Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-08-24 / 4. szám
6i 62 X a bőr odahegedése nyolcz nap alatt befejeződött, azonban a heg későbbi magatartásáról nincs tudomásunk. Egy harmadik esetben Wadsworth 1877-ben a1^1' hosszú és 11/i“ széles bőrdarabot ültetett át szintén az alsó szemhéj heges kifordúlásának megszüntetésére. Az eredményt tökéletesen kielégítőnek mondja, s a .gyógyulás utáni állapot még négy hó elteltével is ugyanaz maradt. Kisebb bőrdarabkák átültetését tárgyazó közlemények azóta é.s íüár előbb is jelentek meg a szemészi folyóiratokban: az esetek'-'azonban csak röviden Írattak le, és utólagos megfigyelés sem történt, miért is kiválóbb figyelemre nem méltathatok. Zehehtkr esetei következők : 1. Öt évéS gyenge, roszúl táplált angolkóros fiúcska, kinél már 3 éves korább-K a bal alkaron ismételve elhalt csontdarabok tavolíttattak el. Felvételkor — 1877 martius hóban — a glabella táján nagyobb és paély bőrhiány; a bal alkaron több, csupán a lágyrészekbe hatőL°> s egymással közlekedő genyjárat. Mindkét felső szemhéj kiforSÚjva a felső szemgödri szél csontszája folytán, úgy hogy a felsóK szemhéjak bőre csaknem teljesen szét volt roncsolva. Az általános- vérsenyvvel szemben a műtét alig kecsegtethetett ugyan valami kedvező eredménynyel, az még is kisérletkép elővétetett. Chloroform-kábítás által a felső szemhéj leválasztatván és a heg kellőleg kíkészítteA’én a sebfelület 37—38 mm. hosszal és 22 mm. szélességgel bírt- melynek befedésére a bal vállról 58 mm. hosszú 32 mm. széles bőr metszetett ki, s miután belső felületéről minden zsir- és kötszovet ollóval gondosan eltávolíttatott, az a sebfelületre illesztetBtf es közepén finom selyem varrattal megerősíttetett; több varrat az aránylagosan er°s vérzés miatt nem alkalmaztatott. Lister-féle protective! és alkalmas külső kötéssel ellátva hagyatott a beteg másnap 'Legge^o- ^ protective a fölhámtól nem lehetett könnyű szerével. eltäY°l1,;anb miért is 2 szer 24 óra múlva a felület egészen kötés nélkül hagyatott. Az átültetett lebeny már 24 óra múlva nem volt többe fehér színű, sima és mindenütt egyenletesen odafeküdve, hanem kissé elszinesedett, ránczos és alapjától könnyen leemelhetőnek látszott; majd a következő két nap alatt a íánczok nagyobbodtak, kivált az alsó részen s alóluk kis mennyiségű geny szivárgott elő. Negyedik napon az alsó szemhéj fölé terjedt és a legránczosabb bőrlebeny alsó széle lemetszetvén, nagyobb rnenynyiségű sűrű geny folyt ki, mire a lebeny ezen része ismét az alaphoz tapadt és mintegy 10 nap alatt lassanként pőrkké ala kult át, mely pörk alatt kissé nedvező, élénk piros színű felület volt. A hebőrődzés eleinte a szélektől kiindu'va gyorsan haladt a közép felé, úgy hogy a műtét utáni 19-ik napon már csak keskeny nedvező csík volt hátra, a mintegy 15 mm. szélességű átültetett bőrből. A további lefolyást illetőleg megjegyzendő, hogy a felső szemhéj bőrfelülete mindinkább keskenyebb lett s utólagosan ismét ectropium képeződött, csakhogy az kisebb fokú volt mint a műtét előtt. Újabb szorgosabb vizsgálatnál a műtött szemhéj leginkább behúzódott részén finom sipoly-nyilás találtatott, mely érdes csontfelületre vezetett. Ezalatt a gyermek általános állapota mindinkább roszabbodott, miért is a műtét ismétlésével fel kellett hagyni. Hazájában a gyermek alapi agy-kérlobban halt el. A második eset 44 éves erős testalkatú gépészre vonatkozik, kinél a szemhéj kifordulala 6/4 év előtt légszesz-robbanás alkalmával szenvedett égési hegek által hozatott létre. A jobb szem genyes szarulob folytán egészen tönkrement, a felső szemhéj egészen kifordulva annyira, hogy a pillaszél csaknem közvetlen össze volt forrva heg által a szemöldével. Átültetésre a bőr itt is a vállról vétetett, de a chloroformmali tökéletlen kábítás miatt a műtétel aránylag sokáig tartott és több nehézséggel volt egybekötve. A befedendő sebfelület 43 mm. nagyobb. — és 25 mm. kisebb átmérővel bírt, és a befedésre kimetszett tojásdad alakú bőrdarab 65 és 40 mm. átmérőkkel bírt. A szemhéjjak mozgékonytalanná tételére azok catgut varrattal egyesíttettek és a mindenütt jól odaillő lebeny varratok nélkül hagyatva egyszerűen alkalmas kötéssel láttatott el. A beteg műtét után oly heves chloroform izgatottságban volt, hogy egy erősebb mozdulatnál a szemköteléket eltolta, minek folytán más napra a lebeny fele része egész szélességben felfelé volt tolva, úgy hogy a sebfelület alsó fele fedetlen volt, mialatt a felső szél felett a lebeny felső része épen annyival terjedt túi. Az oda tapadt lebenyrész kékesen elszínesedett volt, míg a felső szabad lebenyrész fehér színű maradt, s ez utóbbi ollóval lemetszetvén, a seb alsó felére illesztetett csupán kisérletképen. és a beteg azontúl minden kötés nélkül hagyatott. A 24 óra múlva másodszor feltett bőrdarabka pár napon át úgy mutatta magát, mintha odatapadás legalább részben történt volna, azonban csak látszólagos volt, mert alatta a felület genyedésnek indult és az egész bőrdarab az 5-dik napon egészen magától levált és a tisztítás alkalmával leesett, mire azután a fedetlen sebfelület gyorsan zsugorodásnak indult és ismét mérsékes fokú szemhéjiszam jött létre. Arról, vájjon a műtét által mégis elért kisebb eredmény későbbre is fenmaradt-e, tudomást nem lehetett nyerni. Harmadik eset: 20 éves elég erőteljes földműves fiú nyakán és az áll alatti tájakon mélyebb hegek a bőrben. A bal alsó szemhéj külső fele egy töltsérszerű régibb csontszú után visszamaradt heg által mérsékesen kifordítva tartatik. A hegképlet kiirtása után a szemhéj mozgékonysága és a szemhéjiszam visszahelyezése meg lévén adva a 24 mm. hosszátmérővel és 14 mm. szélességgel bírt bőrhiány befedésére a fölkarból 37 mm. és 20 mm. átmérőjű bőrdarab vétetett és készíttetett ki, s a sebfeliiletre illesztetvén 3 csomós varrattal rőgzittetett, majd a szemhéjjak catgut varratokkal egyesíttettek; különben pedig az egész műtött felület bekötetlen és fedetlenül hagyatott, úgy hogy a felillesztett bőrrészletbeni változásokat szabadon lehetett észlelni. Legközelebbi nap reggelén a felső szemhéj kissé dagadva találtatott, de a bőrlebeny maga egész kiterjedésében jól oda illett az alaphoz és színe alig volt halaványabb, mint közvetlen a műtét után. Három nap múlva még minden változatlanul m iradt, csak a lebeny színe lett valamivel sötétebb, szélei kissé szélesebbek s a beszáradt vér és váladék által könnyen megkülönböztethetők ; 6 nap múlva a catgut varratok önként szétszakadván a szemhéjrés ennek következtében megnyílt; a bőrlebeny kissé erősebben ránezodott lett, fehéresen elszínesedett és helyenként felemelkedett. Következő napok alatt a felhám alatt még nehány csöp g-.;;ny képeződött, mely később pörkké száradt. A pörk leválása ut .gyönge rózsaszínű új bőr mutatkozott ; az alsó szemhéj állása , jegféleb a rendesnek és a műtét kitünőleg sikerültnek mutatkozott, az&T>ban a beteg észlelés végett még egy ideig a kórházban tartatott, mialatt kitűnt, hogy a kezdetbeni kitűnő siker nem lett állandó. Ugyanis nehány hét múlva ismét új szemhéjiszam képeződött, mely azonban a műtét előttinek csak felét érte el. Ezen utólagos ectropium miatt a műtét mintegy 3 hó múlva ismételtetett és a most elért eredmény egy év eltelte után is ugyanaz maradt. (Kiin. Mntbl. für Augenhlk. XVII. JahrgT J-uni.) Tör-dey tr. Neurosis és Amblyopia sympathica. Landesberg M tr -tól. A 12 éves fiú jobb szeme 3 év előtt mozsár-ágyú elsütésénél szenvedett sértés folytán egészen tönkrement, s a teke azonnal a sértés napján kiizeltetett. Felgyógyúlása után a bal szem 18 hónapon át egészséges és olyan jól látó volt mint azelőtt; akkor azonban a látás lassanként gyengülni kezdett, a mellett fényiszony és könnyezés állott be. A fiú rendkívül ideges, durczás kedélyű lett, és a szem legkisebb megerőltetése mellett éles fájdalmakról panaszkodott a homlok és halánték tájakon. Egy éven át tartott már ezen szenvedése, midőn L. tr. koródájára hozatott, s midőn nála a jobb felső szemhéj egy része kifordúlva találtatott, míg az alsó szemhéj köthártyája egyes excoriatiok mellett könnyektől áztatott és genyes varaktól fedett; a lapos szemgödör valamennyi átmérőjében kisebbedve; az erősen dagadt, vörös köthártya erősen van feszítve a szemür falához és kis töltsért képez, melynek fenekén és közepén geny közé temetve szabadon fekszik a látideg csonkja. A szemür körüli tájék mindenütt igen érzékeny és már csekély nyomásra is fájdalmas ; a valódi nyomási pontot azonban maga a csonk szabad vége képezi, úgy hogy annak leggyengébb érintését a leghevesebb fajdalom kitörése követi 'a test görcsös felemelkedésével, arcz-
