Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1881-08-28 / 4. szám

72 sebb beavatkozástól sem riad vissza, milyenek a corneának hosszas simogatása, nyomogatása, a tekének a szemhéjjal való mérsékelt maszszirozása —, csak akkor hatol be kanalával a fossa patellarisba, hogy egyidejűleg a segéd által gyakorolt ellen­tétes nyomás segítségével, melyet az egy a cornea alsó szélére élével felállított s onnan egyenletesen felfelé haladó Graefe-féle kaucsuk-kanállal fejt ki —- a lencsét kiszabadítsa s tokostól együtt előhúzza. Üvegtest-kibugygyanás minden második esetben előfordul, de P. szerint az üvegtestveszteség egész annak feléig — a szemre veszélytelen; abból eredt másodlagos ideghártya­­leválást sohasem észlelt, s általában az utóbbitól való félelmet inkább csak elméleti következtetés szüleményének mint kórodai tapasztaláson alapulónak állítja. Iritisek nála sem zavarják a gyó­gyulást s ezt egyenesen a tokkal való kivonásnak tulajdonítja. Mátét után atropint csöppent a szembe s antisepticus kötést csi­nál, melyet csak 24 óra múlva változtat, ha a beteg nem pa­naszkodik. Becker a hályog kivételével mindent széken operál. Iridek­­tomia miatt is altat. A jobb szemen bal, a balon jobb kézzel vezeti a lándzsát s gyuladás megszüntetésére két csapással, opti­cal czélból egy csapással metszi ki az irist. A Wecker-féle iri­­dotomiat két részre osztja s utóhályog ellen is használja ; az első ülésben csak a szivárványban, illetőleg a vaskos utóhályogban üt rést s 6—8 nap múlva fejezi be a műtétet az ismeretes \/alakú metszéssel. Ha utóhályog ellen végezte a műtétet — a körülvágott tokmegvastagodást vagy kérges maradékot Schweig­­gerféle csípővel kivonja. E műszert tavaszi berlini útjából hozta magával B., egy jó Fischer-féle csipő felett légfölebb az az elő­nye van, hogy új. Műtét után eserin. A tenotomia egyike B. legérdekesebb műtétéinek, akár a kivitelt tekintjük, akár a czélt, melyet vele elérhetőnek tart. Legtöbb esetben annál is altat. A kötőhártyát homorulatával a tekére fektetett iris-ollóval úgy metszi be. hogy egy háromszögű, billentyűforma lebeny támad, mely igen hasonlít egy kis ptery­­giumhoz, s melynek előnye abban áll, hogy műtét után a sebbe teljesen visszailleszthető. Ekkor csípővel megfogja az izom inát, közepében ollóval egy kis likat csip, s ez által az insertiót két részre osztá ; — s most előbb a felső aztán az alsó részt ollóval óvatosan levá­lasztja. Miután a szokásos módon az izom teljes felszabadításáról meggyőződött a kötőhártyalebenyt visszafekteti s egy varrattal megerősíti. E czélra carbolos angol selymet használ, melyet a sebben hagy. Nagyfokú strabismus convergens műtétnél a látás fokozására a Knapp-féle varratot is használja. A leírt műtéti mód Snellen-tői ered s előnye abban áll, hogy az izom tökéletesen érintői sikban választatván le úgy is forrad meg, s így későbbi működésével a teke mozgásaira nem hathat zavarólag. — B. állítása szerint ugyanis az egy darabban történt lemetszés mellett — különösen ha a rögzítésre horgot használtunk — nem ritka­ság, hogy a ferde leválasztás s hasonló összeforradás miatt ket­tősképek jeleutkeznek az obliquusok sikjában. Becker az internus tenotomiáját pusztán cosmelicai műtétnek tekinti s indicatiója megállapításában következő okoskodást követi: Fancsalitoknál a szemek párirányos állásával binocularis látást soha s tetemes látásélesbedést is csak ritkán érünk el; ellenben gyakori dolog, hogy korai gyermekévekben végzett tenatomia után nehány évre, — a rohamosan túlsúlyra vergődött externus hatása alatt csaknem teljes internus-bénulás s gyógyít­hatatlan strabismus divergens fejlődik ki. Mivel pedig másrészt a közeli pont kiebbtolulásával a 20—25-dik év körül a strab. converg. egy jó része teljesen, kisebb része pedig tökéletlenül — úgyis magától kiegyenlítődik — ezért ne siessünk a műtéttel, hanem várjuk be a 15—-ló-dik évet a mikorra az izmok dyna­­micus viszonyainak egyenletesebb megoszlásával nem kell attól tartanunk, hogy a szemet a műtéttel Scyllaból Charyhdisbe jut­tatók s más oldalról az egyáltalán elérhető: a cosmeticai siker épp úgy vagy jobban kezünkben van mint évekkel előbb lett volna. Másik oka az internus-tenotomia bizonytalan eredményének B. szerint abban keresendő, hogy a kancsalitó szem amblyopiája miatt világos kettősképet előidézni, s így a kancsalitás fokát prismákkal pontosan meghatározni nem lehet, ezért aztán a mű­— 71 -­téti eredmény kiszabásában rendesen csak a szemmértékre vagy a Graefe-féle meghatározásra vagyunk utalma a mi nagyon ke­véssé exact eljárás. A másodlagos strab. diverg. paralyticust illető állítása bizo­nyítására számos mások által operált — de évekig az ő megfi­gyelése alatt állott esettel rendelkezik. Másik — a kétszemű látást illető súlyos ellenvetését szintén terjedelmes vizsgálat fegy­verével támogatja. E vizsgálatok — melyeknek csak végeredmé­nyei állanak rendelkezésemre — a nélkülözhetetlen klinikai mű­szer : a van der Meulen-féle készülékkel történtek s hitelességök­­höz nem fér kétség. Vizsgálati adatokra nem hivatkozhatván, nem is gondolok arra, hogy ez állítások ellenében a kínálkozó elmefut­tatásokba bocsátkozzam, de egy pontban, a tetemes látásélesbbe­­dés kérdésében bátran védelmembe merem venni a korai tenoto­­miát, mert e tekintetben én is klinikai vizsgálati adatokra tá­­maszkodhatom, adatokra, melyek a mi klinikai jegyzőkönyveinkben szintén tekintélyes számot tesznek s melyek B. ellen bizonyítanak. A tekekiizelés műtétében követésre méltónak tartom a kötőhártya tasakjának zacskóvarrattal egyesítését, de a tépés­­gomolyt nem vetném el általában mint B. teszi. A petrygiumot Knapp szerint operálja s igen megvan elégedve az eredménynyel. Eddigelé 3 ilyen műtétet láttam tőle, a betegek azonban csakhamar elmaradoztak s így saját tapaszta­lásomból nem szólhatok a sikerről. Szemhéj! műtét aránylag ritkán fordúl elő a klinikán ; ne­hány Jaesche-Arlt-féle, egy pár Snellen-féle fonalas és egy Gail­­lard-féle műtét az összes mit itt megemlíthetek. Különösebb említésre akarom méltatni chalazeon műtétét; nem annyira azért, mintha eljárása alapgondolatát elvetném vagy a kivitelt föltétlenül követném, mint inkább azért, hogy egy példával megvilágítsam, miként lehet egy nem nagyjelentőségű műtétet a nagy apparatus által a fontosság látszatával felruházni. A műtét, mely szorosan véve csak chalazeon internumra szól, de a melyet B. kivülről könnyebben, nem mondom czélszerűbben — operálható esetekben is alkalmaz, következő. A kifordított szem­héjat Snellen-féle szemhéjcsiptetőbe szorítja; a kidudorodó daga­nat közepébe irishorgot akaszt s Graefe-féle késsel kis három­szögű likat metsz a kötőhártyában az orbicularis rostjaira függé­lyesen. Ekkor ha tömlős a daganat — a cysta falába szúrja a horgot s ollóval megnyitván azt, tartalmát kifolyni hagyja, a maradékot pedig kanállal kikaparja. Miután bő vérzést engedett, fegyverzett sondával a tömlőt jól kiégeti. Ilyen eljárás mellett várható csak B. szerint, hogy recidiva sem a gyors sarjadzás sem az utólagos vérzés miatt nem fejlődik ki ; az elsőnek elejét veszi a jelentékeny seb, mely lassan záródhatik, a másiknak a gondos cauterium, mely a fehér vérsejteket elroncsolja. Az általánosan divó gyakorlattól eltérőleg kezeli B. a köny­­tömlő blennorhoeaját s stricturáját is. 1877 óta nem hasítja fel a könycsövecskét, hanem egyszerűen csak forceirozva tágítja. Ren­desen 5—6-os Bovvman-féle sondával kezdi a tágítást s mindjárt az első ülésben igyekszik bevinni még egy-két vastagabb szá­mot. A kutaszolás gyorsítására s kényelmesebbé tételére sondái csak egyik végükön tompák, a másikon 5—6 mm.-nyire conicu­­sak, hogy az előkutaszt pótolják. A sondát 10—15 percznél tovább nem hagyja benn. Az első ülésben nem ritkaság, hogy nagyohbocska vérzés az erőszakolás következménye. B. azt állítja, hogy a kezelés a gyógyulást igen megrövidíti s hogy 3—4 heti kutaszolás után makacs esetekben is feltűnő javulás mutatkozik. A kezelés megrövidítése volna tehát a positiv érv az eljá­rás mellett, mert a másik kettő inkább negativ természetű. Erő­sen hangsúlyozza nevezetesen B., hogy oly szervet, melynek phy­­siológiai rendeltetését távolról sem ismerjük — ilyen pedig a köny­­csövecske —■ nem szabad elroncsolnnnk, annyival inkább nem, mert a könycsorgást, melytől a beteget megszabadítani akartuk — ezzel korántsem szüntetjük meg. Hogy váljon az ő methodusa tartósabb gyógyulást biztosít-e — a kezelőre és kezekre egyiránt kellemetlen s sokszor kínos betegségben — azt csak hosszas ész­lelés döntené el. O nagy megelégedéssel szól 4 évi tapasztala­táról. A kötőhártyahurut kezelésében csak két adstringens szere­pel a heidelbergi kiinikán: az argent, nitr. és zinc. sulf. ; előbbi ecsetelésre, utóbbi i°/0-os collyrium alakjában. A blemorrhoea

Next

/
Oldalképek
Tartalom