Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-12-28 / 6. szám
8g 90 Valóban elhagyatva éreztem magam a következő kísérletek eredményének megítélésénél. Jobb- és baloldalt a stereoskopban egy vékony függélyes vonal van, melyek egyike fenn, másika lenn vastag fekete ponttal van ellátva. Ezen két jel egy-egy elmozdítható keskeny kártyapapir szeletre van rajzolva úgy, hogy egymástóli távolságukat változtatni lehet. — Kissé tartós betekintés után a beteg nemsokára önkényt kinyilatkoztatta, hogy két pontot egy függélyes vonalon iát, és pedig többnyire akkor, midőn a 2 vonal a stereoskopban körülbelül 6—7 cmnyi távolságban volt egymástól; nagyobb távolban hasonnemü kisebb távolban keresztezett kettősképeket látott. Ha a beteget, midőn neki a 2 pont egy vonalon feltűnt — felkértem felváltva az alsót és a felsőt megtekinteni, akkor észrevehető voli, hogy a szemek nem egy függélyes vonalban emelkednek és sülyednek, hanem inkább többé-kevésbé ingadozva mozognak; valamint ál falában a többi stereoskopikus kísérleteknél a szemeken bizonyos le nem irható nyugtalanságot tapasztalhattam. Nem nagyobb nehézséggel bírt a vizsgált több oly jelt is egy vonalon látni, igy, például, ha a jobb függélyes csupa kis vesszőkkel, a bal pedig a megfelelő közökben kis pontokkal volt ellátva; itt is határozottan állította, hogy felváltva egymással pontokat és vesszőket lát egy vonalon. Váljon megfelelt-e ezen egyszerű látás valóban a két függélyes egybeforrasztásának? Alig; mert ha mindkét vonal (mit eddig kikerültem) ugyanazon magasságban, mondjuk : közepén, ugyanazon rögzitőjellel volt ellátva, legyen az akár csak egy kis pont, akkor a beteg kivétel nélkül mindig kettős képben látta a függélyes vonalokat, („egy helyen“ láthatta, de egybeforrva soha). Kísérleteim olyan vonalszerű rajzokkal, melyek binokuláris összesítésre kiszámítva vannak, absolut nemleges eredményüek voltak. Idővel azonban a kettősképek kifelévetitése állandóbb viszonyokat nyert. Jelenleg keresztezettek emelkedett, hasonnemüek sülvesztett látiránynál és körülbelül egy helyen tűnnek fel, midőn a szemek a láthatár felé vannak irányozva. A kettős képek ezen egy helyen való látása még egy esetben sem érdekelt oly mérvben, mint az itt előhozottnál, mert a kültekintet után Ítélve a vízszintes látirányban a tárgykép mindkét szemben a reczeg központjára látszott esni. Szilárdabb meggyőződés kedvéért a következőképen tettem kísérletet: Hirschler egy igen elmésen kigondolt tettetők-próbájára visszaemlékezvén,1) a beteg előtt a falon a szem magasságában és egyenlő távolságban egymástól 3 fekete kerék látjelt felfüggesztettem. A középsővel szemközt áll a beteg oly távolságban, hogy, midőn ő ezen középsőt rögzíti, a beállított szem oldalán levő mellékes látjel ezen szemben a Mariotte-féle vak foltra esik és igy csak az ellenkező szem excentrikus reczegképe által jut öntudatra. Ha igaz, hogy ezen kérdéses esetben, daczára a kettős látásnak, mindkét szem a macula luteával látja a középső látjelt, akkor mindkét mellékes látjel a megfelelő oldalú szemben a vakfolt helyén leábrázoltatik. Ezt legegyszerűbben iiyképen tudhatom meg, ha a beteg két szeme közé a középsíkban egy függélyes válaszfalat helyezek el, mely által a jobb mellékes látjel irányvonala a bal szemtől, a balé a jobb szemtől elmetszetik. Minthogy betegemnek látásából ilyen körülmények alatt a két mellékes látjel csakugyan eltűnt, kétség nem maradt, hogy a középső látjel képe mindkét szem reczegén a Mariotte-féle vak folttól kifelé egyenlő távolságban, azaz valóban a macula lutea helyén jön létre, de ő daczára annak kettőt lát. Itt látjuk tehát, miként két az érzés azonosságára kiválóan szánt reczehártyapont, még akkor is, midőn már a téves projectio megszűnt (ismétlem, hogy a beteg mindkét képet egy helyen látta), egymásnak épúgy mint ezelőtt elidegenítve maradt. Van-e eset, mely az azonossági dogmát jobban kompromittálná ? A mi az itt előadott esetet azonban még nevezetesebbé teszi, az betegemnek azon képessége, hogy kezdettől fogva önkénytesen egyszerűen tud látni; de mindig csak úgy, ha egyszersmind az egyik vagy másik szemét középmérvben összehajló kancsal-állásba helyezi. (Említenem kell, hogy ezen összhajlás nem jár egyszersmind alkalmazkodási változással). Úgy látszik, ') Nehány életláttani törvény gyakorlati alkalmazása. Természettudományi Közlöny, IV. kötet, 1872, 128. 1. hogy ezen izomműködéssel a látszerv úgyszólván visszanyeri előbbi képességet az egyik reczegképet a látfolyamatból kizárni. Ezen egyszerű látás monokuláris volta fölött az idevágó kísérletek minden kétséget elvontak. Eszembe jutott, hogy talán ezen egyszerű látás létre jön, mivel a rögzített tárgy képe az egyik szemben (mely a kancsalállásba lett hozva) a vak folton jön létre ; de a látás a peripheriában is egyszerű maradt. Betegem számára ezentúl szeme szebb állásának kritériuma maradt az, hogy ha öntudatosan kettőt látott. — — Nagyfokú Strabismus convergens alternans egy második esetében, melyet 1877-ik évi május havában műtöttem, a kettős látás szintén csak nehány nappal a második inmetszés után lépett fel, ezen esetben talán azért, mert a beteg tartósan a stereoskopba való nézéssel foglalkozott két különböző színezetű látjellel, miáltal úgyszólván kettős képek látására taníttatott. Szorosabb megtekintésnél még most is nem nehéz felfedezni, hogy ! p. a jobb szemmel való rögzítésnél a bal szem igen csekély mértékben be- és felfelé kancsalít. Kettős látás többnyire van jelen, de nem mindig. 1 mnyi távolságban való nézésnél a kettős képek hasonnemüek és egymástóli csekély távolságuk is elég jól felel meg a kóros szemállásnak. Már hasáb 2" megfelelőleg a kancsal szemhez illesztve a két képet „egy helyre“ hozza, — de nem egyesíti. Ha egyszerűen lát a vizsgált, látása egyszemű. Csak nehány napja mielőtt ezt írtam, hogy a fiatal betegemet ismételve vizsgálhattam stereoskoppal. Látszerve valódi binokuláris látásról mitsem tud. Érdekes látni, miként viseltetik a Rabl Rückhardt-féle tettetők-próbája iránt.1) Ez t. i. a látterek viszályát felhívja, mely csak a monoculáris látásút nem bántja. Az egyik szem előtt legyen p. csupa páros, a másik előtt csupa páratlan szám. Valódi binokuláris látás az említett láttér közti viszály következtében a páros számokat a páratlanokkal összekeveri, a nélkül, hogy tudná, melyik szemé az egyik vagy a másik benyomás, s azért a tettető össze-vissza fogja olvasni a két számcsoportot, Betegem, ki stereoskopban mindkét szemmel tud látni a látterek viszálya okozta zavart nem ismeri, ő habozás nélkül és kedve szerint a páros számokat a páratlanoktól elkülönítve tudja olvasni, noha egyszerre látja és a mellett mindig igen helyesen tudja, melyik szemével látja ezeket, melyikkel amazokat. Ezen esetben monokuláris egyszerű-látás és binokuláris kettős-látás egymással felváltva lép fel, a nélkül, hogy a szem állásában megfelelőleg változatosság volna észrevehető. — — Hogy mégis némelykor a kancsalság műtése után valódi binokuláris egyszerű-látás jöhet létre, ezt véglegesen tagadni nem lehet. Kétségkívül arra leginkább csakis azon ritkábban előforduló monolateralis kancsalok lesznek alkalmasak, kiknél a vetítési viszony még úgyszólván a régi helyes szemállás emléke szerint fennáll «és az eltérítés által nem vezettetett tévútra. Én csak két esetet ismerek, hol legalább a nem egészen finom látmivelet határozottan a valódi binokularitás jellegét mutatja. Nevezetes már az, hogy mindkettőnél, a kancsalság nagyobb fokának daczára, már a féloldalú ínmetszés után helyes szemállás jött létre. Az egyik esetet már 30 éve, hogy Dumreicher műtötte, a másik esetnél én csináltam a műtétet körülbelül két év előtt. Fölöslegesnek tartom újból mindazon vizsgálatokat elősorolni, melyekből előttem kiderült, hogy ezen volt kancsaloknál a két szem közti kötelék korántsem oly bensőleges mint minőnek a valódi binokuláris viszony tulajdonképen bebizonyul. — Azon gondolatmenet, melyet ím fejtegettem, sajnálom, nem olyan, hogy bő kilátást nyújtana a kancsalság műtése után létrejövő valódi binokuláris látásra. Tényeket felsoroltam, melyek jelentősége talán kevésbé általános, mint én felteszem, de melyek mégis oly nyomatékoss ággal bírnak, hogy őket főleg a látművelet elméletének kidolgozásánál lelkiismeretesen számításba kell vonni. *) *) Ueber Simulation einseitiger Amaurose, deutsche militärärzüiclie Zeitschrift. 1873. 1. füzet.
