Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-12-28 / 6. szám
83 84 hogy szemtükörrel a háttér részletei elég jól ismerhetők fel, és végre, a mi a fődolog, a teke feszessége teljesen normális. Ezen leletnek megfelelő volt a látás is. A beteg szabad szemmel képes Jaeger 14. sz. olvasni. Ily javulással szemben természetes, ha az iridectomia alkalmazását elnapoltam ; nem volt az egyelőre sürgősen javallva, másrészt pedig tudományos kíváncsiságból; s folytatólagos becseppentésére az eserinnek határoztam el magamat. E be.csepegtetések ezentúl napjában egyszer történtek, és alig múlt el 8 nap, a beteg szem csaknem egészen rendes állapotba jutott, kivéve, hogy kisfokú mydriasis maradt hátra. Utoljára octob. hó 2-án láttam, a midőn -(- 16-al Jaeger 4-ik számát könyűséggel olvasta. A háttér most már igen tisztán tanulmányozható, sem lüktetés, sem vájulat nem fedezhető fel a leggondosabb vizsgálás nyomán sem. Korántsem állíthatni, hogy a szem most már ment a glaucomától. Az eddigi közlemények legalább nem jogosítanak arra, hogy az eserint a glaucoma gyökeres ellenszerének tekinthessük, de annyi bizonyos, hogy ez esetben a leirt hatást mutatta. Az eset reám nézve még annyiban is érdekes, mert az eserinnek ez irányban hirdetett hatásáról első közleményemben szólva, az ott kinyilatkoztatott elvem ellenére alkalmaztam azt. És talán ez esetben meg foghatok akkor kimondott érveim helyességéről győződni. Azért nem pártoltam a szert, mert a közlemények nagy részéből kiderült, hogy csak palliativ hatása van, de mégis van közvetlen jó eredménye, mi a betegeket könyen rábírhatja uj meg uj rohamok ellen mindig csakis ezen, egyszer már üdvösnek tapasztalt szert, már csak annál is inkább ismételve megkísérelni, mert hiszen másként csakis operátio az, a minek alá kell vetniök magokat. Hogy betegemet ily netalán beálló uj rohamok esetén, melyek, mint tudjuk, még ha gyorsan folynak is le, mindig gyengítik a láterőt, ki ne tegyem az operátio és eserin közti ingadozás végzetességének, már most kijelentettem neki. hogy ha uj roham találna beállni, múlhatatlanul szükséges lesz a szemet műteni. Ha nem fogna beleegyezni, akkor első érvelésemet az eserin ellen, mely inkább lélektani volt, ez esetben igazolva látnám. III. P. J. 14 éves abonyi fiú. Folyó évi julius hó 19-én kereste fel a gyermekkórházat. Anyja előadása szerint 11 nap előtt jobb szemét tompa tárgygyal sértette meg és azóta a szem teljesen megvakult. Fájdalomról a fiú az egész időközben nem panaszkodott. Orvosnál nem volt. A felvétel napján a szem következő állapotban volt: A héjjak kissé duzzadtak és veresek, a köthártya rajtok, valamint az átmeneti redő is belövelt. A tekén a sugárbelöveltség előtérbe lép. A szaruhártya fényéből valamit veszített ; sem ezen, sem a tülkhártyán netalán behatolt idegen testnek nyomára nem akadhatni. A szivárványhártya elszínesedett, a láta igen tág, felfelé colobomszerűleg nyitott, s egész területét szürke tömeg foglalja el, melynek felső részlete a csaknem egészen eltűnt csarnok felső zugát c. 3 mm.-nyi térben kitölti, a hol is a szivárványhártya hátra lévén nyomva, nem látható. A szivárványhártya felső külső részén pedig meg van repedve, a repedt helyen alól lévő szivárványrészlet felső vége mintegy vízszintesen elmetszve. Itt-ott egyes keskeny hátsó synechiák látszanak. A teke összeállása mérsékelten nagyobb, nyomásra nem fájdalmas. Látás teljesen megszűnt, láttér a fénynyeli vizsgálásnál épnek mutatkozott. A kórisme: sértési lencsehályog. A gyógyeljárásra vonatkozólag habozás nélkül a lencse kivevését kelle javaltnak tartanom, először is, mert már is meg voltak a puffadt lencse nyomásának kezdetleges tüneményei: a teke mérsékelt feszessége és az elszínesedés meg hátsó synechiák által magát elárult iritis, ezenkívül a mellső csarnok megsemmisülése. A látát elfoglalt szürke tömeg mellső felülete, az igaz, nem mutatta a lencsetok rendes fényét, s így joggal lehete következtetni arra, hogy a sértés pillanatában a tok megrepedt és visszahúzódott. Ezen körülmény azonban csak lehetőségét nem zárta ki a még fiatalkori lencseállomány önkénytes felszívódásának, de e lehetőségre annyival kevésbé volt szabad számítani, mivel a már beállóban levő nyomásfokozódás a legnagyobb valószínűséggel tönkre teszi vala időközben a fényérző készletet, s ha a szintén már lábra kapott szivárványlob nem termelne is a látát elzáró izzadmányt, a világsugarak számára maradhatna ugyan út, de a sugarakat felfogó képlet lenne érzéketlen. A toknak megrepedése tehát nem tette ellenjavalttá a műtétet, sőt ellenkezőleg javalttá már azért is, mert egy behatás fölöslegessé vált általa, ugyanis a tokmetszés, a mi, tekintve azt, hogy mellső csarnok nem volt többé, mindenesetre igen előnyösnek Ígérkezett. A műtétet tehát csakugyan véghez is vittem a beteg kábítása nélkül julius hó 21-én. Graefe keskeny késével megejtvén szokott módon a vonalas metszést felfelé, iridectomiát végezni, miután az iris megfelelő részét a lencseállomány teljesen eltakarta, nem lehetett, nem lehetett pedig már csak azért sem, mivel közvetlen a metszés után kezdett kiürülni a lencseállomány, s e kiürülés a teke alsó részére gyakorolt igen gyengéd nyomás alatt teljes volt elannyira, hogy még a később felfedezhető tokrészletek sem voltak közvetlen a kiürülés után láthatók. Tartván attól, hogy a hosszabb nyomásnak kitett felső szivárványrészlet nagyobb fokú iritisnek lesz kiindulási gócza, e részletet a lencse eliminálása után volt tervem kimetszeni, de ez annyira hátra és felfelé volt szorítva, hogy a sebszélek zúzása nélkül aligha sikerülendett volna az iridectomia; azért ezt abba is hagytam. Az utóbánásról nincs sok mondani valóm. A gyógylefolyás absolut semmi reactio által sem akasztatott meg. A beteget daczára ennek csak hat hét múlva bocsájtottam haza, elvem lévén az e tekintetben nyert tapasztalat alapján, mely mfitett — különösen hályogműtett — szemeket rendkívül sérülékenynek bizonyít, lehetőleg sokáig szemem előtt tartani az illető egyént. Hazabocsájtáskor teljesen tiszta közegek, melyeken át a háttér egészen rendesnek mutatkozott, a synechiáktól végkép felszabadult szivárvány, melynek felső hátrahajlított részlete megtartotta rendellenes állását, s igen kielégítő láterő volt megállapítható, a mennyiben -j- 2lj.,-e\ Jaeger 5. sz. folyékonyan volt képes olvasni. Alig szükséges megemlítenem, hogy az utóbánás eleintén nyomkötés és atropin, később csupán atropin alkalmazásából állott. Az esetet érdekessé és tanulságossá teszi előttem a műtétnek főmczzanata, ugyancsak a lencseállománynak gyors és könyed kiürülése, mit nem származtathatok mástól, mint a fokozódott belnyomás igen erélyes közrehatásától, a mi viszont határozottan rámutat a szemnek egy már is lappangóban volt ellenségére, a glaucoma secundariumra, mely nem ritkán következménye a helyéből kilódult lencse puffadásának. Hogy e végzetes nyomás tette oly gyorssá és könyűvé a kiürülést, azon körülményből is kiviláglik, mert a tokjától lecsupaszított lencse nem volt híg, mert hisz a c'sarnokba nem ömlött szét, de még csak nem is foszladozott el, megtartotta rendes alakját, úgy hogy felső széle a szivárvány elé kimagasolva éles határt mutatott. Hogy miként jöhetett létre az igen ritka kórkép, nevezetesen hogy miért maradhatott oly rázkódás közben, mely a szivárványhártyát és a tokot megrepeszté és a lencse felső részét helyéből kiveté, a szem nemesebb részeiben mégis jóformán sértetlen, e kérdésekre felelni nem, hanem csak utalni lehet a sértések titokteljes fejezetére, mely dúsgazdag az ily kérdésekben, ámde igen szegény a feleletekben. Beható nagy sértések úgy a szemre mint az egész szervezetre bámulatosan csekély kárt vonnak maguk után, s megfordítva jelentéktelen külbehatás a legvégzetesebbé válhatik. Ezen, már a legrégibb idők óta általán ismert tény igaz voltát számtalanszor tapasztaltam magam is ; így az imént leirt esettel csaknem egy időben észleltem egy másik sértési esetet, melyet éppen a fenntebbiekre vonatkozólag tartván közlésre érdemesnek, legyen szabad itt röviden ismertetnem : IV. K. E. 5 éves székesfehérvári leánykát f. évi augustus hó 21 én hozta anyja kórházunkba. A gyermek bal szeme teljesen megvakult. A kórelőzményből megtudtuk, hogy a máskülönben mindig egészséges egyénnek bal szeme két hónappal előbb megsértetett, még pedig úgy, hogy egy kicsike gyermek csupasz lábával kissé megütötte azt. A leányka anyja beszéli, hogy a szemen legott észrevett nagy változást, de melyet leírni nem képes, azaz annyit mond, hogy a jelenlegi állapot a sértés után közvetlenül megvolt. A szem a kórházba felvétel napján következő változást mutatott: a minden izgatottságtól ment, összeállá sában rendes tekének szaruhártyája fényes, tiszta, a csarnok igen szűk, a láta igen tág, az iris mindenütt igen keskeny, de színe, rajza rendes. A felette tág látán keresztül a szem mélyéből vörös-sárga színben tűnik fel körkörösen egy edényhálózattól elborított hártya, éppen oly módon, mint a móros macskaszemeknél. Ezen hártyán, kivált az orr felé levő részén feltűnő rezgés volt
