Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-12-28 / 6. szám
85 8b észrevehető. Kétséget sem szenvedett, hogy a kérdéses hártya a totaliter levált reczeg (ablatio retinae tot.) és hogy a szem láterejét visszaszerezni lehetetlen. A gyermeket daczára ennek felvettük a kórházba észlelés végett, mert a sértés minősége nem látszék arányban lenni a sérülési következményekkel. Gondolni kellett ugyanis arra, nem volt-e már a sértés előtt a szülék figyelmét kikerült móros macskaszem jelen, s nem-e a sértés volt alkalmi oka annak, hogy az eddig rejtve maradt kóros elváltozás a sértés folytán sokkal nagyobb mérveket öltve, vonta és vonhatta a szülék figyelmét magára ? Mert ha a dolgok így találnának állani, akkor az orvosnak teendője vak szemmel szemközt nem szűnik meg, hanem mint tudjuk, az ily szem, melyben a reczegleválást rendszerint glioma idézi elő, kifejtendő, nehogy a glioma tovaterjedése folytán veszélyeztesse magát az életet. Az igaz, több jelenség mutatott mindjárt arra, hogy valószínűtlen, miszerint glioma van jelen. Először is a levált reczeg rezgése, melyet körkörösen, de legkivált az orr felé néző részen igen jól lehetett látni. Az oly reczeg, melynek leválását keményded tömeg, mint minő a glioma, tételezi fel, nem szokott rezegni, minthogy a glioma dudoritja azt elő és támogatja mindenütt. A móros macskaszemnek látája rendszerint középtágulatú és merev, de nem olyan tág, mint a mi esetünkben, hol a szivárvány körkörösen keskeny szegélylyé húzódott össze. A móros macskaszem mélyéből ezüstszürke fény verődik vissza, esetünkben vörös-sárga volt a reflectált szín, a vörös árnyalatot az üvegtestben diffundált vér kölcsönözvén annak. Az üvegtestben a legnagyobb biztossággal felismerhető vér jelenlétéből bízvást volt következtethető, hogy a reczeget leválasztó anyag sem más, mint a sértés pillanatában nagy mennyiségben kiömlesztett vér. Mindezen mozzanatokon kívül van még egy más is, mely világosan ellene szól a gliomának, s ez azon tapasztalati tény, hogy glioma jelenlétében, ha sértés vagy csak rázkódás éri a szemet, ez hathatós lendületet szokott adni az ujdonképlet burjánozásának. Csak nehány év előtt volt alkalmam gliomás szem kifejtése után tapasztalni, hogy miután az elsoványkodott 4 éves gyermek a műtétre csakhamar összeszedte magát és 4 hét lefolyása alatt egészsége jóformán teljesen helyreállottnak látszék lenni, a gyermek véletlenül hanyatt esett és nyakszirtjét ütötte meg. Már másnap a tökéletesen rendessé vált szemhéjjak megduzzadtak és a köt-, meg a tenonhártyából álló kis gsonk a szemgödörben nagyobbodódnak mutatkozott. Alig múlt el nyolcz nap, s a csonk már is túlemelkedett a héjrés színvonalán és a burjánzás óriási mérveket öltve szakadatlanul előrehaladt, a míg kis gyermekfejnagyságot érve megállapodott, természetesen részben azért, mert az egyén, kin egy második műtét nem volt már javalva, a betegség áldozatává lett. Esetünkre visszatérve méltán gondolhatni arra, hogy miután a sértés 2 hóval előzte meg a bemutatást, s a körkörösen levált reczeg rezgése kizárja azon lehetőséget, hogy mögötte szilárd tömeg, melynek, ha glioma lett volna, már a sértés folytán is ugyancsak kell vala burjánoznia és szilárd talajt szolgáltatnia az előtte levó reczeg számára, a mi azonban nem történt; mondom méltán lehetett arra gondolni, hogy nincs gliomás szemmel dolgunk, hanem hogy a leválást a sértés következtében beállt nagyfokú vérzés idézte elő. Mindezen, a glioma ellen szóló nyomós érvek daczára felvettem a beteget további észlelés kedvéért, mert ha azon időben kizárhattam is a legnagyobb valószínűséggel a gliomát, kérdés volt, nem szolgáltatott-e a sértés ez esetben oly impulsust, mely valamely ujdonképlet keletkezésére vezethet? Sept. hó 3-ig kórházunkban figyeltem meg a beteget, az idő alatt koronkint a teke feszesebb lett rendesnél, a midőn csekély sugárzsába is jelenkezett, de ezen tünemények rendszerint gyorsan múltak el ; az üvegtestben dififundált vér lassankint felszívódott, s ennek megfelelőleg a levált reczeg színe sárgásba tért. Utoljára magánrendelésemben jelent meg a gyermek anyjával, October hó 3-án, a teke rendesnél valamivel puhább, a szem mélyéből sárgás szín verődik vissza, általános egészségi állapota a jó színben levő gyermeknek igen kedvező, úgy hogy most már a teke kifejtésének szükségessége alig forog fenn. A reczeg punctiójáról az ily általános leválásnál persze szó sem lehetett. Az eset, a míg egyrészt kór- és kórismetani tekintetben igen érdekes, úgy másrészt uj bizonysága azon régísmert ténynek, mely szerint a sértések következményeikre nézve merőben kiszámíthatlanok. A kancsalok kétszemmel való látása műtét előtt és után. Dr. Schlesinger ADOLF-tól. II. Miután már annyit a kancsalok látásáról tudunk, hívjuk a műtő orvost ollójával. Ha Graefe Alfred nézete szerint a kancsalság egy természetes kísérlet gyanánt tekinthető, akkor e megfelelő műtét egy nem kevésbé érdekes mesterséges kísérletnek nevezhető, mely az elöbbenihez mint annak folytató második része viszonylik. Feleslegesnek tartom a műtétnél való ismert eljárást itt bővebben leírni. Csak mégis hangsúlyoznom kell, hogy az ínmetszés kétségkívül a szem izomviszonyaira nézve nagyobbszerű behatolásnak tekintendő ; és ezen izomviszonyok tudvalevőleg fon tos szerepet játszanak a látásnál egyáltalában, kivált pedig a kétszeműnél. Igaz ugyan hogy ezen műtételt nem ritkán (úgymint az externotomiát a belső egyenes izmok insufficiencziájánál) épen a binokuláris viszonyok javítása czéljából véghez viszszük. De ne felejtsük, hogy az olyan esetekben jelen vannak még ama kijárt vágányok, a melyek utján az érzék binokuláris eredményeket megszerezni szokott. Minő nagyfokú izombeli alkalmazkodás jöhet létre a kétszemmel való látás kedvéért azt kiváltképen Bonders kísérletei1) tanítják legjobban. A rendes kétszemü viszony a mérsékelt ínmetszés által tehát annál kevésbé fog kárt szenvedni, mivel a felhozott eseteknél a műtétel közvetlen befolyása abban áll, hogy általa a külső egyenes szemizom működésének túlsúlya annak insufficiens antagonistájával szemközt kellőleg mérsékeltetik. Egy idevágó eset még jelenleg is észlelésem alatt van. Egy 25 éves fiatal embernél nagyobb fokban kifejlődött rövidlátóság mellett egy igen alkalmatlan insufficientia mm. rect. int. volt jelen; 2 év előtt külföldön a külső izom ínmetszése történt meg a bal szemén. De már ezen fél oldalú műtétnek a megszámitást túlhaladó eredménye volt, úgy hogy a beteg jelenleg úgy szólván az ellentett irányban asthenopiában szenved. A bal szemteke kifelé való forgatása látszólag meg van nehezítve ; a fedő kéz alatt, kivált midőn a beteg egyszersmind szemüvegével van ellátva, az egyik szem befelé kancsalít. Daczára annak a betegnek igen pontos binokuláris látása van (Hering-félf kísérlet), Ezen példában láthatjuk, minő tágak az izombeli alkalmazkodás határai, ha a tenotomia egy látszervet megillet, melynek a binokuláris egyszerű látás iránti hajlam jól van kifejlődve. Ugyanazon izom (rect. int.), mely azelőtt insufficiens állapotában a binokuláris egyszerű látás kedvéért nagyobbszerű összhúzódási erőltetést kénytelen volt véghez vinni, jelenleg a műtét által insufficienssé vált antagonistájának bizonyos fokban engedni köteles, nehogy a kétszemmel való látás zavartassák. A kancsalságnál azonban amint tudjuk, egészen más viszonyokra akadunk. A legtöbb esetben a valódi kétszemmel való látás útjai régóta behányva vannak, sőt, úgy lehet mondani, azok fölött némileg egészen uj irányban egy uj és egészen másképen berendezett, de egyszersmind nagyon hiányos közös látásnak ösvényei vannak kilépve. Itt az ínmetszés valóban csak mint bántalom fog hatni, mert nincsen meg azon (ha úgy nevezhetem) öntudatlan intelligencziája egy jól összhangolt szempárnak, mely rajta erőt venni bírna. De épen ezen okból nagyon érdekes lesz megtudni, milyképen fogják a kancsalság viszonyai közt felnevelt látszervek ezen újból hozzájárult megháboritást felvenni. És itt azon pontnál érkeztem meg, hol említenem kell, hogy a szemorvosok közt még nincsen határozottan eldöntve azon fontos kérdés, vájjon létrejöhet-e egyáltalában a kancsalság műtése után újból valódi binokuláris látás, és ha igen hol és miként? Nem akarunk megelégedni az eddig előadottakból elméleti következtetéseket vonni, hanem inkább figyelmünket minden előítélet J) Donders. Ueber angeborene und erworbene Association. Arch. f. Ophth. XViri. 2. 153—164 1. 6*
