Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-08-24 / 4. szám
59 6o tette; az átlátszó szaruhatár és a lebeny határa között legfölebb i */s mm. térköz volt. Schweigger: 5 mm. vagy 5 l/2 mm. Hirschberg : Dr. Sellerbeck szíves volt nekem az esetet, midőn a lebeny már meglehetősen zavaros volt, megmutatni. Inkább volt az központi fekvésű. Cohn : A később beálló elhomályosodásnál inkább érdekel engem egy balesemény, melyről Hippel szaktárs ur egyik igen körülményes leírásában szólott, ugyanis azon körülmény, hogy egy ízben a beültetett darabbal együtt az arany is alásülyedett. Mi lett azon szemből ? Hippel: Ha azon esetet gondolja, melynél a mesterséges szaruhártya az üvegtestbe sülyedt, úgy közölhetem, hogy a beteg, vakintézetünk egyik növendéke, még ma is szemében hordja azt, minden kellemetlenség nélkül. Vagy talán azon jelentésemre hivatkozik, hol szó volt az átültetett szaruhártya egy darabjának a tekébe sülyedéséről ? Cohn : Az átültetett szaruhártya alásülyedésére. Hippel: Ezen esetről nem sokat mondhatok. Lengyel zsidóasszony volt, ki fél évig járt-kelt valamennyi kórodánkon, aztán eltűnt. A mig nálunk tartózkodott, az üvegtestében levő szarudarab semmiféle nehélyeket sem okozott. (Monatbl. f. Augenhlk. Bericht über die elfte Versammlung der Ophthalmologischen Gesellschaft. Heidelberg 1878.) Vidor tr. Szemtekebeli gümőkór kiindulva a Fontana-féle nyirktérből. Angelucci A. tr.-tól. A 13 éves leánynál a szembaj öt hét óta tart fájdalom nélkül ; a balszem mellső csarnokának alsó felében sárgás tömeg a láta felé egyenetlen határszélekkel; a teke halántéki oldalán a különben rendes küllemű porcz- és tiilhártyák kis emelkedés által gyengén előredomborílvák; láta külső fele nem egészen kerek, környi része a sárga tömeg által van fedve ; szemhéjak és teke köthártyája valamivel vörösebb, és az emelkedésnek megfelelőleg nehány nagyobb véredény vonul el. Fényiszony nincs jelen; beteg az ujjakat 6 lábra számlálja. Nehány nap alatt a csarnokbeli tömeg szembeötlőleg nagyobbodott ; a kiemelkedő helyen beszúrás ejtetvén, azon át csak kevés sűrű geny ürült ki; a nyíláson át a csarnokba vezetett kutasszali vizsgálatnál az tűnt ki, hogy a sárga tömeg meglehetősen feszes összeállású szövetből áll. Későbbi napok alatt a mesterséges nyílás nem csak hegedősnek nem indúlt, hanem ellenkezőleg mind nagyobb és nagyobb lett, kerek alakot nyert, s benne giimős szemcsésedés burjánzott, miért is a kórisme giimős sugártestlobra tétetett. Nyolcz nap múlva már az egész látát sárga tömeg fedte el, a tekebeli feszültség kisebbeden, porczhártya alsó fele gyengén elhomályosodott és sűrű edényzetet nyert, mialatt felső fele csak kevés felületes véredényt mutatott; a sebböli gümős szemcsésedés mindinkább előre tolúl. Jó fényérzés mellett beteg a kéz mozgását még egy méterre kiveszi. Egy hó elteltével már az egész csarnokot kitölti a sárga tömeg ; fájdalom azonban sohasem volt. Négy hó múlva a teke kiizeltetett, és beteg három hétre a műtét után mint teljesen egészséges hagyta el a kórodát; a test egyéb részeiben a gümőkórnak legkisebb nyomára sem lehetett találni. A Müller-féle folyadékban megkeményített teke délköri metszéssel két félre választva, egyik fete a bujálkodó sebfelületet egészen megtartotta, míg a másik fél külsőleg teljesen épnek nézett ki. A csarnokon kívül az üvegtest is ki volt töltve gümös an\ag által, csakhogy itt az puhább és inkább sárgásfehér-színű volt ; a lencse bántalmatlan ; szivárvány és sugártest szabad szemmel feltünű változást nem mutatnak; reczeg részben megvastagodva és helyenként az érhártyáról szemcsés sárga izzadmány által leválasztva. Górcső alatt a részben óriás sejtekkel megrakott gümős csomók közül csak egyes nagyobbak mutattak a középen kezdődő sajtosodást. Nevezetes a ^ümős tömeg magatartása a teke rendes szöveteivel szemben. Úgy a tűik- mint porczhártya meglehetős mérvben és kiterjedésben elroncsolvák, és mindkét hártya éles határ nélkül ment át az új képletbe ; csakhogy míg a tülkhártya beszürődése csak az áttörési hely legközelebbi részeire terjedt el, addig a porczhártya hátsó felületével legnagyobb részben összefüggött a gümős tömeggel, és itt a Descemet-féle hártyának mi nyoma sem találtatott ; a szem mélyebb rétegei mintegy a középső lemezig apró gümős sejtekkel sűrűn megrakvák. A lencse és tokja kóros megváltozást nem mutatott, az üvegtestben is csak az ütér közelében találtatott csekély új sejtképződés. Legfontosabb volt ezen esetben a szivárvány, sugártest és érhártya magatartása. A szivárványhártya a lencse tokjával mindenütt össze volt nőve és kis sejtfi bujálkodás által némileg megvastagodva, de különben egyéb megváltozást nem szenvedett. A sugártest nem mindenütt mutatott egynemű megváltozást ; külső részében csak kevés sejtközti magszaporodás, míg a tülkhártyabeli fekély alatt, a sugártest a gümős szemesésedésbe egészen be van ágyalva és helyenként az izomrostok jól kifejlődött gümők által szétválasztvák; a sugártesti nyujtványokban azonban gümőre sehol sem lehetett akadni. Az érhártya aránylag legkevésbé volt megtámadva, a legtöbb helyen csak az edények kitágultságát és a szövet némi fellazulását lehetett észlelni; valódi gümők csak a fekély mögött körülírt helyen találtattak, egészen fris keletkezésre mutató jelleggel. A reczegben sehol sem volt nyoma gümőnek, hanem csupán olyan kötszövet-túltengés találtatott, minő más különféle betegségeknél is elő szokott jönni. A látideg szintén ment maradt a gümős megbetegedéstől, sőt még a sorvadásnak sem voltak meg sajátságos tünetei. Azon kérdés eldöntésére, honnét indult légyen ki a tekebeli giimősödés, a kórbonczi leletek egyedül nem adnak döntő feleletet, hanem a kórodai észlelés a mellett szól, hogy a kiindulás legnagyobb valószínűséggel a Fontana féle nyirkközben keresendő ; ugyanis tűik- és szaruhártyák kezdetben nem voltak kórosan megváltozva, hanem csupán a mögöttük feküdt dag által egyszerűen kitolva; a tűik- és szaruhártyák határán támadt dag több hét alatt lassanként elfoglalta a mellső csarnokot, és a dag csak a teke műleges megnyitása után terjedt a külső fölszinen túl. Ezen észleled tények azt bizonyítják, hogy az új képletnek azon szövetből kellett kiindulnia, mely a központtól kifelé a tűik- és szaruhártyák közti határon fekszik; mely fölvételt a gümőnek származástana a nyirkutak endotheljéből is támogatja. Végre miután betegnél még jóval a műtét után is a szervezetben máshol gümős lerakódás tünetei nem találtattak, igen valószinű, miszerint itt a tekebeli gümőkór elsődleges helybelisülése forgott fenn. (Kiin. Mntbl. für Augenhlk. 1878. Decemb.) Torday tr. Az ectropium műtétéről nagyobb bőrdarabok átültetése által. Zehender W. tr.-tól A műtő-sebészet már több mint egy évtized óta élénken foglalkozik az egészséges bőr átültetése, illetőleg behegesztése által maradandó gyógyulást létrehozni, különösen olyan fekélyedési bőr- és kötszöveti bántalmaknál, melyek edzésekre vagy másnemű gyógybehatásokra csak nagy nehezen, — vagy épen nem akarnak behegedni; és ha egyszer behegedtek is, a heg nem szilárdéi meg eléggé, legközelebb újból feltörik, s a hosszadalmas fekélyedési folyamat ismét és ismét előáll. A szakirodalomban idevonatkozólag számos közleménynyel találkozunk ugyan, de az elért eredmények, főleg nagyobb bőrdarabok behegesztésével még mindeddig nem mondhatók kielégítőknek, mennyiben az elért siker a legtöbbször csak részletes volt, sokszor pedig a fáradságot alig jutalmazta valamivel vagy épen semmivel. Szemészi műtételek közül a bőrátültetés első sorban a szemhéj-kiforduiását fenntartó hegek kedvezőbb alakítására, mintegy szélesbítésére mutatkozik alkalmasnak. Ezen czélból először Wolfe (1876-ban Glasgowban) végezett sikeres átültetést az alsó szemhéjon két esetben; az egyiknél három kis darabka bőrt ültetett át, míg a másik esetben a vállról vett bőrdarabbal két hüvelyk hosszú és egy hüvelyk széles sebfelületet fedett be ;
