Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-06-20 / 3. szám
49 5° peződik, melyek azután konyhasó jelenlétében feloldódván maró higany jön létre, mely heves lobot képes támasztani ; miért is a calomel szokásos külső használatától mindaddig tartózkodni kell, míg a könnyek jódkalit bármily kis mennyiségben is tartalmazhatnak. Zehender folyóiratának múlt évi deczember füzetében ezen közlemény röviden ismertetve van, és kiegészítésképen hivatkozás történik Kämmerer (Virchows Archiv Bd. LIX. pag. 467.) dolgozatára, ki calomel behintésénél a vizeletben higanyt mutatott ki, mely a fentebbi közlemény zártételeit szintén támogatja. (Albert v. Graefe’s Archiv für Opthth. XXV. Bd. II. Abtheil. 251—279.) Torday, tr. A strychnin hatásáról. Mannhardt J. tr.-tól. A strychnin értékesítéséről a szemgyógyászatban az utóbbi évek alatt már sok közlemény jelent meg; klinikusok úgy mint magángyakorlatot űző szemészek szorgalmasan gyűjtött tapasztalataikat egymásután hozták nyilvánosságra, őszintén bírálva és mérlegelve ezen szer gyógyértékét, mely kezdetben túlságos reményekre jogosított fel olyan bántalmak leküzdésére, melyeknek oka magában a látideg megbetegedésében lévén a látást vég enyészettel fenyegetik A későbbi közleményekben a strychnin kedvező hatása már mindinkább kisebb körre, bizonyos amblyopia — alakokra korlátozódik ugyan, de még mindig nincs eléggé áttanúlmányozva ezen tárgy, miért is az újabb tapasztalatok még mindig értékkel bírnak. M. tr. évek óta gyűjtött tapasztalásának eredményét röviden következőkben foglalhatni össze : 1) A strychnin hasonló hatását észlelhetni az amblyopia különböző alakjainál, miért is fel kell venni, miszerint ezen amblyopiák rokonok, azaz egy közös alap-okra vihetők vissza. 2) Ezen amblyopiák a strychnin használata előtt is különböző gyógybehatások alatt, vagy hosszabb idő lefolyása mellett önmagoktól is javúltak vagy épen mégis gyógyúltak, csakhogy most a strychnin alkalmazására a javúlás vagy épen gyógyúlás sokkal gyorsabban, biztosan és veszély nélkül éretik el. 3) A stryninneli gyógyításra alkalmas amblyopiák közös jellegét tekintve első sorban a központhozi vezetés csökkenését emeli ki; tehát a reczeg, látideg és a központ bizonyos működési bántalmait, melyeknél a strychnin hatása annál kedvezőbben nyilvánúl, minél kisebbek, vagy még épen negativek azon leletek, melyek az anyagi elváltozásokra'mutatnak. További közös jellege ezen csoportbeli amblyopiáknak az, hogy a helybeli izgatottság hiányzik, s hogy gyengeség, sőt hűdés van jelen. Jó hatása szokott lenni azon amblyopiáknál is, ahol a látzavar olyan ideghiivelybeli lob után marad vissza, hol az izzadmány gyorsan felszívódott, de az idegrostokban még hosszabb időre vezetési képtelenség, hűdés marad vissza. Idült érhártyaloboknál a retina idegelemei hosszabb időn át tartó nyomás föl} tán gyakran nagy mértékben szenvednek, részben megsemmisülnek, részben csak hűdöttekké lesznek ; a lobos folyamat befejeződése után ilyenkor a reczegbeli vezetési képesség az idegelemeket ért másodlagos megváltozás szerint strychnin alkalmazására esetleg még az érhártya tökéletes sorvadása mellett is létrejöhet. 4) Retinitis pigmentosánál a strychnin legfeljebb késleltetheti a végleges elvakúlást, de javúláshoz, méginkább gyógyúláshoz az idegelemek tökéletes elfajúlása miatt nem vezethet. Hasonló, sőt még kevésbé javait a strychnin a látidegek haladó fehér sorvadásánál, hol M. még csak látszólagos eredményt sem észlelt. 5) Mialatt a felemlített csoportoknál a strychnin csak javító, de nem tökéletes gyógyúlásokhoz vezethet, addig a siker tökéletes lehet akkor, mikor az amblyopiának magyarázatára felismerhető anyagi megváltozás nem találtatik; tehát az egész testet gyengítő behatások után, minők nehéz betegségek, kimerültség, nagyobb vérvesztések, különösen ha azok rövid idő alatt érték a testet; ide tartoznak a reczeg túlságos kifárasztásán, chinin stb. általi vérmérgezések következtében fellépett amblyopiák, melyeknél sokszor gyorsan eltüntethetni a látzavart. Gyorsan szembeszökő jó eredményt nyerhetni a hystericus és más ideges alapon nyugvó amblyopiaknál, melyek különben tünetekre nézve egymástól sokszor igen eltérők ; egyáltalában azonban a kedvező hatás ezen fajú amblyopiaknál többé-kevésbé akkor várható, hogyha a láttérbeli hiányok — központiak vagy körzetiek — nem terjednek el egészen a körzet széléig, vagy ha a hiány körzeti, annak határai nem élesek, s a központi látás nincs érintve. Hemiopia általában kevés reményre jogosít; egyes esetekben azonban némi javúlás lehetséges. 6) Hol az ideges amblyopiát ideges izgatottsági tünetek — fényiszony, zsába, görcsök stb. — kísérik, ott a strychnin ellenjavalt. 7) Végre a strychnin mint külső figyelmeztető jelenséget hatásának jóslását illetőleg azon tapasztalatot emeli ki, hogy azon zavar a szemek együttes mozgásában, mely — kivált fiatal egyéneknél — az egyik vagy mindkét szemen anyagbeli látzavar folytán csakhamar be szokott következni, az a tisztán ideges természetű bántalmaknál csaknem sohasem lép fel, legyen bár az ideges amblyopia egy vagy mindkétoldali. (Albrecht v. Graefe’s Archiv für Opthth. XXV. Bd. II. Abth. 193—204.) Torday, tr. A bórsav használata szembajok ellen. Theobat.d S. tr.-tól Baltirnoreban. Szerző azt hiszi, hogy ő az első, ki szembajok ellen sikerrel alkalmaz bórsavat. Kísérlettételre az indította, hogy Bezold és mások sikeresen használták fülbajok ellen por-alakban. — Minthogy e szerről a „Szemészetiben is jelent meg egy czikk, érdekes lesz az ezzel meglepőleg összehangzó amerikai véleményt is közölni. Bizonyosan emelni fogja e szer iránt a jó véleményt, mit megérdemel. „Szerző o-3—o-6 grammot olvasztatott fel 30,0 vízben s ezen oldat nem okozott izgatottságot ott, hol 0^03 kénsavas zink már ingerlő hatást tett a kötő-hártyára. Egy olyan esetben, hol a conj. blennorrrhoica 3 hétig tartott már és sokféle szer haszontalanéi volt már alkalmazva, négyszeri becsepegtetés (!!) alászállította a genyedést, lelohasztotta a szemhéjakat s meggyógyította a bajt, bár porczhártyai fekélyektől lehetett tartani. — Egy ember enucleatio után ál-szemet viselt s e miatt rendkívül bő nyálkás váladék volt a kötőhártyán; megszűnt igen gyenge bórsavoldat használata által. — Hyperaemia conj. ellen is tett hasznot fénytörési rendellenességek mellett. ' - ' Heves hurutok igen rövid idő alatt javúltak. Legfeltűnőbb haszna volt a bórsavnak scrophulosus lobok ellen, melyek fénytől iszonyodással jártak, még ha phlyctaenák voltak is jelen (ilyenkor atropint tett a szerhez,) i°/„-os oldat is jó hatású volt sok olyan esetben, hol a többi szerek semmit sem értek. Epikrisis. Hogy a bórsav mint fertőzés ellenes vagy összehúzó szer mi módon hat a felől Th., nem mer még nyilatkozni. Csak azt akarta felmutatni, hogy e nevi izgató szer menyi jó hatást tesz, többek közt azért is, mert a fájdalmat szünteti. Ajánlhatónak tartja a szert ezen esetekben: conj. purulenta, gonorrhoica, recens-nator., ophthalmia catarrhalis, granulosa. Porczhártyai lobok és pannusok ellen is alkalmazható. — Sérülések esetében is jónak bizonyéit a szer, de ilyenkor kisebb adagokkal kell kezdeni, míg genyedés ellen erősebbek használandók.“ Látható, hogy az oldatok igen gyenge voltát leszámítva, épen azokat mondja, mik e folyóirat múlt évi egyik számában, még többféle esetre támaszkodva, el voltak sorolva. — (The New-Yorke medical Record. 1880. 6. sz.—Mediz. Neuigkeiten. 1880. 23. sz.) Imre /., tr.
