Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-08-28 / 4. szám
■6 9 70 lyek közei a legkülönfélébb alakú sejtekkel és magvakkal vannak kitöltve. Legtöbb űrközből a sejtek nagy része kihullott; a sejtek között már 6 f.i átmérővel bíró is van. Az átmeneti redő magasságában a kötőszövet már határozott alveolusokat képez, melyeknek közeiből a sejtek kihullottak. A gerendezetben mindenhol erős magszaporodás van. A alveolusokat sarcoma elemei körítik. összefüggést felhám, vagy mirigy-elemekkel fellelni nem lehet Ezekre vouatkozólag lásd 4. 5. 6. ábrát. Kórisme: sarcoma-car. cinomatosum. (Folytatása következik). Levél Heidelbergből. (Június 26-kán.) Szabó György tr.-tól. Noha a magyar orvosi közönség a német irodalommal folytonos érintkezésben áll — mert hiszen ebből fedezi úgyszólván mindennapi szükségeit — úgy hiszem még sem lesz érdektelen egy specialiter a németországi szemészeti viszonyokról szóló közlemény. Hiszem ezt egyrészt azért, mert — leszámítva szakembereinket — hazai orvosi közönségünk és a német irodalom között a szemészetben sokkal tágabb az összeköttetés mint a többi orvosi tudományokban, másrészt pedig azért, mert a németországi szemészeti viszonyokat Becker Ottó tanárban a tudómén) os szemészet egyik elsőrendű képviselőjében akarom röviden bemutatni. Heidelbergbe érkeztemmel — február elején — siettem B.-t meglátogatni. Udvariasan fogadott s azonnal tervem iránt tudakozódott. E kérést nem várt kérdezősködést jó jelnek tekintém rég ápolt tervemnek: a szemizmok betegségei beható tanulmányozásának megvalósíthatására ; de hasztalan, mert a miről tavaly Halleben a klinika privat jellege miatt kellett lemondanom, attól itt az anyaghiány miatt estem el. Kárpótlásúl azonnal meghitt B. azon methodicus színvakság-vizsgálatra, melyet az ő vezetése alatt egyik volt famulusa akkoriban kezdett meg. Itt és a heti egy órai publicumon, mely a téli félévben a színvakságnak volt szentelve — alkalmam nyilt megismerkedni B. álláspontjával és vizsgálati módjaival. B. a Hering-féle elmélet hive s a közelmúlt években úgylátszik behatóan foglalkozott a színvaksággal, mert nemcsak az addig ismeretes vizsgáló eszközök teljes gyűjteményét láthatni dolgozó szobájában, hanem maga is szerkesztett egy hármas korongú színegyenleti gépet s összeállított egy színes üveg-sorozatot a Simultan-contraston alapuló színes árnyékokkal vizsgálatra. Fentemlített vizsgálataiban következő eljárást követi : 1. Kezdi a Holmgren-féle színes pamutpróbával. 2. Aztán jő a Donders-féle próba. 3. Daa’-féle próba. 4. Heidelbergi színes papirgyüjtemény. 5. Színes árnyékokkal vizsgálat. 6. Spectroscop ä la vision directe. 7. Vierordt-Hirschberg-féle kettős-spectroscop. Főszabály a Simultan-contraston alapuló próbákkal vizsgálatban — melyet B. minduntalan ismétel — hogy a vizsgáktól nem azt kérdjük, hogy ilyen vagy olyan színt lát-e, hanem, hogy mint nevezi azon színt, melyet lát. Mert mint B. megjegyzi s Mauthner is hangsúlyozza -— a színvaknak pl. a vöröszöld-vaknak nincs fogalma arról, a mit normális színlátók vörösnek s zöldnek neveznek. E számos próba között azonban csak a két spectroscopicus vizsgálat ad a vizsgált jó indulatától teljesen független, tehát egyedül megbízható eredményt. E vizsgálat — különösen hol mint itt, állásukat féltő alsóbbrendű vasúti hivatalnokokról van szó, kik inkább ülnének a purgatoriumban mint a laboratórium asztala mellett — nagyon időrabló s gyakorlat mellett is legalább egy órát kiván. Ha ehhez még hozzátudjuk, hogy B. klinikai betegeit rendszerint csak a Holmgren-féle színes pamutpróbával vizsgáltatja s hogy vasúti hivatalnokokat illetőleg — már pedig ilyenekről van szó legtöbbször — a pályái jelzőkkel végzett vizsgálatot tartja döntőnek, látni való hogy a fent leírt eljárás a kérdés továbbtanulmányozására sok buzdítást, — a gyakorlatnak azonban keveset nyújt. A helyett, hogy e kérdésnél továbbidőzném, áttérek a tudós tanár műtői és klinikai működésének méltasására. E részben —úgy vélem — sok követésre méltót s nehány figyelemre érdemes újdonságot is mondhatok. Először is a hályogműtétről akarok szólni. Hályogosok szokásos elővizsgálatában állandó helyet foglal el a rendszeres húgyvizsgálat. Atropinnal a látát nem tágítja. Elve a beteget kellően narkotizálni — melyről csak igen nyugodt egyéneknél tér el. A szemhéjakat, s idült kötőhártyahurut esetén a conjunctivat is 41)/o-os bórsavoldatba mártott szivacsosai mossa meg. A műtét előtt eszközeit —• melyek absolut alkoholban hevernek — gondosan megszemléli, s a kés és cystotom hegyét nagyitóval megbírálván a beteg jobb oldalán helyet foglal. A rögzítést csak kelletlenül használja. A sebet felül s általában nagyra szabja s rendesen kötőhártyai lebeny nélkül tehát peripher készíti; egyes esetekben azonban a midőn súlyt fektet a seb mielőbbi összetapadására, mint pl. idült kötőhártyahurutnál — használja a lebenyt. Az iríst egy csapással metszi ki s ciliaris részéből szándékosan bennhagy egy hidat. Colobomai közepes nagyok s igen csinosak. A kihajtást óvatosan végzi; a maradékok eltávolítására sok időt szentel s a huzamos simogatástól a szemhéjjal s kanállal nem igen fél. Miután a véralvadékokat gondosan eltávolította a coloboma csücskeit stylettel visszatologatja s egy végső szemle után 2—3 csepp eserint csöppent a szembe. A szemhéjakat bórsavoldattal ismét megmossa s kötést alkalmaz. A beteg absolut sötétségben marad, s ha fájdalomról nem panaszkodik — csak 24 óra múlva bontatik fel a kötés s cseréltetik fel ujjal. B. rendszerint 11—-12 óra közt operál s másnap délután 3—4 óra tájban nyitja meg a kötést; délelőtt azért nem, mert akkor könnyebben megeshetik, hogy éjjelre a kötést megint változtatni kell. Hályogműtétei gyorsan s izgalom nélkül gyógyulnak. Kisebb fokú, múló iritisek klinikáján egyáltalán ismeretlenek, — a veszteségek ritkák, a mi a gondos műtét és utókezelés mellett főleg az intézet kedvező hygienicus berendezésének tulajdonítandó. Számokkal bizonyítanom tiltja a discretio. Miért nem használja B. a hályogmütét utókezelésében az atropint s miért alkalmazza az eserint — nem tudom. Ha a kérdésre határozott feleletet kérnek tőle, látható zavarban van, a mi oly exact eruditiójú s magának mindenről számot adó szemésznél igen természetes, mert döntő élettani bizonyítékokra nem hivatkozhatik — hiszen az eserin és atropin nyomásszabályozó hatasa még vita tárgya —, a klinikai empirismus pedig oly sok évdizedes jó szolgálatot mutathat fel az atropin mellett az eserinnel szemben, hogy előbbinek az utóbbiért mellőzése könnyen az egyéni kedvtelés színében tűnhetik fel. A catar. congen. arido siliquata eseteivel szemben B. az élet első éveiben csak arra szorítkozik, hogy az ideghártya működését látanyitás által lehetővé tegye s így a binoculáris látást fenntartsa, a hályog eltávolítását a 8-—IO évre halasztván. Mindjárt a zsenge gyermekkorban eltávolítani a catar. e faját azért nem tartja czélszerűnek, mert a hályog többnyire erősen összelővén nőve a zonulával, kivonása gyakran iridokyklitisre és atrophiára vezet. Ha már a reclinatiót egyáltalában mint műtéti módot élvetendőnek tartja B., úgy ezen hályognál valódi műhibának tekinti annak alkalmazását. A hályogműtétek száma Heidelbergben évenként 70, mely csekély szám onnan magyarázható meg, hogy a Rajna-vidékén mint B. állítja — körülbelül minden 10—20 Qmérföldre egy szemorvos esik. Mielőtt tovább mennék, nem mulaszthatom el, hogy nehány szót ne szóljak a Pagenstecher „Kapselextraction“-járól. Első látogatásom alkalmával nem volt operálandó hályogos a kórházban ; 10 nap múlva tehát újra átrándultam Wiesbadenbe egy kitűzött műtétre. Pagenstecher a fej megöl, spray mellett operál. Atropint ő sem használ előlegesen. Nagy sebet készít kötohártyalebenynyel, az irist két csapásban szélesen metszi ki egészen a peripheriaig; — esetleg a csarnokba ömlött vért igyekszik a lencse kivonása előtt teljesen eltávolítani, s e czélból a legerőr 1 T
