Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1881-08-28 / 4. szám

73 74 kezelésében B. mint ez általánosan tudva van — nem használja az Arg. nitr. ecsetelést, hanem egyszerűen bórsavborogatásra és kimosogatásra szorítkozik, s az acut tünetek alábbhagyásával azonnal kékkőre megyen át. Nem tartozik azok közé, kik a blenn. chronicat egészen ki akarják törölni a klinikai kórképek sorából, hogy helyére az általánosító granulosat tegyek, és pedig azért nem, mert fen akarja tartani a blennorhoicus jellemet azon ritka blenn. esetek számára is, melyek idülten kezdődnek. Igen erélyes s eléggé nem ajánlható eljárást követ a tra­choma kezelésében. Brecht-féle csípővel a szemhéjat kétszeresen kifordítja, az átmeneti redőben ülő csomókat scarificalja s éles kanállal kikaparja, a megnagyobbodott s megvastagodott szem­ölcsöket pedig gondosan lenyírja, s nehány nap múlva cuprumra tér át. A csomók kikaparása igen fájdalmas, míg a szemölcsök eltávolítását meglehetősen tűrik a betegek. A Brech-féle csípő a leírt kezelésnél nélkülözhetetlen eszköz, de általában az átmeneti redő kifordításában nyújtott jó szolgálata miatt igen czélszerft kis műszer, kivált oly koródán, a hol — mint nálunk is — az ambulatoriumban oly tekintélyes összeget teszen az eltorzult szemhéjé trachomás betegek száma. Érdekes tudni, hogy B. a pannus kezelésére calomelt is használ; délelőtt kékkővel érinti a kötőhártyát, délután pedig kevés calomelt hint a corneára. A porczhártya-betegségek közül az ulcus serpensről kell leginkább megemlékeznem, — nemcsak azért mert B. felfogása e terén — mely a Horneré is — sokakétól eltér, hanem a ke­zelés egyszerűségéért is. B. tagadja az Arlt-féle abscessus cor­neae létezését s azt állítja, hogy minden porczhártyatályog my­­coticus porczhártyalob, melynek kórboncztani postulatuma az epithel megsértése. Ép epithel mellett nincs tályog. Már épen ezért tökéletesen egy kategóriába tartozik az az ulcus serpens vagy rodens-szel, s ugyanezért absc. corn., ulcus serp. ulc. ro­­dens, hypopyum keratitis egészen egyjelentésűek. így fogván fel a betegséget, kezelése is főleg desinficiens; állandó bórsavas kataplasmából s atropin-csöppekből állván csu­pán. A Saemisch-féle keratotomiát. B. évek óta abbahagyta, mert szerinte mitsem gyorsítja a baj gyógyulását; Horner plane azzal vádolja a műtétet, hogy egyes esetekben glau­­coma-rohamot tidéz elő. Legújabban 5—6 héttel ezelőtt tette B. az első kísérletet e betegségnél a Martinache-féle tüzes vas-therapiával.' Egy megtűzesített izomhoroggal két—három­szor a fekélyt: kiégette s a fájdalom csillapítására pár csöpp atropint cseppentett a szembe. Az eredmény meglepő volt; az elszenesült rész gyorsan levált, a tiszta fekélyalap élénk he­gedősnek indult, úgy hogy 7—8 nap múlva csaknem egészen sima volt a porczhártya felülete. Én azért a kis műtétet határo­zott haladásnak tekintem a fentemlített porczhártyabaj kezelésé­ben, nemcsak azért mert a beteget kínjaitól gyorsan megszaba­dítja, de főleg mert a gyógyulást minden eddigi eljárásnál jobban biztosítja. Azt talán felesleges említenem, hogy a műtét rendkí­vül féjdalmas s így narcosis nélkül sohasem végezhető. B.-nek az eserin iránti nagy előszeretete s hozzáfűzött re­ményei mintegy követelik, hogy e szert prolapsus iridisnél kizá­rólagosan használja; hiszen ha valahol úgy itt van alkalom, hogy­annak hatása szembeötlő mohon mutatkozzék. S valóban e tekin­tetben tud felmutatni B. meglepő — habár nagyon ritka — jó eredményt. Ilyen nevezetes azon általam is látott eset, melyben a prolapsus iridis eserin-adagolásra tökéletesen visszahúzódott, s a fekély minimális leleletszerű nubeculával gyógyult. Ilyen esetek azonban bizonyára a ritkaságok közé tartoznak. B. klinikai érdeme között nem utolsó az episcleritis keze­lésében követett eljárása. A baj aetiologiájában szerinte tévesen szerepel a syphilis, mert mercurialis kezelés rendesen mitsem javít rajta, de hogy mi tulajdonképen az oka azt ő sem tudja. Rendesen az érett korban mutatkozik s beavatkozás nélkül nem fejlődik vissza, ellenkezőleg évek múltával a csomók száma szaporodik, míg végre a legkedvezőbb esetben is a cornea el­­lágyulása s eléktelenedése, rosszabban mellső scleralis vagy ci­­liaris staphydoma, a legrosszabban pedig hosszas iridokyklitis után a teke sorvadása lesz a kór végkimenetele. Mindjárt meg­jegyzem azonban, hogy B. nem engedi meg a mellső scleralis, illetőleg ciliaris staphylomák okát egyedül az episcleritisben ke­resni mint sokan akarják. A betegség gyökeres gyógyulását csak az Adamük-féle műtéttől várhatni, melyet azonban B. eredeti alakjában nem követ mert nagy heget okoz, hanem következő módosítással gyakorol: a kötőhártyát a csomónak megfelelő déllőben késsel s arra 900 alatt — tehát a porczhártyaszéllel párhuzamosan — ollóval megnyitja; a seb hasonlít egy máltai kereszthez, úgy hogy általa 4, csúcsaikkal találkozó lebenyke támad. Miután a lebenyek közül egy-kettőt térnyerés miatt kissé felválasztott, a csomót scarificateurrel bevagdalja s éles kanállal addig kaparja, míg a sclera tiszta fehéren nem tűnik elő. Egy­szerűen késsel ki vakarni a csomót azért nem tanácsos, mert így sokkal könnyebben megesik, hogy esetleg a csomóban rejtőző kis staphylomat megsértjük. A kötőhártyát carbolos selyemmel egyesíti. A műtét nagy vérzéssel s még nagyobb fájdalommal jár s ezért a narcosis sohasem nélkülözhető. Az eredmény cosmeti­­cailag kedvező, más kérdés az, váljon a kikaparással sikeríilt-e a baj okát is eltávolítani. Erre csak évekig tartó megfigyelés adhat feleletet. Iritis recidivans ellen a heveny stádiumban a szokásos be­­dörzsölési gyógyító eljárást alkalmazza, mely után rendszeres hideg ledörzsölések s erős táplálék által igyekszik a betegnek meggyengült erejét visszaadni; idült esetekben pedig nemcsak a lappangó gyuladást törekszik iridektomiával megszüntetni, de igyekszik a látást is — hol kerat, punctata is van jelen — az izzadmány-üledék eltávolítása által lehetőleg javítani. E czélból Horner eljárását követi: a beteg fél fekvő helyzetében a cornea felső felében Wecker-féle akadály-lándzsával kicsi sebet ejt s törekszik a csarnokvizet benntartani; most a szemhéjjal addig massirozza a porczhártyát, míg az izzadmány lassanként leválva a csarnok fenekén kis gomolyban összeverődik, melyet aztán a megnyitott seben kifutó csarnokvízzel igyekszik kihajtatni. Az iridochoriciditis sympathic.a kifejlődését illetőleg nem tartja valószínűnek az Arit nézetét, de elismeri, hogy az opticus I vagy az edényrendszer közvetítésére épített hypothesis sincs bebi­zonyítva. Neuro — és neurektomiát sohasem csinált, — nem gyakorolja a fonalas sorvasztást sem, hanem mindenkor enucleal. Glaucoma ellen általában az iridectomiát tekinti egyetlen biztos szernek s elve azt lehetőleg korán alkalmazni. A fénytörési hibák javításában nem követhetem mindenben B. nézetét, — nem specialiter a H.-t illetőleg. B. nevezetesen mindenkor csak a Hm-t javítja s hetek vagy hónapok alatt emel­kedik fel fokozatosan a megfelelő pápaszemre a mint lassanként í az elégtelen üvegek alatt a beteg Hl-ének javítást igénylő része nyilvánvalóvá vált. Hasonló eljárást követ Graefe Alfréd tanár is. Hogy szegény sorsú H-cus betegek hogyan jutnak ily módon pápaszemhez — nem tudom elgondolni. Az insufficientia javítására nem tartja czélszerűnek sem a concavüveggel combinált sem az egyszerű hasábot, mert úgy­mond, a legtöbb szem nem tűri el ezen üvegeket. Az anisometropia neutralizálásában eclectice jár el. Oly esetekben ugyanis, midőn a különböző üvegekkel történt javítás mellett a van der Meulen-féle készülékkel binocularis látás con­­statálható — habozás nélkül rendel kétféle üveget, — ellenkező esetben mindig csak egyenlő üvegekkel javít. Az esési készülék­ről azt állítja, hogy az mindenkor biztos kritériuma annak, váljon eltűrik-e a szemek a különböző üvegeket vagy nem. Mielőtt befejezném e sorokat, a klinika berendezéséről s a gazdag tanszer- és tananyag-gyűjteményről akarok még pár szó­val megemlékezni. A külsőleg is csinos kétemeletes épületben földszint vannak a director, a felügyelőnő lakása, a tanterem, a górcsői, szemtükri s optometricus vizsgálatokra rendelt szo­­szobák, két váróterem, a kapns szobája s a gyermekosztály. Az emeletek apró szobákra vannak felosztva, középütt tágas étkező­vel s a nyugoti szögleten egy-egy nagy szobával jobbára porcz­­hártyabetegek és fenjáró operáltak számára. Mindenik emeleten két-két szobából álló csinosan berendezett tanársegédi lakás. Az egész intézet mintája a modern szemészi koródának, — tanításra s tudományos vizsgálatokra rendelt szakasza pedig a vezető tanárnak nemcsak kutató szelleméről s tudományos ambi­­tiójáról tanúskodik, de ízlésére is kedvező világot vet. A hallga­tók számához mérve tágas tanterem egy északnyugotra nyíló nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom