Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-02-26 / 1. szám
22 A glaucoma pathologiájáról. Priestley Smith-tói Birminghamban. Ez ismétlése azon elméleteknek, melyeket a szerző már ezelőtt felállított. Ezekhez még a következőket csatolja, a) Sok felnőtt egyén lencséjének súlyát és köbtartalmát e czélre külön szerkezten eszközzel meghatározta. Ezen vizsgálatok kiderítették, hogy a lencse súlya és köbtartalma a korral nő. b) Heveny glaucomás szemből két készítményt mutat, hol a lencse a duzzadt sugárnyulványokhoz nyomul, és ezen nyomás folytán az iris zuga elzáratik. A membrana Descemetii szerkezete, a Fontana és Schlemmcsatorna fejlődése, vonatkozással a glaucoma aethiologiájára. Dr. Angelucci-tó\ Rómában. A Descemet-hártyának magatartása a Fontana-űr embryonális fejlődésénél és regeneratiója felnőtteknél bizonyítják, hogy a cornea belhámjának productuma. A Fontana-ür az ébrénynél a csarnok víznek az iris, chorioidea, és súgárizom tapadási helye közé nyomulása által képződik. A Descemet-hártya nem vesz részt a Fontana-űr képződésében ; úgy hogy a szerző hajlandó ezt a mellső csarnok azon részének tekinteni, mely utoljára képződött, a környező szövetek közé betüremkedés által. Miután a Schlemm-csatorna visszeres véredényekből, folytonos falakkal, képződik és a Fontana-űr nyirkszürő pálya nevét nem érdemli meg, azon gyanú, hogy a mellső csarnok és a mellső sugárvisszerek között nyílt összeköttetés legyen, elesik. Ezért a glaucomának okát nem kellene a Fontana-féle űr elzáródásában, hanem a szem összes hártyáinak, s különösen a véredények sclerosisában keresni. Műtétek, melyek a glaucomának különféle alakjainál végzendők. Wecker Z.-től Párisban. Az iridectomiáért, mint glaucomát gyógyító műtétért, lelkesülő mütő kénytelen bevallani, hogy az esetek bizonyos számában az hatásnélküli, sőt némely betegnél vészthozó. Ezen, már Graefe által tett bevallás igazolja azon törekvést, hogy más szereket is keressünk s műtéti kezelés mellett a myoticumokat is használjuk. A sclerotomia, mely a szemészi sebészetben állandó helyet foglal el (?) az, mely hivatva van azon hézagot, melyet az iridectomía a glaucoma kezelésénél hagyott, kitölteni. Ezért minden klinikusnak érdekében van tudni, milyen szerep jut az iridectomiának és a sclerotomiának a glaucoma gyógyításánál. Azon esetek nem lehetnek vita tárgyai, melyekben az iridectomía veszélyesnek vagy vészhozónak bizonyult. Ily esetekben mindenki örömmel fogadja az új műtéti eljárást, mely nem jár oly veszélyekkel, mint az iridectomía. Ezek a glancoma haemorrhagicum, és a gl. congenitale vagy infantile, vagy ú. n. hydrophthalmus buphthalmicus. Azon esetekben, melyekben az iridectomia bizonytalan, azaz Graefe szavai szerint az egyszerű chronicus glaucoma minden izgalom nélküli eseteiben, és különösen azon esetekben, melyekben a láttér a rögzítő pontig szűkült, az iridectomiát, mint veszélyest, minden tapasztalt mütő sclerotomiával fogja pótolni, s minél bővebbek lesznek tapasztalatai, annál jobban meg fog győződni, hogy az egyszerű idült glaucoma jobban és biztosabban gyógyúl sclerotomiával. De azért nem azt akarja mondani a szerző, hogy minden glaucoma simpl., mely iridectomiával nem gyógyítható, talán sclerotomiával gyógyulna; még mindig előjönnek egyes kivételes esetek, hol többször végzett sclerotomia és ezután végzett iridectomia hatásnélkülinek bizonyéit. Klinikai tapasztalás bizonyítja, hogy azon glaucoma simplex esetek, melyek sclerotomia után nem gyógyulnak, iridectomiára sem gyógyulnak. Iridectomiával a legfényesebb eredményeket a glaucoma acutumnál érjük el, hol a műtét gyógybefolyása egyenes arányban nő a bántalom hevenyésségével. Itt is czélt érnénk sclerotomiával, azonban a kivitel nehézségei és semmi előny a másik felett, oly okok melyek iridectomia mellett szólanak, mely csak középszerűen végezve is kitűnő eredményt ad. Műtéti eljárás mint a sclerotomia, mely finom és pontos kivitelt igényel, hogy gyógyhatása legyen, nem egy könnyen fog kiszorítani oly eljárást, mely hiányosan is végezve czélhoz vezet, annál inkább, mivel a sclerotomia, a nehezebb kivitelű műtét, csak igen csekély ■optikai és cosmetikus előnyöket nyújt. E mellett sclerotomiánál a — 2 1 —• myoticumok nem képesek erősen hatni s így nem biztosítanak az iris-becsipetés ellen, mely körülmény nagyon is számba veendő. De biztosítva leszünk az ellen, ha az acut glaucucomát myoticumokkal egyszerű chronikus glaucomára változtatjuk. Itt a sclerotomia már mindazon előnyöket nyújtja, melyeket az iridectomia adna. Ezek folytán a sclerotomia indicálva van: I. glaucoma haemorhagicumnál ; 2. veleszületett glaucománál (buphthalmus); 3. egyszerű chronikus glaucománál; 4. mindazon esetekben, melyekben iridectomia után a látképesség csökkent, vagy a műtét eredménye bizonyos idő múlva fogyott; 5. ha a glaucoma prodromál stádiumát megszüntetni és a bántalom kitörését megakadályozni akarjuk; 6. minden absolut glaucománál, teljesen sorvadt irissel, a fájdalmak megszüntetésére. A glaucomának kezelése sclerotomiával. Bader C.-tól Londonban. X. A glaucomának minden alakja sclerotomiával könnyebben gyógyul. 2. Hogy a sclerotomiának eredménye legyen szükséges conjunctivális staphylomát, iris előeséssel vagy a nélkül, képezni. Rizonyítékúl eseteket hoz fel. A sclerotomiának indicatioiról. Dr. Abadie-tól Párisban. Általában a sclerotomia minden esetben indicálva van, hol a mellső csarnok a belszem nyomásának emelkedése mellett rendes mélységét megtartá, különösen a hydrophthalmus bizonyos eseteiben ; itt annál nagyobb az eredmény' minél kevésbbé haladt előre a bántalom. A Sympathikus szemgyuladások természetéről, különösen annak átterjedési módjáról. Snellen tanár-tói Utrechtben. 1. A Sympathikus szemgyuladások kimagyarázása a ciliaridegek reflex hatásából nem kielégítő. 2. mint útmutató a további kutatásokhoz ajánlatos azon feltevény, hogy a Sympathikus szemlobok sajátos metastatikus lobok, hol a chorioidea edényeibe élő lobgerjesztő elemek szállíttatnak a tágult nyirkútakon. A Sympathikus szemgyuladások kórboncztanáról. Brailey A.-tói Londonban. Az uveitis, mely ezen megbetegedéseknél oly kirívó tünemény, bizonyos meghatározott kórboncztani változást mutat, mely által a szövettan képes ezt más lobfolyamatoktól megkülönböztetni. Ezen tulajdonok, bár a chorioidea különféle részeiben némi különbséget mutatnak, csaknem mindig mind a két szemben feltalálhatok. A folyamat a később megbetegedett szemben, mint iritis serosa kezdődhetik, mit később keratitis punctata követhet. Azonban ezen esetekben is a Sympathikus megbetegedés jellege csak később ismerhető fel. Á megbetegedés az egyik szemről a másikra nem terjed át az optikus, vagy a ciliaridegek szerkezeti változásaival. (Folytatjuk.) Vegyesek. —k. Az egyetemi szemkórosztályon az 1881 -iki polgári évben 2310 új beteg jelentkezett részint tanácskozásra, részint rendes járó kezelésre; belső kórházi kezelésben részesült 451. Különböző vizsgálat a szem működésére (látóerő, látótér, színlátás, alkalmazkodás stb.) 1958 esetben történt. Műtét 594 végeztetett, mely számban 209 Graefe-féle hályogkivétel, 3 Pagenstecher hályogkikanalazás, általában 260 hályogmütét, 143 iridectomia, 14 iriditomia, 44 tenotomia, 21 enucleatio bulbi, 3 exenteratio orbitae stb. foglaltatik. Az orvosi feladatok teljesítésében osztozott, a főnök mellett, 2 tanársegéd és 6 gyakornok. —k. Hogy a francziáknál a szemészet jelentősége emelkedik, annak bizonyítékát abban is látjuk, hogy a régi brüszeli „Annales d’oculistique“, az újabb Galezowsky-féle „Recueil d’ophthalmologie“ és a Panas, Landolt és Poncet által vezetett „Archives d’opthalmologie“-n kívül f. é. januártól kezdve G. Masson párisi czég kiadásában Dór és Meyer Ede szerkesztése mellett hónapi erős füzetekben „Revue générale d’opthalmologie“ czímfi referáló folyóirat indult meg. Az irány nagyjában a Hirschberg német „Centralblatt“-jához hasonló. Ára évi 22 franc. Nálunk
