Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1881-02-20 / 1. szám

mindaz elősegíti, a mi a szervezetre gyengítőleg hat és látatágítási befolyással bir.

2. A láttér elhomályosodását és a színes körök látását mint subjectiv érzetet, eddig mint két külömböző dolgot fogták fel és tévesen magyarázták. Mindkettő egy és ugyanazon ok következménye és tüneménye; szóródott napvilágnál a látótér fátyolozottságát — fénylő pontokon és felületeken színes köröket vesz könnyebben észre a beteg. Ennélfogva nappal a borultságot, este pedig a színes gyűrűket látja.

A ködfátyolozottságot a betegek mint egynemű szürkés elhomályosodását a látótérnek jelzik, de mely a látélességet még nem fokozza le nagy mértékben. Szerzőnek alkalma volt az ilyeneket roham előtt és után vizsgálni s a látélességben nem tapasztalt külömbséget; ámbár erős rohamok a V = */4 sőt '/ío^re is leszállíthatják.

A színes körök még a legkönnyebb rohamokban is vétetnek észre, és pedig minden a sötétben fénylő pont körül. A betegek a fényforrást (gyertya- vagy lámpalángot, a holdat) élesen látják, ezt egy 4—50 átmérőjű sötét udvar környezi, erre követvetkezik concentrikusan elhelyezett s hasábos színekben fénylő körök sora, melyek belső része viola-, külső vörösszínű. Ezen öv szélessége 2—2’5°, úgy hogy a színes körök összátmérője 10—11 °-ot tesz a láttérben. A gyűrűk körkörösek minden alkalomkor és a fényforrás távolságával nőnek. A színek élénksége függ egyfelől a roham belterjétől és tartamától, másfelől a vizsgált fény belterjétől és minőségétől. Keletkeznek, élénkülnek s egy bizonyos fokot elérve azon vagy 2 óráig megmaradnak, s azután, anélkül hogy a roham alább hagyna, lassan elhalaványulnak s végre színtelen sötét koszorúba mehetnek át. A színtünemény élénksége tehát még a rohamon belül is tövid ideig tart s caet. par. annál nagyobb, minél erősebb a roham (t. i. a nyomásemelkedés). A fényforrás minősége annyiból jön tekintetbe, hogy mesterséges és azért vörös sugarakban gazdag fénynél a külső vörös öv, nap- és holdfénynél a belső ibolyakék öv élénkebb; a villamos fényt szerző nem vizsgálta.

A színes körkép tisztán entoptikai tünemény. Köralakja és io"-nyi állandó átmérője független a fényforrás reczegképétől. Mert ha a lángot erős convex vagy concav vagy a Stokes lencse segélyével nagy szóródási körökben nézetjük, akkor a színes körök sem nem nagyobbodnak, sem nem kisebbednek. Függetlenek egyszersmind a láta tágságától és észrevétetnek végtére indirect nézésnél messze a látótér peripheriája felé is.

A színes körök tüneménye a rohamon belül sem tart soká. A szín elmosódása után visszamaradó színtelen körben némely betegek sugár alakú vonalakból összeállított csillagképet vesznek észre, mely mindenesetre a szemlencse entoptikai képének vehető fel. Ezen most már színtelen kör a csillag képével együtt addig tart, míg a roham maga.

Ezenkívül némely betegek egy különös subjectiv tüneményről tesznek említést. Súlyosabb rohamoknál ugyanis csukott szemek mellett a látótér körzetében az egyenlítőn innen különböző pontokon gyorsan fellépő kis, színes fényvillámokat látnak, legtöbbnyire belül, alul és kívül, ritkán felül. Más subjectiv tünemények a glaucoma kezdeti szakában nem jelentkeznek.

3. Mint tárgyilagos állandó tünet a kitapintható belszemi nyomás emelkedése ismeretes és ez néha T-f-2-re emelkedik, a roham és a betegség tartamával növekszik. Súlyosabb esetekben azonban a láta tágúl s renyhébben reagál, egyszersmind szűkül a mellső csarnok. Szerző kiemeli, hogy az általa észlelt fiatal egyéneknél (E vagy kisfokú H-ok) szűk látát talált.

Erősebb rohamoknál s a betegség hosszabb tartamánál oldalagos világításnál a cornea elzavarodását látjuk, a felület e mellett sima. Kezdetben a belöveltség említést érdemlő külömbséget nem mutat.

Váljon a roham alatt van e üteres pulsatió a reczeg edényeiben? Kétségkívül sok esetben van, de szerző ezt nem tekinti kiegészítő tényezőül a kezdeti szak rohamaiban, mert hosszú ideig észlelete alatt állott nőbetegnél a rohamon kívül világosan peczkelő üteres pulsust látott teljesen ép látélesség mellett, de bevallja, hogy ilyenkor a teke feszülése a közepesnél nagyobb volt.

4. A kezdeti roham háromfélekép végződhetik: a) vagy magától múlik el egészen; b) vagy üdítő álom bekövetkezése esetén ; c) vág}- physostigmin becseppegtetése folytán.

Az első két esetben rendes élettani úton nyeri megoldását a baj, ámbár szűkebb értelemben csak az utóbbira vonatkozhatnék. De ilyenkor valódi alvás szükséges és nemcsak csukott szemek melletti pihenés.

A rohamnak mesterséges úton beszüntetésére egyetlen egy szerrel bírunk s ez a physostigmin oldatának a szembe cseppentése. Ezen szer hatása absolute biztos; annyira biztos hogy ezen szer behatására elmúlik a kezdeti roham, mint a hogy biztos, hogy a láta megszűkűl; csakhogy az első hosszabb időt igényel mint az utóbbi. A látaszűkűlés maximuma 20—25 perez múlva, a nyomás-csökkenés pedig */2 — I óra múlva következik be. Az érzés külömböző és függ az egyének érzékenységétől; először égető érzés, azután az orbiculáris rostos rángása jelentkezik. További 5 perez múlva a szem belsejében húzó érzés jelentkezik, mely alább hagy, időnkint ismét előáll s fájdalommá fokozódhatik. Ezek nem egyebek, mint a sugárizomnak clonicus görcsei, melyek jó fél órára a becseppentés után elmúlnak s ekkor kezdődik a nyomáscsökkenés, a látás tisztúl, a köd- és színtűnemények elmúltak. A látélesség helyre áll és a fénytörési állapot olyan mint a becsöppentés előtt, tehát nincs jelen a sugárizom görcsös öszszehúzódásából származó myopia.

A physostigmin oldatának látaszükítő és nyomástcsökkentő hatása a betegség kezdetén 2—3 napig tart el. A betegség későbbi szakában, ha a rohamok e szernek alkalmazása nélkül naponkint ismétlődnek — rövidebb ideig tart; de ha a kezdeti szak évekig áll is fen, mindegyik roham egy cseppel egy óra alatt biztosan beszüntethető.

A rohamok gyakori ismétlődései, melyek azonban nem mutatnak soha valódi félbenhagyó jelleget — mert ha a nap bizonyos időszakában is jelennek meg rendesen, pl. este vagy ebéd előtt, azok mint a rendesen ismétlődő káros hatányok következményei jelentkeznek (éhség, lankadtság vagy rósz levegő) — némely szemek által meglepő módon tiiretnek évek hosszú során át, a nélkül hogy a látélesség apadna. Más szemeknél épen az ellenkezőt tapasztalhatjuk. Az ilyen tapasztalatok arra kényszerítenek, hogy Schweiggerrel együtt a nyomási excavatió képződésénél a nyomásemelkedés mellett még egy másik tényezőt is vegyünk figyelembe, ez pedig a papilla felületének külömböző egyéneknél mutatkozó külömböző ellenállási képessége.

5. A prodromális roham egyes tüneteit fejtegetve szerző Graefe A. azon nézetéhez csatlakozik, hogy ezek mint következmények lépnek fel a belszemi nyomás emelkedése után. Azon kérdést pedig, hogy ez maga mi utón jön létre, érintetlenül hagyja.

A kőd- és színlátás közvetlen okául egyedül a cornea szétterjedő elhomályosodását tartja, melyet mint szürkés leheletszerű homályt tárgyilagosan is ki lehet mutatni. Ezt pedig úgy képzeli, hogy az egész corneában, fénytörési képességben a többi szövettől külömböző, finoman elosztott folyadék van jelen, mely előidézi a színes köröket, a világos udvart és a lencse csillagképének entoptikai jelenségét. Mert ha a közegi zavart hátrább az üvegtestbe helyeznők, akkor a lencse csillagképe nem volna észrevehető. Ezen feltevés mellett szól Graefe A. által tapasztalt azon tény, hogy hasonló színtűneményt látunk, ha gőz vagy lehelet által megcsapott üveglemezen keresztül gázlángra nézünk. Ez csak bizonyos fokig érvényes, mert mihelyt nagyobb a lecsapódás — tehát a corn, zavar is — a színes körök eltűnnek és mi a lángot csak nagy szóródási körökben látjuk. Ennél fogva nem fogadhatja el azon elméletet, mely a színes körök fellépését a lencsén történő fényelhajlásból magyarázni törekszik. A színes gyűrűket környező halvány udvarnak okát ő sem képes megfejteni. A látótér környében jelentkező fényvillámok okát a látóhártya környi részeinek — mint a reájok nehezedő nagyobb nyomásból származó — ingerületében találja. Hogy a látóhártya környi része művi behatásokra ingerlékenyebb a központnál, bizonyítja a Czermak-féle alkalmazkodási fénytűnemény. A látótér szűkülete pedig annak kisebb ellenállási képessége mellett szól.

6. Azon kérdést, hogy mi úton szakasztatik félbe a roham ? hypothesisekkel igyekszik megfejteni. Azon tényre támaszkodik: hogy az összes idevágó hatányok azon közös jelleggel bírnak hogy a látára szűkítőleg halnak. Könnyebb esetekben a roham szabadban