Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1881-02-20 / 1. szám

víz elfolyása után a láta szűkül; s így a lencsetok csak a középen hasítható. A részben vagy egészben elhigult hályog ezen szűk nyíláson csak lassan nyomul előre, és feltéve, hogy egészen ki is folyik, a pupilla területében mégis megmarad a csak csekély mértékben meghasított lencsetok — míg ha sarló alakú tűvel a lencsetok megnyitása első mozzanatnak végeztetik habár csak kis szögmetszéssel is, a csarnokvíz elfolyására gyorsan a mellső csarnokba tóduló hályogtömeg a kis nyílást jelentékenyen nagyobbítja, még mielőtt a látának ideje lett volna összehúzódni és a hályog kitakarodás nyilását kisebbíteni;

2. mivel a hályogtömeg most az iris előtt foglal helyet, sem az irissel, sem az üvegtesttel nem jövünk koczczanásba; végre

3. képesek vagyunk — miután azon aggodalom elesik — a sebet nagyon környien készíteni, hol fehérebb és kevésbbé lapos heg nem szembetűnő, valamint a cornea görbületét nem annyira változtatja.

Már fentebb említettük, hogy létezhetnek nyomós okok, hogy az ifjúkori hályog kivonását ne addig halaszszuk, míg a teljes megérés bekövetkezett, mely a szétesésről ismerendő fel. Az utóbb felhozott eset már ezen sorba tartozik. A legzsengébb korban levő gyermeknél ugyanis, mely hosszas és jelentékeny fokú látzavar mellett az amblyopia ex anopsia-nak esnék áldozatéi, legrövidebb idő alatt, veleszületett hályognál tehát a 6 vagy legfeljebb 8 hónapban végezendő a műtét. Ha azonban a gyermek csak 2—3 évig is látott, annál könnyebben várhatjuk be a hályog szétesését, mivel ez ifjúkori hályognál, ha a homályosodás egyszer az egész lencsére terjedt ki, tudvalevőleg nagyon gyorsan szokott bekövetkezni, vagy más szóval: mivel a minőleges látás elvesztésétől számítva legfeljebb x/a —1 évig kell várnunk a hályog szétesésére. A tanczélok a várakozás nagy előnyei mellett tekintetbe sem jöhetnek, míg mindkét szemnek egy időben történt megvakulása esetén kedvezőtlen kiilviszonyok indító okul szolgálhatnak, hogy discissió és esetleg utána bocsátandó extractió segélyével az egyik szemet látásra hozzuk; a másik szem műtevésére azonban bevárandó volna oly időszak, melyben a műtét gyorsabban, könnyebben és kedvezőbb feltételek mellett hajtható végre.

Az ifjúkori lágy hályog azonnali kivonására javalatot képeznek a lencse részleges homályainak azon alakjai is, melyek tulajdonképen előhaladást nem mutatnak, de e mellett a látóképességet nagy mértékben alászállítják. Ide tartozik némely széles övvel biró rétegzetes hályog (cataracta perinuclearis) és némely sérüléses vagy önként létrejött tok- vagy kéreg-hályog, melyet minden szemorvos ismer.

Az eddigi vonalas kivonásra lágy hályognál egyáltalában semmi javalatot sem találok; mert ha a hályog már oly lágy, hogy ezen műtét által eltávolítható, akkor már csak pár hónapi várakozás szükséges, hogy a pelyhes szétesés és vele azon lehetőség álljon be, hogy azt a kijelölt módon műtegyük, a mely az összes kellemetlen eshetőségeket egyenesen kizárja.

Szóljak az aspiratióról azaz kiszivási műtétmódról is, ezen műtéti játszadozásról? Stellwag1) találóan „vonalas kivonásnak mesterséges akadályokkal“ nevezi. Ha a hályog már oly lágy, hogy kiszívásra alkalmas, egyszerűbben és kimélóbben műtehető discissióval és azonnal követő csapolással.

Végre a legnyomatékosabban hangsúlyozom, hogy ezen soraimmal első sorban arra törekedtem, hogy a figyelmet ama jelentékeny előnyökre irányítsam, melyek az ifjúkori hályog műtevésének azon időpontig való halasztásából erednek, midőn az pelyhesen szétesett. Az ifjúkori lágy hályog ezen időszakát kivánnám tehát az érettség időszakának elismertetni, mely időszak előtt a műtét csak az előbb felhozott kivételes esetekben indokolható. Már magában véve a hályog ezen időszakban nyújtja a legjobb kilátásokat, de ezek még sokkal előnyösebben alakulnak, ha a műtétet a leírt módon végezzük.

x) Handb. d. Augenhk. 1870, 713. lap.

Szemészeti esetek.

Feuer N. tr.-tól Zágrábban.

I.

Attéti szemlob. (Ophthalmia metastatica).

Az eddig észlelt áttéti szembántalmak nagyobb részét a gyermekágyi láz szolgáltatta. Ezek valmennyien a szőllőhártya (tractus uvealis) genyes lobjának kórképe alatt léptek fel, mely feltétlenül tekesorvadáshoz (phthisis bulbi) vezetett. Ezért azt hiszem, hogy az itt tárgyalandó eset, habár ugyanazon forrásból eredt de kifejlődés tekintetében a rendes lefolyástól lényegesen eltérő kórkép által van jelegezve, az esettanban szívesen fog fogadtatni.

G. Veronika, 20 éves az 1879-diki év aprilhó 19-én szült először Lobmayér tanár úr bábaképző-intézetében Zágrábban. P'arfekvés. A gyermekágyi időszak alatt állapota rendes és láziakul volt.

Április 23-án lépett fel első jele a baloldali szembántalomnak. Midőn beteget 26-án megfigyelni alkalmam volt, a szemhéjak meglehetősen duzzadtak, a teke mell- és kifelé tolva volt, a tekei kötőhártya különösen a belső oldalon erős duzzadást (chemosist) mutatott, két helyen, különösen alúl-belűl és a belső egyenes izom felső szélének megfelelő helyen tályoghoz hasonló domborodást láttam. Láta atropinra maximumra tágult, fénytörő közegek tiszták, a szemfenék, a mennyiben környileg kivenni lehetett, rendesnek látszott. Az olvasni nem tudó beteg kisebb tárgyakat megismert, pontosabb látvizsgálatok nem eszközöltettek. A szemtekei belnyomás jelentékenyen alá szált (T—2).

Míg a felső tályog mint körülirt, tehát azon helven keletkezett duzzanat tűnt fel, addig az alsó vagy felülről sülyedthetett alá, vagy a szemteke mögötti tájról terjedhetett ide. A teke előre tolatása az utóbbi mellett szólt.

Mindkét tályog megnyitása után kevés, de sűrű összeállásu genyet találtam. E mellett az mutatkozott, hogy a felső tályogocska az ínhártyában székel, mert rajta lencsényi nagyságú anyaghián}' volt látható, mely annak majdnem egész állományát áthatolta. — A genyt gombákra vizsgálni nem volt alkalmam.

Az alsó szemteke mögötti tályogba drainecső behelyezését és a szem bekötését ajánlottam, a kórjóslatot pedig tekintve a tülkhártya fekély mélységét és annak áttéti természetét, kedvezőtlennek állítottam.

Két nappal később már szabad szemmel is felismertem a tülkhártya fekélynek megfelelő tájon az üvegtest besziirődését. Később következménykép tekesorvadás állott be, miről hosszabb ideig tartó utazásról történt visszatértem után értesültem.

Attéti genyes érhártyalob gyermekágyi láz után — a mint fentebb említetett — eléggé ösmert tünemény; jelen eset azonban különös figyelmet érdemel azért, mert a gyermekágyi időszak minden tekintetben tökéletesen rendes lefolyású, láztalan volt és azért mert — eltekintve a szokatlan teke mögötti bántalomtó! — a folyamat magán a tekén az eddigi tapasztalásoktól eltérő megfordított meneteléi volt. Nem genyes szivárványhártyalob (Panophthalmitis) okozta az áttörést az ínhártyán keresztül; (v. Artl1), Knapp2), H. Schmidt3) és mások) hanem az ínhártyán magán székelt az áttéti folyamat, ez tört be a tekébe és ezen az utón hozta létre a belső tekei hártyák másodlagos genyes lobfolyamatát, mely tekesorvadáshoz vezetett.

Az áttéti szembántalmakat tudvalevőleg háromféle módon vélték létrejönni. 1. Eves érrög következtében (Virchow, Knapp4), L. Weiss5), stb.) 2. Kimerülési értömülés (marantische Thrombose) következtében (H. Schmidt6) és 3. Agyburok bajoknál az által hogy az agykér alatti üreg közlekedése a látó idegneh hüvelyközti ürterével és az érhártya alatti üreggel, a szem nyirkedényeinek túlteltségét tételezi fel (v. Wecker7). Az utóbbi nem-L) Artl: Krankl), d. Any. 2 Bd. p. 209.

2) Knapp : Arch. f. ophth. XIII. I. pag. 127.

3) H. Schmidt: Arch, f ophth. XVIII I. pag. 18.

4) Knapp : 1. c.

5) L. Weiss : Sitzungsber. d. ophth. Gesellsch. 1875.

6) H. Schmidt: 1. c. und Sitzungsber. 1875. p. 409.

7) Wecker. Sitzungsber. 1875. p. 408. u. Graefe Saemisch Handb. IV. pag. 634.