Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1880-06-20 / 3. szám

47

48

mialatt atropin becseppentésekre a heves fájdalmak mitsem engedtek, kórházba ment, s akkor a porczhártya közepén 4—5 mm. átmérőjű, kissé felhányt szélű és fehéres-szürke csapadékkal fedett fekély mellett hypopyon is találtatott, a tülkhártya feletti köthártya vizenyősen meg volt dagadva. Ekkor a láta atropinra még elég jól kitágult, és beteg közeire az újjakat számlálta. Könytömlőbántalom sem akkor, sem azelőtt nem volt jelen. Nehány napon át atropin, védkötés és chlórvíz alkalmaztatott, mire némi javulás mutatkozott, mennyiben a fekély és hypopyon nem nagyobbodtak, és a fájdalom tűrhető volt ; azonban pár nap múlva újabb és igen heves fájdalom mellett észrevehető helybeli roszszabbodás mutatkozván egy napon át siker nélkül meleg pépek alkalmaztattak, majd a fekély Sämisch módja szerint keresztbemetszett és i°/0-es carbolsav-oldat cseppentetett a szembe, s borsavas kötés alkalmaztatott. Ezen erélyes eljárás daczára más napra a fekély különösen fölfelé mindinkább nagyobbodott, bár a vizenyő és a fájdalmak alább hagytak. A fekélyt egész kiterjedésében kezdet óta folyton ugyanazon szürkés fehér színű hártya fedte be, melyből most egy, a fekély felső széléről lecsüngő 2—3 mm. nagyságú darabka csipesszel levétetvén azonnal górcső alá helyeztetett, midőn a hártyában tömötten elhelyezkedett fonalgombák találtattak, melyek azután tenyésztésnek vettetvén alá, kitűnt, miszerint egy közönséges penészgombafajjal, nevezetesen aspergillus glaucussal volt dolog.

A további kezelést és kórlefolyást illetőleg a fekély felülete gondos tisztogatás után 5°/0-os carbolsav-oldattal ecseteltett be és azonkívül a köthártyatömlőbe naponta többször 1 % -os carbolsav-oldat csepegtetett; majd a gombák biztosabb elpusztítása végett kénessav kísértetett meg, anélkül azonban, hogy három nap múlva ezen ■ antisepticus kezelésre lényeges javúlás jelentkezett volna; ellenkezőleg a szem 5 nap múlva egész kiterjedésében elhomályosodott; ekkor azonban a szürkés-fehéren elszínesedett porczhártya felső szélén keskeny csorga jelentkezett, majd a limbus corneae edényződni kezdett, és azontúl a piszkos hártya leválása lassanként előrehaladt anyira, hogy 6 nap elteltével a górcsői vizsgálat már gombákat nem talált. Azontúl a porczhártya feltisztúlása meglehetősen előrehaladt, s a beteg pár hét múlva általános porczhártyahomálylyal távozott a kórházból.

Hogy a penészgomba azonnal a sértés alkalmával jutott a szembe, és nem talán a kórházban, alig vonható kétségbe, azért, mert már a felvétel alkalmával a fekély alapját fedő izzadmány ugyanazon jellemző színnel és összeállással bírt mint azután is ; mert az először megejtett górcsői vizsgálatkor a hártya-darabka azonnal üveglemez alá lett helyezve és rögtön vizsgálva; különben is igen valószínű, hogy az egész télen át állott zab tavaszra átfülledt és penészgombákkal bőven el volt látva.

A tenyésztés által nyert gombákkal azután élő állatokon többszörös kísérlet tétetett, melyeknél bebizonyúlt, hogy a penészgombák a szaruhártyára átültetve megtelepszenek, gyorsan tenyésznek és mindenkor heves, belterjes genyedő lobot támasztanak.

(Archiv für Ophthalmologie XXV. Bd. II. Abth. 285—301.)

Torday, tr.

A jódkali és calomel egyidőbeni használatáról.

SCHLAEFKE W. tr.-tól.

Az irodalomban aránylag kevés olyan eset van leírva, hol jódkali belső adagolása mellett a szembe calomel hintetvén azonnal heves gyuladás lépett fel; mi több ezen igazán fontos gyakorlati tárgyat a tankönyvek is egészen figyelmen kívül hagyják. Ide vonatkozólag már régebben Boerhave, Richter, Ettmüller, Helling, Fricke stb. által közöltettek ugyan egyes esetek, anélkül azonban, hogy a két gyógyszer egyidőbeni használatára bekövetkezett, kedvezőtlen gyógyeredmény oki viszonyának közelebbi magyarázatát adhatták volna. Bellini volt első, ki a kérdéses ok felderítésére állatokon kísérleteket tett; majd Frilschi, Andreae, Rosé igyekeztek a szemészetben ezen tárgyat feleleveníteni.

Bellini állatokon tett kísérleteinek eredményeként röviden csak annyit mond, hogy jódkali vagy bromkali belső adagodása

mellett a teke köthártyájára, vagy hólyaghúzó által előidézett sebre calomelt hintve ott azonnal heves gyuladás támad, azért,, mert a calomel maró higannyá változik át.

Schlaefke tr. ezen, a szemgyógyászatban különösen érdekes tárgyat állatokon tett kísérletek által behatólag és több oldalról körülményesen tanúlmányozta. A calomel hatását vegyi alapon nyugvónak tekintve kísérleteinél feladatának tartotta határozottan kimutatni, 1) vájjon a calomel, mint olyan feloldódik-e a könynyekben ? és 2) ha nem, micsoda más higany összeköttetésekbe megy át ? E célra 500 grm. lepáárolt vízre egy késhegynyi finomúl porlasztóit calamelt vett, azt többször felrázta, átszűrte, és ezen tiszta színtelen folyadékot nehány köbcm.-re elpárologtatta. Az így besűrített folyadékban rövid idő alatt sárga csapadék képeződött, melyben a calomelt kilehetett mutatni; majd s/4 °/0-os konyhasó-oldatban oldotta fel a calomelt egész forrpontig melegítve a folyadékot. Az átszűrt folyadék opálos volt, melyben tökéletes szárazra bepárologtatás után fehér jegeczek és hasonló színű alaktalan por között fekete anyag is maradt vissza, mely utóbbi tiszta (fémes) higanynak bizonyúlt ; tehát itt a calomel jelentékeny része sublimattá változott át, s amellett egy része mint higany vált ki. Egy további kísérletnél a s/4 %-os konyhasóoldat és calomel felrázás mellett nem melegítetett fel egészen a forrásig, hanem csak valamivel túl a test hőfokán. A leszűrt folyadék most víztiszta és színtelen maradt, és csekély menyiségre besűrítve fekete és sárgás magvakból álló zavaros csapadékot adott, mely jódkalival sem sublimat, sem calomel — reactiót nem adott. Ezen kísérlet azt bizonyítja, hogy az eredeti calomelből egy rész mint olyan oldódott fel, míg a másik fémes higany kiválása mellett maró higanynyá lett. Hasonló konyhasóscalomel oldattal azután oly módon tétettek összehasonlító kísérletek, hogy az egyik oldat a próba üvegcsében mintegy 3/4 órán át folytonosan felrázatott, de nem melegítetett meg, mialatt a másik hasonló minőségű oldat azonnal 37—390 C.-nak tétetett ki. Miután a fel nem melegített folyadék átszűrés után ammóniákkal csapadékot nem képezett, mintegy 24 órára ez is betétetett a hevítő kemenczébe; átszűrés után maróhigany-reactiót egyik folyadék sem adott, s csak a következő napon jelentkezett valami igen csekély fehéres csapadék a kémlő üvegek falain, melyet talán utólagosan képződött bimercurammoniumchloridnak (N Hg2 H2 Cl.) lehetett tekinteni.

Ezen kísérletekből az tűnik ki, hogy a calomel egy, az élettani Na Cl. oldatnak megfelelő folyadékkal érintkezve mint maróhigany tekintetbe vehető menyiségben csak akkor oldódik fel, hogyha az oldat a test hőfokánál nagyobb hevítésnek tétetett ki; hogy egészen 400 C. melegségnél nem képez kimutatható mennyiségben sublimátot, hanem csali calomel marad.

Végre annak eldöntésére tétettek mennyileges egybehasonlító kísérletek, minő befolyása van a konyhasónak a calomeloldhatóságára ; s kitűnt, miszerint egészen hasonló külső viszonyok között az élettani konyhasó-oldatban körülbelül tízszer több calomel mint olyan — s nem mint maróhigany — oldódott fel, mint a lepárolt vízben ; mi azon következtetésre jogosít, hogy a konyhasó calomellel részben oldható kettős összeköttetésbe megy át. Következtetve ezen kísérletekből a köthártyatömlőre fel kell venni, miszerint a calomel a kényekben — bár lassan és kis menyiségben — mint olyan oldódik fel és érvényesíti gyógyhatását, mely utóbbi- valószínűleg azért oly kitűnő és biztos, mert a calomelből időről időre mindig csak kis menyiség oldódik fel a könnyekben, és így a tökéletes feloldódás aránylag hosszabb ideig eltart.

Minő eltérést szenved a calomel élettani hatásának nyilvánúlása akkor, hogyha a köthártya-tömlőben a jódkalinak csak nyomai is jelentkeznek ? Erre nézve nyálakon tétettek kísérlettek, s mindannyiszor határozottan beigazolták azt, mi az embereknél régóta tapasztaltatott; nevezetesen azt, hogyha belsőleg jódkali adagoltatik, akkor calomel behintésekre a szemben azonnal vagy rövid idő múlva heves Iobos tünetek lépnek fel. Ezen ártalmas hatás abban találja magyarázatát, hogy a jódkali belső adagolásnál az organismusba igen gyorsan vétetik fel. (p. o. naponta 0'5 gr. 2-szer véve az a könnyekben elegendő mennyiségben fvlytonosan kimutatható) s a könnyekben jelenlevő jódkali mellett a szembe hintett calomelből higanyjódür és higanyjódid ké-