Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-08-29 / 4. szám
6 2 — 6i — Érhártyalob febris recurrens után. Trompetter J. tr-tól Boroszlóban az utolsó recurrens lázjárvány alkalmával az érhártyalob aránylag gyakrabban észleltetett, mint különben ezen járványos betegség mellett észlelteim szokott. A szemkórodán ez alkalommal összesen 12 eset lett pontosan megfigyelve. A szem megbetegedése asszonyoknál ez alkalommal feltiinőleg csekély volt ; korra nézve legtöbb esett a 20—-30 évesekre. Ami az érhártyalob lappangási idejét illeti, vagyis azon időközt, mely a láz megszűnése és az érhártya lobos bántalmára mutató tünetek fellépése között eltelt, támpontul csupán az utolsó roham napját lehetett felvenni, mivel azt a betegek eléggé határozottan megmondhatták, míg a láz végleges megszűnése többnyire igen bizonytalanul jeleztetett. Ezen számítás alapján az érhártyalob két esetben az utolsó lázroham utáni héten keletkezett; négy esetben két hétre, négy esetben három hétre, s két esetben csak a második hónapban lépett fel. Láz alatt az érhártyalob kezdete már azért sem észleltetett, mivel a betegek mindannyian kórházbóli elbocsáttatásuk után jelentkeztek. Az érhártyalob főleg heveny jellegű volt; az ú. n. amaurotikus stadium nem észleltetett, miután a betegek már teljesen kifejlődött kórképpel jöttek kezelés alá ; azonban a kikérdezésnél többen állították, hogy látásuk több nappal a lobos tünetek első megjelenése előtt elhomályosodott.* A kórképet illetőleg először is jellemző a tülkhártya rózsaszínű vörössége, mely nem csupán a szaruhártya körüli részre terjedt, hanem a teke egész részét elfogta. Második jellemző tünetnek vehetni a hypopyon gyakori jelenlétét szivárványhártyalob nélkül. így 10 esetnél észleltetett a hypopyon vagy már a beteg megjelenésekor, vagy később a kezelés alatt. A genygyülem legtöbbször csak vékony-sárga vonalból állott a mellső csarnok fenekén ; nagyobb mennyiségben a geny sohasem gyülemlett meg, s alkalmas kezelés mellett nehány nap alatt eltűnt ; amellett az iris színe, a láta mozgása és tágulása rendes volt ; kivéve egy esetet, hol a lencsetokon némi csapadékok maradtak vissza. Idült érhártyalob alakja egyszer sem észleltetett. Harmadik lényeges tünet volt az üvegtest homályosodása, mely valamennyi esetben észleltetett. Különösen érdekes volt ezen érhártyaloboknál a látélességre és fényérzésre vonatkozó vizsgálat. A látélesség az érhártyalob kezdetén a számos finom iivegtest-homályok mellett mindig nagy fokban csökkent volt annyira, hogy betegek az újjakat többnyire csak nehány lábnvi távolra ismerték fel. Mihelyt azonban a szem feneke feltisztúlt és a látideg-dombcsa felismerhetővé lett, a látélesség napról-napra nőtt, s végre rendes lett, még akkor is, hogyha üvegtesti homályok fennállottak. (?). A fényérzési vizsgálatok a Förster-féle photométerrel azt mutatták, hogy az érhártyalob lefolyásában a fényérzés növekedése épen nem tartott lépést a látélességgel; mi több, két esetben a fényérzés még jelentékeny hiányt mutatott akkor, midőn a látélesség már előbb rendesnek találtatott; úgy, hogy a chorioiditis ezen alakjánál a fényérzés jelentékeny fokban meg van támadva, és a betegséget csak akkor tekinthetni befejeződöttnek, ha a rendes fényérzés ismét helyre állott. Sajátságos, és eddigelé még nem észlelt magatartást mutatott a láttér ezen érhártyalob különböző szakaiban. Nevezetesen a láttér körzeti része valamennyi esetben minden oldalról meg volt szorítva, és pedig kezdetben többnyire annyira, hogy a határok nem érték el a 40°-ot; egyszer hiány találtatott a láttérben, mely körszelet alakú volt, s egészen a sárga foltig terjedt. A látélesség növekedésével és az üvegtestbeli homályok egyidejű felszívódásával a láttér is mindinkább kiszélesbedett, és többnyire elérte rendes kiterjedését, még akkor is, ha a látélességben és fényérzésben némi hiány volt jelen. Ezen lelet szerint igen valószínű lenne, miszerint ezen lobalaknál főképen az érhártya mellső részei, a sugártest lennének megtámadva. Az érhártya-lob lefolyása általában kedvező volt. A javulás első tünetét képezte az episcleralis belöveltség csökkenése; ezt követte az üvegtesti homályok lassú felszívódása. Az érhártyában látható megváltozások, izzadmány, vagy részletes sorvadás egy esetben sem maradt vissza. A lefolyás tartama átlag 1 — 1 */» hónapot tett ki ; azonban egyes üvegtesti homályok különben rendes látélesség mellett még többször 2—3 hónap múlva is észleltettek. Visszaesés egyszer sem fordúlt elő ; ellenben kétszer a bántalom mindkét szemben jelen volt, és pedig mindkét esetben a második szem megbetegedése egészen rögtön lépett fel. A febris recurrens és chorioiditis közötti összefüggést illetőleg a nézetek még nincsenek tisztázva. Estländer a szembeni lobos folyamatot táplálási zavaron nyugvónak véli ; míg Blessig a visszatérő láz után fennálló gyenge szívműködés mellett az érhártyában thrombust v.gy embóliát, respective metastasist gyanít, mely utóbbi a lép részleges elhalásából származnék. Ez utóbbi elméletet támogatná az érhártyalob említett hevessége és rögtöni keletkezése. A gyógykezelés valamennyi esetben igen egyszerű volt. Az első napok alatt atropin becsepegtetések mellett belsőleg maróhigany adagoltatott ; később a lobos tünetek múltával az iivegtestbeni homályok felszívódásának elősegítésére gyengébb hashajtók alkalmaztattak. (Kiin. Mntbl. für Augenhlk. XVIII. April) Torday tr. A szaruhártya tökéletes kiizelődése egyszerű vonalmetszéses hályogműtét után. FUCHS ERNŐ tr.-ti'l. Arit tnr. koródáján Decz. havában egy 30 éves, czukros húgyárbán szenvedett és már igen rosszúl táplált nőnél a jobb szembeli lágy hályog miatt a tok szétmetszetett. Ezen műtétet a beteg minden kellemetlen visszahatás nélkül kiállt; öt hét múlva a lencse tökéletesen homályos lett, mire a lágy részek kivétele végett Graefe-féle vonalas metszés lett alkalmazva. A kivétel jól sikerült ; a szivárványhártya nem jutott a sebszélbe, és a seb egyátalában nem lett vongálva. Műtét után egészen a harmadik nap estéjéig a teke halvány maradt, a láta atropinra legnagyobb fokban kitágúit, és a seb látszólag jól záródott. Ekkor a teke vörös lett j a szaruhártya bágyadt, és szélein köröskörül egyenletes keskeny szürkés homályosodás. Más nap ezen homályosodás tekevizenyő mellett oly fokra hágott, hogy a szűk látán át alig lehetett csarnokot látni. A homály a szaruszél felé sárgás színbe ment át. Következő napok alatt a szaru elhomályosodása mindinkább felszívódott, a teke némi előredülledés mellett kevésbé mozgatható. Műtét utáni hetedik napon a szaruhártya egész kiterjedésében levált, mintha tülkhártyai keretéből kiesett volna. Nehány nap múlva a szivárványhártya is levált egészen egy darabban ; mire az üvegtest nagy részben kifolyt, és a különben is mérsékes fájdalom véglegesen megszűnt. Három hét múlva a nő tüdőgümőkórban elhalt. A kiesett szaruhártyán a sebzett rész o'g mm.-re fel volt repedve. A tátongó nyíláson át finomúl pontozott tömeget lehetett kivenni, mely a szaruhártya lemezei közé nyomúlt, és a coccus-telepek jellemző külemével birt. A coccusok a szaruhártya rostjait helyenként egészen 0'03t mm.-re széttolták. A seb körzeti szélein túl a micrococcusok bevándorlása csak kis darabra terjedt ; ellenben a seb középi szélétől lefelé az egész szaruhártyában, az alsó rétegben sűrűn fészkeltek coccustelepek, s azok a szaruhártyának üvegszerű kűlemet kölcsönöztek. A szarutestecskék egészen kicsinyek, csaknem láthatlanok és halványak; másnemű sejtes elemek teljesen hiányoztak úgy, hogy a szaruhártya összes alsó rétegeit a bevándorolt microccocusok által necrotisáltnak kell tekinteni. Ezen necrotisált rész kinézése egészen hasonlít a sz truhártya azon pörkjéhez, melyet tüzes vassali edzés után kapunk. A szaru felső rétegében a bevándorlás csak mintegy 1 mm.-re terjedt a sebszéltől, a hol is tömött sejtes beszürödés legnagyobb fokott ért el a szaruhártya szélén, ahol azután a szaruanyag genyesen szétesett, és ez által jött létre az egész szaruhártya sequestrátioja. E szerint a micrococcusok bevándorlása volt az elsődleges bántalom ; az ok, melynek következménye lett a lobosan megbetegedett szaruhártya kivállása. Azon ellenvetéssel szemben, hogy ezen esetben talán a sértés következtében genyes szaruhártyalob volt jelen, mely a szaruhártyánair kieséséhez vezetett, és a coccusok csak azután a holt hártyában vándo - roltakbe, következőket kell figyelembe venni: megsértett szaruhártva 1
