műtét eredménye bizonyos idő múlva fogyott; 5. ha a glaucoma pro­­dromál stádiumát megszüntetni és a bántalom kitörését megaka­dályozni akarjuk; 6. minden absolut glaucománál, teljesen sor­vadt irissel, a fájdalmak megszüntetésére. A glaucomának kezelése sclerotomiával. Bader C.-tól Lon­donban. X. A glaucomának minden alakja sclerotomiával könnyebben gyógyul. 2. Hogy a sclerotomiának eredménye legyen szükséges conjunctivális staphylomát, iris előeséssel vagy a nélkül, képezni. Rizonyítékúl eseteket hoz fel. A sclerotomiának indicatioiról. Dr. Abadie-tól Párisban. Általában a sclerotomia minden esetben indicálva van, hol a mellső csarnok a belszem nyomásának emelkedése mellett ren­des mélységét megtartá, különösen a hydrophthalmus bizonyos eseteiben ; itt annál nagyobb az eredmény' minél kevésbbé haladt előre a bántalom. A Sympathikus szemgyuladások természetéről, különösen annak átterjedési módjáról. Snellen tanár-tói Utrechtben. 1. A Sympathikus szemgyuladások kimagyarázása a ciliar­­idegek reflex hatásából nem kielégítő. 2. mint útmutató a további kutatásokhoz ajánlatos azon feltevény, hogy a Sympathikus szem­lobok sajátos metastatikus lobok, hol a chorioidea edényeibe élő lobgerjesztő elemek szállíttatnak a tágult nyirkútakon. A Sympathikus szemgyuladások kórboncztanáról. Brailey A.-tói Londonban. Az uveitis, mely ezen megbetegedéseknél oly kirívó tüne­mény, bizonyos meghatározott kórboncztani változást mutat, mely által a szövettan képes ezt más lobfolyamatoktól megkülönböz­tetni. Ezen tulajdonok, bár a chorioidea különféle részeiben némi különbséget mutatnak, csaknem mindig mind a két szemben fel­találhatok. A folyamat a később megbetegedett szemben, mint iritis serosa kezdődhetik, mit később keratitis punctata követhet. Azonban ezen esetekben is a Sympathikus megbetegedés jellege csak később ismerhető fel. Á megbetegedés az egyik szemről a másikra nem terjed át az optikus, vagy a ciliaridegek szerkezeti változásaival. (Folytatjuk.) Vegyesek. —k. Az egyetemi szemkórosztályon az 1881 -iki polgári évben 2310 új beteg jelentkezett részint tanácskozásra, részint rendes járó kezelésre; belső kórházi kezelésben részesült 451. Külön­böző vizsgálat a szem működésére (látóerő, látótér, színlátás, alkalmazkodás stb.) 1958 esetben történt. Műtét 594 végeztetett, mely számban 209 Graefe-féle hályogkivétel, 3 Pagenstecher hályogkikanalazás, általában 260 hályogmütét, 143 iridectomia, 14 iriditomia, 44 tenotomia, 21 enucleatio bulbi, 3 exenteratio orbitae stb. foglaltatik. Az orvosi feladatok teljesítésében oszto­zott, a főnök mellett, 2 tanársegéd és 6 gyakornok. —k. Hogy a francziáknál a szemészet jelentősége emelke­dik, annak bizonyítékát abban is látjuk, hogy a régi brüszeli „Annales d’oculistique“, az újabb Galezowsky-féle „Recueil d’ophthalmologie“ és a Panas, Landolt és Poncet által vezetett „Archives d’opthalmologie“-n kívül f. é. januártól kezdve G. Masson párisi czég kiadásában Dór és Meyer Ede szerkesztése mellett hónapi erős füzetekben „Revue générale d’opthalmologie“ czímfi referáló folyóirat indult meg. Az irány nagyjában a Hirschberg német „Centralblatt“-jához hasonló. Ára évi 22 franc. Nálunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom