Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-12-25 / 6. szám
SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 52-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 6. SZ Vasárnap, deczember 25-én. 1881. Tartat.om : Juhász tr. Anophthalmus congenitus. — Dr. Évimért E. Az emberi szem alkalmazkodásának mechanismusa. — Leber Th. tnr. A rokonszenvi szemgyuladás származásáról. — Mauthner L. tnr. Színes árnyékok, színkisérletek és szerzett erythrochloropia. — Hilbert R. Conjunctivitis catarrhalis acuta intermittens. — Vegyesek. Anophthalmus congenitus. Juhász Latos tr., szemészeti tanársegédtől. •(Foly tatás). A látóideg a picziny szemtekéhez képest váratlanul ki volt fejlődve. Az eddig ismert anophthalmusoknál ugyanis, -— mint ez a 77. eset előrebocsátott rövid ismertetéséből kitűnik,-— a nerv. opt. helyén vagy semmit vagy csak vékony kötőszöveti fonalat találtak a szerzők. Ezzel ellentétben esetünkben a mintegy 19 mm. hosszú s a tekéhez kanyarulatok nélkül, egyenes irányban futó látóideg nemcsak I"] mm. vastagságot ér el, de az élesen határolt idegtörzsön kívül, a rendes idegnek megannyi hüvelyével is bír. A külső hüvely (vagina fibrosa s. duralis) az egész idegnek legjelentékenyebb tömegét képezi, a mennyiben vastagsága némely helyen alig marad el az idegtörzs átmérője mögött. A hullámos lefutású, tömött, vastag rostnyalábok jobbára hosszirányban haladnak s egyes helyeken kisebb-nagyobb hézagok által vannak egymástól elválasztva. A hüvely belső fölületét endothelsejtek borítják. Az ideg hosszának a tekéhez közelebb eső felében egy helyt vastagabb edény fúrja át a rostos hüvelyt (1. 2. ábra), mely legnagyobb valószínűséggel egyik centrális edénynek felel meg, mely azonban az ideg további lefutásában hasonló vastagságban sehol sem fedezhető fel. A tojásdad endothel-magvak sokasága által feltűnő középső hüvely (vagina arachnoidalis) egészben megvastagodott, egyes helyeken pedig épen bunkós kiszélesedést mutat. A hártya nem simul mindenütt a rostos hüvelyhez, azzal csak néhol — nevezetesen pl. az említett edény belépési helyén — van szoros öszszefüggésben, más helyeken, a nélkül hogy gerendázatokat küldene kifelé, ránczokba szedődve messze távozik attól, mi által tágas hézag származik a két hártya között (spatium subdurale). Belső fölületével szintén csak kis területeken érintkezik a pialis hüvelylyel, köztük szintén jelentékeny tér (spatium subarachnoid.) van kitöltetlen, de a kettőt még is finom ruganyos rostok hálózata köti össze. A belső hüvely (vagina interna s. pialis) az idegtörzshöz visszonyítva, a többiekkel egyezőleg, jelentékenyen megvastagodott; egyenesre kinvújtott, vékeny rostkötegekből áll, melyek lefutásukban a rendes magatartást tanúsítják, a mennyiben a külső rostok kör — a belsők pedig hosszirányban haladnak. Legszembeötlőbb változások magán az idegtörzsön észlelhetők. Nem tekintve annak jelentékeny elvékonyulását (az egésznek átmérője a pialis hüvelylyel együtt o-8 mm.), már csekély nagyítás mellett is föltűnő, hogy a kötőszövet mily nagy mértékben megszaporodott az ideg elemek rovására. Hosszmetszetben egymás mellett párhuzamosan haladnak az egész vastagságnak legalább felét kitevő kötőszöveti rossznvalábok, közeikbe foglalva a tojásdad (neuroglia-) magvak által jellemzett idegállományt. Haránt metszetben az egész ideg területén kisebb-nagyobb, jobbára köralakú képletek mutatkoznak, melyeket szabályos alakjuknál fogva hajlandók volnánk idegkötegeknek tartani, ha nem látnok, hogy közülök a szélen fekvők a belső hüvellyel szoros összeköttetésben állanak s azon bimbók módjára függenek. (L. 2. ábra alsó szélét.) Megfelelő nagyítással látjuk azután, miszerint a pialis hüvelyből, hosszúkás magvakat rejtő, vastag gerendázatok nyúlnak be az idegterületére, melyeknek lefolyásában vagy csomópontjain lépnek föl az említett kerek képletek. Ezek homogen, j üvegnemű bunkókat képeznek, melyeknek közepén vagy széléhez közel endothel sejtek mutathatók ki, a nélkül, hogy azok észrevehető üreget zárnának körül, s így a bunkók nagy mértékben vastagodott falú, összenyomott apró edénykék gyanánt foghatók fel. A kötőszöveti gerendázatok és bunkók szabálytalan alakú köreit — tojásdad magvak mellett -— finoman szemcsézett anyag tölti ki, melyben azonban tengelyszálagokat még kevésbé gedig j velős idegrostokat kimutatni a legmélyre hatóbb vizsgálattal sem i sikerült. (Látóideg harántmetszete, v. d=duralis hüvely, egyik helyén befúródó véredény ; v. a=arachnoid, hüvely, kissé schematizálva; v. p=pialis hüvely, belső fölülete felé harántul talált rostkötegek átmetszetével. A pialis hüvelyen belül a nagy bunkók között szemcsésen szétesett ideg állomány. (Seibert. Ocular III. tárgyr. I.) Az egész Idegtörzs elrendeződése; a hézagok, melyeket a kötőszövet annak egész területén maga között hagy ; a kötőszövettel egészen heterogen anyag, mely e hézagokat kitölti ; s az utóbbiban található — kétségtelenül a neurogliából származó — magvak: minden kételyt kizárnak arra nézve, miszerint esetünkben igenis képződtek idegrostok a nerv. opt. lefolyásában, de. J ezek később a teke tönkrejutásával szintén szétestek, elfajultak. A kicsiny szemtekét és tömlőt egy metszéssel, — mely nem egészen az egyenlítő síkjában, hanem attól kissé eltérőleg, hátúiról mellfelé ferdén haladt, — két felé osztottam. A metszés 6 2. ábra.
