Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1881-02-20 / 1. szám

1

— 9 —

nek egy érdekes esetét észleltem 1873-ban férfiúnál, kinél léptályog következtében áttéti genyes agykér domborulat-lob (meningitis convexa) és kétoldali panophthalmitis lépett fel. Azonban a fent közölt esetben a két előbb említett keletkezési mód egyike jöhet csak tekintetbe. Különben világos, hogy jóltáplált gyermekágyas nőnél kimerülési értömülésről szó sem lehet: miért pangna a vér miután a teke belsejében annyi akadályt képes volt legyőzni, annak felszínén vagy hátsó részében .J Ezzel ellenkezőleg könnyen gondolhatnék, hogy nagyobb érrög az ütér ágacskák valamelyikében ott rekedt meg, a hol ez a sclerát átfúrta és a hol ennek kitágulási képessége szükebb határok közzé szorítatott, és hogy továbbá ezen érrög mögött vér pangásnak kellett beállani, hacsak ezzel egyidejűleg egyszersmind teke mögötti ágacskában nem történt érröglerakodás. Ekkor azonban a mellső tályognál is nem annyira ínhártyai — mint inkább ínhártya feletti érröggel lett volna dolgunk, mely az ínhártya genyes felmaródásához és a genyesedésnek az edényhártyára stb, átterjedéséhez vezetett volna. Az irodalomban, mennyire hozzá férhetek, nem találok hasonló lefolyást leírva; de némely eset, mely csak későbbi időszakaszban jutott észlelés alá, és a mely panophthalmitisnek következményes ínhártha átszakadással vétetett, hasonló fejlődésen mehetett át.

II.

Szaru tályog glaucomás szemen.

Ónként éi thetőleg nem szándékom oly szaru fekélyesedést írni le, minő absolut glaucománál rendesen észlelhető, hanem ellenkezőleg itt oly sajátnemű szarutályog ritka elhelyeződéséről lesz szó, mely absolut glaucomás szemen foglalt helyet, a két folyamat oki összefüggése nélkül.

A. R. 52 éves, 9 évvel ezelőtt legforróbb nyári időben erdő kiirtás vezetésével volt megbízva, mi nagy testi megerőltetéssel járt. — Az éjt erdei kunyhóban töltötte, ez azonban kevés oltalmat nyújtott. Egy reggel jobb szemén fájdalommal és látásának elhomályosodásával ébredt fel. Pár nap alatt egészen megvakult, a fájdalom azonban csak pár hét eltelte után enyhült lassanként, bizonyos nehézség érzetét és időnkénti könnyezést kivéve, mely utóbbi tünetek a legújabb időig jelen voltak. Azonban beteg állítása szerint ezen enyhe nehélyek is az új megbetegedés kitörése előtt megszűntek volt s szemét állítása szerint azelőtt soha sem érezte oly jól, mint éppen ez időszakban. -— Csak három nap előtt — mondá beteg első bemutatása alkalmával múlt év okt. hó 14-én — léptek fel újra a nehézségek s ekkor vették először észre ő és neje, hogy' szemén homály van.

A bal szem rendes volt, a jobb teke ellenben sötét veresen be volt lövelve, egészben meg volt kissé nagyobbodva és belső táján kezdődő egyenlítői inhártyacsap volt látható. A szaruhártyán korong alakú, genyes és élesen határolt homály foglalt helyet, úgy hogy köröskörül csak 2—3 mm.-nyi szaruhártya szél maradt szabadon ; a homály felülete szúrkált anyagvesztesség nélkül. A mellső csarnok majdnem félig van genvnyel megtelve, a szivárványhártya keskeny és sorvadt, a lencse zöldes szürkésen elhomályosodott. A teke összeállása T + 3- Röviden: régi absolut glaucoma kórképe szaru tályoggal társulva. Fájdalmak, kivéve a halánték tájon jelenlevő csekélyfoku érzékenységet, nem voltak, a mi' a glaucomás nagy szemfeszültség mellett természetesnek is látszik a corneára nézve. Az is, hogy beteg nejével együtt a szaruhomályt oly késön vették észre könnyen érthető, mivel az igen tág és merev láta a nagyobb fokú glaucomás lencsehomály következtében már azelőtt is szürkének tetszett.

Minthogy a szemen úgy sem volt veszteni való, várakozó eljárást követtem és csak meleg borogatásokat valamint eserin becsepegtetéseket rendeltem. A nélkül, hogy utóbbi a belszem nyomást kimutathatólag csökkentette volna, már a gyógykezelés harmadik napján a mellcsarnokban levő geny gyorsan fogyott, a szaruhártya beszüremkedése pár nap alatt szintén eltűnt, úgy hogy felülete egy kissé besüpedtnek látszott és az eredeti tályog egész kiterjedésében felismerhető maradt egyenletesen szürkés homály által. Csak a tályog alsó részén jött létre kis sarló alakú kifoszlás, melynek alapja még a 3-dik héten is genyes beszüremkedést

i

— IO —

mutatott. Eközben a mellcsarnokban levő geny egészen eltűnt. A hegképződés rendesen folyt le.

Ezen genyes szárulob (Hypopyon-Keratitis) okát nem tudhattam meg; könycsatorna bántalom, vagy sértés nem volt kikimutatható ; meghűlés felvételére sem volt elég támpont. Érdekesnek tűnt fel pedig az eset két szempontból:

1. meggyőződtem általa, hogy a legsúlyosabb száruhártya bántalom is, melyet ösmerünk, absolut glaucoma jelenléte mellett épen oly kedvezően gyógyulhat mint bármely rendes szemen ; hogy tehát amaz némely szerzők által alaptalanul tudatik be keratitis neuroparalytica-nak *);

2. a genynek gyors eltűnése a mellső csarnokból megtanított arra, hogy az utóbbi években — Kniesnek felfedezése folvtán a Fontana-féle ür sorvadásáról glaucománál — a belszemnyomás emelkedésének magyarázgatásánál a folyadékcserét a valónál sokkal alább becsülték.

A glaucoma kezdeti szaka.

Kórodai tanulmány Laqueur strassburgi tnrtól.

A glaucoma tanáról írt sok értékes dolgozatban említés sem tétetik annak kezdeti szakáról, már pedig ezen oly bonyodalmas kórfolyamat lényegének felderítése czéljából ez elengedhetlen, mert ez képesít bennünket a látószervet részint épnek látszó — részint kóros változások állapotában vizsgálni. Szerző maga is elismeri, hogy a legélesebben megejtett kórodai megfigyelés is csak a bonczi vizsgálat és kórtani kísérletek társaságában lesz képes a glaucomás folyamat nagy titkát megfejteni.

I. A glaucoma prodromusaként jelentkező látótér elhomálvosodás és színes gyűrűk látása Graefe szerint 75°/o-ban van jelen lobos glaucomához vezető esetekben. Szerző magasnak nyilvánítja ezen számot és azon tételt állítja fel, hogy fiatal egyének (45. életévig) kezdeti szaka szembetűnő s többnyire hosszú időre terjed ki, holott a későbbi kor lobos glaucomái ezt többnyire nélkülözik. Ugyanakkor azon tapasztalatra is jutott, hogy a magas kor a glaucoma oktanában túl volt becsülve. 30—40 év közt nem épen ritka, 40—50 év közt férfiak és nőknél meglehetős gyakori s szerző statisztikai adatokkal is bebizonyította, hogy sem a climacterium sem a nemi élet kóros viszonyai a glaucoma oktanában jelentőséggel nem bírnak.3)

A glaucoma kezdeti szakát az ép állapottal szemben könynyü határvonalozni. Ott kezdődik, a midőn a beteg legelőször, rendszerint egy szem előtt, valami ködfátyolt vesz észre, vagy egy fénylő pont körül színes gyűrűket lát, egy a betegnek felette visszatetsző s elmúló tünemény, mely hetek, sőt hónapok múlva is visszatér.

A glaucoma előidéző okai bárminő külömbözőknek tűnjenek is fel, mégis némi rokonságot árulnak el. Első helyen áll az erős éhségi érzés; azután következnek a víg és szomorú jellegű erős kedély mozgalmak, testi megerőltetések, álmatlanság, romlott levegőben való tartózkodás, émelygés. Mindmegannyi hatány, mely az egyént gyengíti, lehangolja s a látára tágilólag hat.

Soha sem szerepelnek mint indító okok alkalmazkodási erőlködések, fénykáprázatok és szabadban való munkálkodás. Sok esetben észleltetett, hogy a roham fellépése verőfényes napon való sétálás által gátoltatott meg. Nyugalom és gondtalanság, valamint erőteljes érzésre gyérülnek a rohamok. Ebből nyilvánvaló a közérzetnek nagy befolyása. A glaucoma rendszerint fellép a súlyos közérzeti zavarok üdülési szakában (de sohasem álomban). Egy esetben a válliziilet ficzama után lépett fel nőnél mindkét szemen, nagyfokú fájdalmak s az ezt követő álmatlanság és étvágytalanság miatt. Másik esetben egy nehéz lázas bronchitis után, mely a beteget nagyon elgyöngítette. Variola stb. idülési szakában láttak glaucomát fellépni Adler, Horner s több mások. Horner esetet közölt, melyben trigeminus zsába következtében lépett fel. Graefe szivárvány-kimetszés után a másik szemen glaucoma kitörését látta, mely azonban nem mint valami Sympathikus megbetegedés fogandó fel. A glaucoma kitörését * 2

*) Lásd. Feuer: „Ueber die kiin. Bedeutung d. kerat. xerotica Wien. med. Presse 1877. Separatabar. pag. lg.

2) L. Annál, d’oculistiq. t. LXI. p. 36.