Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-08-29 / 4. szám
63 64 egészen elgenyedhet, de egészben ki nem esik ; továbbá a sejtes beszürödés kezdetét nem vette egyedül a seb szélénél, hanem egészen egyenletesen köröskörül a szaruhártya szélén ; végre nem lenne értelme, miért kímélték meg a micrococcusok épen azon rétegeket, melyek laza szerkezetüknél fogva kiválóan alkalmasak a legkisebb szervezetek befogadására. A szaruhártya ilyetén megbetegedése közel összefüggésbe hozható a diabetes folytáni kimerültséggel. Ugyanis a priori mondhatni ugyan, hogy micrococcusok a levegőből bármely szemseben át is bevándorolhatnak ; de nem lehet kétségbevonni, miszerint az egészséges állapotban levő élő szövet ezen parányi szerves testek bevándorlására és tenyészésére felettébb kedvezőtlen. A szakirodalomban sok olyan eset van felsorolva, hol diabeticusoknál a hályogkivétel után az eredmény kedvezőtlen volt, azonban az ok mindenkor szaruhártyaelgenyedés avagy iridocyklitis volt. Szerző ezen eset kapcsában utólagosan még egy második igen érdekes esetet érint, hol a 49 éves, erőteljes és egészséges férfinél mindkét szemen glaucoma volt jelen. Az egyik szemen iridectomia után egészen rendes, gyors gyógyulás, úgy, hogy 9 nap múlva a műtét a másik szemen végeztetett minden kellemetlen közbejövetel nélkül. Műtét után 12 órára a szemhéjak és teke köthártyája vizenyősen megdagadtak j igen heves fájdalom mellett a szaruhártya egyenletesen elhomályosodott. Két nap alatt a panophthalmitis tökéletes kórképe volt jelen. Mintegy nyolcz nap múlva, midőn a nagyfokú lobos tünetek némileg alábbhagytak, határozottan meg volt állapítható, kogy a teke genynyel körülvéve egészen szabadon fekszik a Tenon-féle tokban, és csak az opticus által tartatik helyén, úgy, hogy a részben összeesett tekét csipesszel megfogva tengelye körül forgatni lehetett, a mennyire t. i. az opticus a forgatást megengedte. Tehát ezen esetben a teke sequestrálódott a Tenon-féle tokon belől. A műleges behatás itt aránylag igen csekély volt; másfelöl a lobos tünetek oly hevesen és gyorsan léptek fel, hogy nagy valószínűséggel külső, vagyis a levegőből a seben át bejutott fertőzésre kell gondolni; annyival is inkább, mert műtétkor úgy a köthártya, mint a könytömlő egészséges volt. (Kiin. Mntbl. für Aughlk. XVIII. Jahrg. April). Torday tr. A szemháttér bántalmairól. (Kasuistika Jacobsohn tnr. „Mittheilungen aus der Königsberger Universitäts-Augenklinik 1877—79. 1880-ban megjelent munkájából.) A központi reczegiitér tökéletlen embóliája. A 63 éves beteg eddig, állítólag mindkét szemével igen jól látott; néhány hét előtt gyorsan múló szédülési roham, teljes öntudatlansággal párosultan, lepte meg. mire a bal szem teljes megvakulása következett; azóta még három ily rohama volt. Jelenleg jól érzi magát, szívdobogása soha sem volt. 1878. május 28-án a jobb szem ép. H. Vso S = i. Láttér ép. A hal szem csak a kéz mozgását ismeri fel. A fénytörő közegek tiszták, a láta valamivel tágabb mint jobb oldalt, fénybehatásra nem reagál. Ophth. az idegdombcsa élesen határolt, kissé elődomborodó, egyenletesen fehéres-vörösös színű, kis éptani vájulattal a központon; szövete feltűnően opak, és a halántéki oldalon sem látszik rajta keresztül a lamina cribrosa. A lefelé vonuló edényágnak csaknem rendes vastagsága van, és közvetlenül a dombcsaszél mellett két ágra oszlik, melyek feltűnően véznák és egy darabig széles,- fehér csikóktól övedzvék. A felső iitér azonnal megoszlik egy fel- és befelé, és egy fel- és kifelé vonuló igen keskeny ágra ; az előbbi magán a dombosán oszlik két ágra; az alsó a dombcsa széle mellett egyszerre nagyon vékonynyá lesz, hogy csakhamar megint előbbi térfogatára vastagukon ; későbbi lefolyásában igen halavány, vézna, gyengén fehér, keskeny szegélytől körülvéve ; körülbelül másodfél dornbcsai távolban az optikus szélétől két ágra oszlik, melyeknek alsóbbika eleintén csak keskeny, fehéres szálként tűnik fel, hogy további lefolyásában vékony, vörösös literként merüljön fel. A. fel- és lefelé vonuló iitér felső ága, fehér vonalaktól körülvett vörösös csíkként messze követhető a reczegbe, melynek íegkörzetibb részén szélesebb és vörösebb lesz. A fel- és kifelé vonuló, szintén igen keskeny törzsnek két ága varicositást mutat további lefolyásukban halványak, fehéres hüvelyektől körülvettek, és a szemháttér Íegkörzetibb részein szélesebbek és pirosabbak. Különben a térfogat és a színintensitás öregbedését azon ütereken is észrevehetni, melyekre az alsó törzs oszlik. A visszerek sokkal keskenyebbek mint jobb oldalt, a dombcsa közelében egyes helyeken fehéres vonalaktól szegélyezvék és a körzeten vékonyabbak ; a tekére alkalmazott gyenge nyomás alatt szűkülnek, de a mellett ép oly kévéssé mutatnak lüktetést mint az üterek. A reczeg szövete a dombcsa körül rendesnek mutatkozik. A sugaras rajz még kevésbé válik ki, mint ép szemekben sokszor. Fennálló képben a sárga folton gyengén vörösös elmosódó helyet látni, és enek közepén kis, világos pontocskát. Ettől fölfelé egy igen finom edényecske mellett kis, rendetlen határú vérzés mutatkozik. Május 29-én a bal szemen széles iridectomia végeztetett fölfelé. Lefolyása és gyógyulása a sebzésnek rendes. Midőn a beteg junius 5-én elbocsáttatott, kisebb távolból képes volt az ujjakat megszámlálni, és a látkör szélesbedett. Retinitis circumscripta haemorrhagica. Az eset a kedvező lefolyás és működési zavar minősége miatt érdekes. P. 37 éves, kis, gyenge ember, egy idő óta jobb szeme láterejének lassankinti hanyatlását vette észre. 1877 Május 16-án bal oldalt E., s=i. — Jobb oldalt bizonytalan rögzítés mellett ujjakat jól bírja megszámlálni, az. üvegtestben sok, finom opacitás. Szemtükörreli vizsgálatnál az idegdombcsa. a reczeg egész alsó része és felső belső negyede rendesnek tűnnek fel, a felfelé vonuló visszér sokkal keskenyebb, mint az alsó ; gyenge nyomás alatt még inkább szűkül, nagyobb nyomásra pedig a domcsabeli edények valamennyié világosan lüktet. A reczeg külső felső negyede igen homályos, szürkés és számos vérömlenytől ellepett. Ezen vérömlenyek szabálytalanéi sokszögűéit elmosodók, csak itt-ott vannak sugaras sorrendben ; színük részint vérvörös, részint barnás; közbeesőleg számos pontszerű és szabálytalanul kerekded, fehérfényű plack mutatkozik. A beteg résziét edényei rendetlenül megszakadvák. A sárga folt táján igen nagy, sötétvörös vérömleny látható, melyhez vízszintes irányban kifelé az opth. láttér határáig folytatólagosan csatlakoznak nagy vérömlenyek, a periféria felé mindinkább kisebbülök és vilogásodók. A vérömlyenek részint az edények fölött részint azok alatt feküsznek. A láttér változása a háttér változásának megfelelő : A belső alsó negyed hiányzik. A láttér többi részének határa rendes, a körzeti látás szintén ; csak az alsó részben van egy scotoma, mely a központkívüli rögzítés miatt valószínűleg a sárga foltnak felel meg. A mellszervek, kivált a szív, valamint a lép és máj rendesek j a vizeletben sem fehérnye, sem czukor nem található ; bujasenyv nincs jelen. Midőn a beteg 14 napi sötétkura és mesterséges nadályok alkalmazása után a kórodát elhagyta, képes volt Sn. 200, 20' távolról felismerni; a láttér rendes körfogatu volt, a scotoma kisebbeden, A szemtükörrel nem lehetett lényeges változást konstatálni. Egy évvel később a háttér rendes, S—1j. 1879 Oct. elején S=2/3 ; e mellett a beteg 5 mm. quadratokat 1' távolról nem látott élesen határolva, az alsó belső szöglet hiányozni látszott ; a színeket helyesen ismerte fel ; a bal szem a quadratokat helyes alakban és színben látta. A jobb reczeg súlyos megbetegedése tehát központi metamorphopsiát hagyott hátra, mi a sárgafolt csapjainak, a vérömleny által létrehozott hely és alakváltozásából értelmezhető. Hogy miért szorítkoztak a vérömlenyek a reczeg felső külső negyedére, nem dönthető el határozottan. Valószínű' hogy a reczeg megfelő részének edényei isoláltan betegedtek meg, a szív és nagyobb edények ép voltánál fogva nem lehet thrombosis vagy embóliára, mint a bántalmat előidéző okra gondolni. Vidor tr. Budapest 1880. Khór & Wkin könyvnyomdája. Dorottya-utcza 14. sz.)
