Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-10-23 / 5. szám
1 — 93 — gyakról el nem mondatott minden. Ezen egyet méltán lehet kifogásolni a fejezetek sorrendjére nézve. A glaucomának szánt fejezetben talán előnyös lett volna, ezen, még mindig oly rejtélyes betegség fulminans alakjáról, eminenter practicus jelentőségénél fogva, bővebben szólani. A lencseficzamokról szóló fejezetben, hiányzik egy, az igaz, felette ritkán előforduló, de annál érdekesebb kóralak: ugyanis ütés folytán történő kilodulása a lencsének a szemteke belsejéből, a midőn az a teke köthártyája alá jutva ezt hólyagosán kidudorítja. Ha a hólyag ily esetben a héjrés terén belül látszik, könnyű felismerni, az ezzel párosuló iridodonesist tartva vezérfonalul, a bántalom természetét ; nehezebb micjűn a hólyag a teke felső részén, tehát a felső héj által fedve van. Ilyenkor csakis az iris rezgése az, mi az orvost vezérli. Az ily esemény, mind mondám, igen ritkán fordul elő, de épen azért, és mivel emimenter practicus dolog, érdemes lett volna megemlítésre. Egy másik alakjánál a luxationak pedig egy, véleményem szerint, igen fontos tüneményre mulasztja el szerző tüzetesen figyelmeztetni a tanulót. A midőn t. i. — szintén trauma folytán — a még átlátszó, és azért a figyelmet könnyen kikerülhető lencse a mellső csarnokba esik és — mit szerző fel is említ — glaucomát idéz elő, igen czélszrii lett volna utalni az olvasót azon disharmoniára, mely a tünemények között fennáll, ugyancsak a kemény teke és mély csarnok között. Beható vizsgálatnál igaz, az ilyenkor mindig észrevehető lencsekarima csakhamar elárulja a kór mibenlétét. Visszatérve az iris rezgésére, még egyet akarok megjegyezni. Szerző állítja, hogy az iridodonesis az üvegtest elhigulásának is lenne tüneménye. Véleményem szerint aligha annak tudandó az be, legalább a synchisis scintillansnál, melynél az elhigulást, tekintve a tömérdek, parányi cholestearin-jegeczecskék gyors és könnyed szállinkozását és azon hirtelenséget, melylyel ez a szem legkisebb mozgására bekövetkezik, kétségbe vonni nem lehet, szivárványrezgést én még nem láttam. De apriori, ha csak fel nem teszszük, hogy az elhigulás az üvegtest tömegének kevesbülésével együttesen jár, nem is látható be, miért rezegjen a hátulról elég jól támasztott szivárványhártya. Szerző a részleges lencseficzam eseteiben kiemelve és méltán ajánlja az eserint alkalmazni oly czélból, hogy a kifeszített iris, a mennyire lehet helyben tartsa . a még átlátszó, tehát haszna vehető lencsét. E szerint itt prophylactikus szerep jut a látaszűkítö szernek. Eszmetársulásnál fogva helyén levőnek tartom figyelmeztetni a szerzőt, hogy talán czélszerű lett volna röviden de külön előadni a látaszűkítö és tágító szereknek prophylactikus és prognostikus tekintetben való hasznavehetőségét, mit hogy éppen ő nem tett annál feltűnőbb, mert a szarubántalmaknál a kórvéget illetőleg a prognosist ajánlja tenni a kóralakok osztályozásának alapjává. Már pedig a prognosisnak joob segédeszközeivel alig rendelkezik az orvos, mint minők a látaszűkítö és tágító szerek. Felesleges mondanom, hogy ezzel e szereknek be- vagy benemálló effectusa, ezen effectus tartama hangsulyozandók mint oly mozzanatok, melyek a legtöbb esetben megbízható útmutatói az orvosnak.l) A szivárványbántalmaknál véleményem szerint érintendő lett volna nehány szóval, ámbár a szerző által nem tárgyalt képezési anomáliák fejezetébe tartozik, differentialis dignostika szempontjából a membrana pupillaris perseverans, melyet a kevésbbé jártas könnyen összetéveszthet szivárványlob kórterményével avagy pláne idült iritissel; és végül tekintettel a műszem alkalmazására (prothesis ocularis) szerző jól cselekszik vala, ha külön kis fejezetben elmondja a szempontokat, melyek az orvost eljárásában vezéreljék, hogy ezen a társadalmi élet néha feletébb fontos követelményének miként képes legjobban megfelelni. Ezek volnának észrevételeim, de miket jóllehet nem éppen l) Ily tartalmú fejezet, a látaszűkítö és tágitó szereknek kivált grognosticus tekintetben való értékesítéséről, a munka netaláni folytatásában is jól beilleszthető lenne : ugyancsak az önálló anomáliákként fellépő mydriasis, myosis, az alkalmazkodási görcs és alkalmazkodási hűdés letárgyalása után. De minthogy szerző a jelen munka előszavában nem helyezi biztos kilátásba művének folytatását, az említett szerek prophylactikus szerepkörére pedig már ezen kötetben csaknem egészen előttünk van a kóranyag, ez okból talán jogosult a fenntebbi észrevétel. i________L_____________ — 94 — nagy jelentékűek, csak azért teszek, hogy szerző azokat alkalmilag figyelembe vehesse, azon esetre ugyancsak, ha második kiadásban vagy magyar nyelven is megjelennék a munka, mi utóbbit a magam részéről kívánatosnak tartok, és a mire a „Magyar orvosi könyvkiadó társulat“ remélhetőleg szívesen fog vállalkozni, mihelyt a munkának folytatása is megjelent lesz. Nem rekeszthetem be ez ismertetést a nélkül, hogy a munka folytatására ne buzdítsam a szerzőt. Éppen az elmaradt fejezetek nehezebb themáit — az alkalmazkodás és fénytörés rendellenességeit és a szem mozgási zavarait, ha szerző nagy mértékben rendelkezésére álló, tömött és mégis világos irálya, tiszta felfogása segélyével a tanulók számára hozzáférhetőbbekké teendi, mindenesetre nagy érdemeket szerzendett magának a szemészeti didaktika mezején. Vidor Zsigmond tr. Az amylnitrit szemészi hatásáról. Dr. Samet.sohn J. (Köln) után. Deutschmann a Graefe Archiv-ja XXVII. kötetében három esetet közöl vala, melyekben az amylnitrit kedvezően hatott volt bizonyos szembajokra; ez arra indította S.-t, hogy egy korábbi megfigyelése, eredményét szintén közzétegye a Hirschberg Centralblatt-ja 1881. júniusi füzetében, a melyből azt kivonatosan mi is közöljük. Egy 36 éves gyöngéd szőke asszony jőve hozzá 1875. márczius 23-án, a ki jobb szemére rövid idő alatt megvakult vala, s elmondá, hogy öt évvel azelőtt már volt hasonló bajban, t. i. rendes szülés után negyed év múlva, a mikor a havi tisztulása újra megindula, látását is elveszté, de chinin használása folytán egy hét alatt ismét visszanyerd. A mostani vaksága is úgy kezdődék, hogy miután 1874. deczemberében szült vala, márczius elején heves medenczefájás kíséretében jelentkezék a havi tisztulása, majd heves jobboldali fejfájás kezdé bántani; ennek, valamint a gyér havi vérzésnek s az ezután következett nagy rekedtségnek szüntével jobb szeme látása kezd vala mindinkább felhőszerűen elborulni, úgy hogy végre fényt sem vehete észre. Teljes vaksága ötöd napja tart vala, a mikor S.-hoz jött. Vizsgálatkor a balnál valamivel tágabb jobb pupilla a fénynek közvetetlen behatására mozdulatlan vala, míg a másik szembe jutott fény, közvetve, a vak szem pupilláját is összehúzódásra bírá; szemtükörrel a jobb látóidegfő a balnál jelentékenyen halaványabbnak Iátszék, edényei is szőkébbek valának; a jobb szem erős lámpafényt sem vehete észre ; subjectiv tünetül csupán feje jobb felét fájdítá. A bal szeme teljesen ép vala, a teste egyéb részeiben sem mutatkozék rendellenesség. Ez amaurosis oki összefüggésben lehete a nemző részek működésével, ámbár ú. n. hystericus tünetek nem mutatkozának ; különben a „hystericus eredet“ csak körülírása volna a származásnak, de nem megfejtése. A tág jobb pupilla közvetetlen érzéketlenségéből s a jobboldali látóidegfő halaványabb voltából arra kelle következtetni, hogy ennek oka a látóidegnek nem a középponti, hanem a környéki részében, törzsökében van. Továbbá a nagyobb erek elég tele valának, így hát csupán a hajszál erek vérkeringésének megnehezedése okozhatá a papilla halaványságát; ez az „ischaemia retinae“, a mi a teljes amaurosis okaképpen különben is ismeretes, a vérkeringésnek a havi vérzés megindulása okozta általános megzavarodásából származhatott, de természetesen nem lehete eldönteni, vérömlés, vízenyősség vagy az erek falának görcse folytán-e. A prognosis e fölfogás, valamint az előzmények szerint is, nem lehete egészen rossz. S. előbb chininnel próbálkozók meg, de eredmény nélkül. Minthogy pedig éppen akkor amylnitrittel tesz vala — ennek a szembeli vérkeringésre való hatására nézve — kísérleteket, ez eset alkalmasnak kinálkozék ama tapasztalatának bebizonyítására, hogy a rendes papilla ereinek megtelésére az amylnitrit nincsen észrevehető hatással. Hat csöpp amylnitritet csöppente tehát keszkenőre s így lehelteté be a beteggel — nem javallja az üvegből való beleheltetést, mert tapasztalása szerint nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy mennyit leheltetünk be a beteggel.— A betegnek arcza csakhamar kivörösödék. Szemtükörrel pedig, fönnálló képben, észrevehető, hogyan I
