Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1881-10-23 / 5. szám

91

92

orbitalis zsírszövetet vártunk, egy, nagyjában lencsealakú s közép részében festenyzetl lest álmetszetét pillantottuk meg, melyhez aláfelé egy másik, hosszúkás, rendetlen alakú s szélesebb végével az alsó szemhéj felé törekvő függelék csatlakozott, míg hátsó felületébe a foram. opt.-tól ferdén alá- és mellfelé siető, s szintén kétfelé metszett látóideg látszott mélyedni. (L. az i. ábrát.)

Miután semmi kétely sem merülhetett föl az iránt, hogy itt az elsenyvedt szemtekét látjuk magunk előtt, igyekeztünk a másik szemen ezt a látideggel és a hozzá csatlakozó toldalékkal együtt, teljes összefüggésben előállítani, a mi kívánságunk szerint sikerült is.

Az orbita felső falának és a zsírszövetnek gondos eltávolítása után, a látóideget követve a szemgödör alapja felé ráakadtunk a bal szeműrben is feltételezett testecskére. Ez alakjára nézve teljesen lencseszemnek felel meg, de nagyságra jóval jelentékenyebb, a mennyiben korongjának átmérője 6, vastagsága pedig — legnagyobb domborulatánál mérve — 4A/2 mm-t tesz ki. A porczkemény testecske lapján feküdt, élével a conjunctivának n^ir többször említett mélyedését érintve, míg alsó felületén, közvetlen a hátsó szél mellett a látóideg furakodott be falába. A n. opt. tapadási helyéhez szorosan csatlakozva s a külső szél mentén mellfelé terjedve szintén az alsó felületről emelkedett ki a Q—10 mm. hosszú, s a kicsiny tekével szilárdul összenőtt függelék, mely oldalról összenyomott s egy görög sisaktarajhoz nem hasonlótlan tömlőt képezett, a mennyibén az összefüggés helyén leginkább összeszűkülve, ettől aláfelé mind jobban szélesedett, úgy hogy nyakánál csak 3—4 mm. volt kiterjedése, míg enyhe hajlású kört képező alsó széle 12 mm. hosszúsággal bírt. A tömlő nem egyenesen aláfelé csüngött, hanem a rect. ext. és inferior között hagyva el az izomtölcsért ki- és aláfelé mélyedt be a szemgödri zsírszövetbe s tarajának mellső csücskével az alsó szemhéjat mintegy 3 mm.-nyíre megközelité.

Magának a tekének falzata mindenütt egynemű s rajta sehol sem látszik corneára emlékeztető részlet, de a Tenon-tokot lehetetlen föl nem ismerni az egész szemecskét körülzáró, tömött, rostos hártyában, melyben az alsó ferde és a két részre oszlott belső és alsó egyenes izom egy-egy ága tűnnek el. A teljes számban jelenlevő többi izom nem talál helyet a tekén, hanem az internus és inferior szabad ágával együtt kiszélesedő inaikkal mindnyájan egy félkrajczárnyi terjedelmű vastag bőnyévé egyesülnek, mely a bulbus előtt van kifeszítve s hátfelé a Tenontokkal összeszövődve, annak mellső falát alkotja, mellfelé pedig a conjunctivazseb centrális gödröcskéjének alapját képezi. Az izmok e szerint tehát mindannyian legalább közvetett összeköttetésben vannak a tekével.

A szűk izomtölcséren kívül az orbita szokásos tartalmával találkozunk, idegek, edények rendes lefutásúak, a levator palpebr. jól kifejlődött, a könnymirigy ép, s magán az orbita csontfalán minden nyílás szokott helyén található. A szeműr elég bő, nyílása 22 mm. magas, 26 mm. széles s mélysége a foram. opt-ig

33 mm.-t tesz ki. A szemhéjak rendesek csak a porcz keskenyebb valamivel fölül úgy mint alul a közönségesnél. Könnytömlő, duct, nasolacrymal. szabályosak.

Miután a leírásból kivehetőleg a szemnek minden mellékkészüléke hibátlanul ki van fejlődve, különösebb figyelmünket csak a látideg, az elsatnyult teke és a hozzá csatlakozó tömlőfogják igénybe venni.

(Folytatjuk.)

Könyvismertetés.

(Therapie der Augenkrankheiten für praktische Aerzte und Studirende von Dr. W. Goldzieher, Universitätsdocent und Augenarzt in Budapest. Verl, von Ferd. Enke. Stuttgart, 1881. Preis 3 fl. 60 kr.)

Szerző számos, jeles közlemény után, melyek által mint önálló és elfogulatlan kutató, a szemészetnek úgy kórszövettani valamint gyakorlati mezején az irodalomban ismertté és becsültté tette magát, a fenntezimzett munkával teszi most úgyszólván első kísérletét a könyvirásban. Gyakorló orvosok és tanulók számára nyújt e műben a szembántalmak therápiájáról 19 ívre terjedő fejtegetést egyszerű, világos irályban, melylyel a bonyodalmasabb körfolyamatokat is érthetőkké teszi, nem téve fel olvasóiról egyebet, mint hogy ismerjék, ha csak nagyjában is a szem boncz- és élettanát. Ez által sikerül szerzőnek inkább elbeszélő mint nehézkesen tudós módon az olvasó figyelmét a pathologikus tekintetben fontosabb mozzanatokra vezetni, és itt lekötve tartani. Tárgyalásában a kórszövettan terén nyert eredmények alapján mozog, mi a míg egyrészt a lehető legjobb, úgy másrészt nyer ezen .methodusnak értéke az által, hogy szerző a szövetek kóros változásait nem könyvekből csupán, hanem autoptikus tanulmányozásból ismeri. Az pedig különös előnyére van a könyvnek, hogy szerző ez ismereteivel mértéket tart, és csak az érdemleges és a therapia feladataira nézve lehetőleg biztos támpontokat szolgáltató változásokat hordja össze, melyek nyomán jut vagy azon conclusiora, hogy valamely körfolyamatot gyógyítólag befolyásolni egyelőre nincs módunkban, vagy arra, hogy állanak szerek rendelkezésünkre, melyekkel észszerűen bánva, sikeresen működhetünk. A szerek megválasztását illetőleg, a mily egyszerű szerző therapiájában, józan tartózkodással lévén egyaránt azoknak inagasztalásától valamint aprioristikus elvetésétől, oly komolyan kutatja a betegség provenientiáját, és ehhez alkalmazza a szerelést. Ha még hozzáteszsziik, hogy szerző munkájában az alkalmazkodási és fénytörési, továbbá a szem mozgási zavarainak és a műtéteknek kivételével letárgyal minden betegséget, mellőzve fölöslegest, de annál inkább kiemelve a dologra tartozót; számos betegségnél pedig, melyek körül épen jelenleg folynak érdekes, és kutatásra serkentő viták, önálló és helyes Ítéletet tanúsító nézetekkel járúl, akkor nem lehet, hogy örömmel ne fogadjuk a könyvet. A gyakorló orvosok és tanulók számára sok hasonirányút írtak már, de nagy részükben száraz scholasticismus, a fű- és melléktüneményeknek csaknem egyenlő hangsúlyozása a míg egyrészt a kevéssé beavatott! a nézve a betegség felismerését nehezítik és elkedvetlenítők, a halomra hordott gyógymódok és szerek tömkelegében pedig a tájékozást csak a szakorvosra nézve teszik lehetségessé, másrészt az olvasót megfosztják azon szellemi élvezettől, melyet csupán az egyszerű mesterkéletlen előadás képes nyújtani.

És ily előadás vonul szerző könyvén végig. 15 fejezetben fejtegeti a szemnek bántalmait, egy-egy fejezetet, a kevéssé fontosakat az igaz, kissé vázlatosan, de általán véve a fontos tárgyúnkat elég behatóan ; így teszem a szaru-szivárvány ér- és tülkhártya betegségeit, a rokonszenvi szemlobot, a tekeüri és tekemögötti ujdonképleteket, a hemianopsiát művészileg adja elő, csak az kár, hogy az iris és corpus ciliare betegségeinek fejezeteit elszakasztja, a lencse és üvegtest bántalmainak közbetolása által, az érhártya betegségeinek tárgyalásától. Az olvasóra nézve jobb, ha az oly képletek, melyek boneztani contiguitásban vannak egymással, és pathologikus nyilvánulásaikban is sok rokonságot mutatnak, közvetlenül egymás után fejtegettetnek, mert jó a figyelmet lekötni addig, míg a csaknem együvé tartozó tár-I. ábra. Jobb orbita hosszmetszete. Median fél. co. kötőhártyazseb, b szemteke, c tömlő, t. r. orbitalis zsírszövet, mm. izmok, n. 0. látóideg, gl. könnymirigy, 0. orbita felső fala. Az alak kissé nagyítva van.