Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-02-23 / 1. szám
5 6 két H. tr. ur kísérleteinél, avagy csak gondolt is rajok? Nem, hanem egyszerűen ráolvasta az eserinre a nagy bűnt, s végkép elvetendőnek ítél egy oly szert, mely befecskendeztetvén oda, a hova nem való, és a honnan nem származtatta senki jó hatását, nem is lehetett mást várni, mint nagy kárt. Hogy képes-e az eserin nyomáskülönbözetet a szemtekében előidézni? Ezt H. tr. ur kétségbe vonja, daczára annak, hogy magával Weberrel, ki ezen nyomási kiilónbözetet úgy az eserinre mint az atropinra nézve fáradalmas hosszú munka után kimutatta, személyes érintkezésben volt, s kinek megnyerő modorával szemközt nehéz elfogulatlannak maradnia. Nekem nincs szerencsém Webert személyesen ismerni, de igenis ismerem az irodalom közvetítése folytán komoly munkálkodását, s kétségbe csak akkor merném vonni számokon nyugvó tételeit, melyeknek hogy birtokába miként jutott, elég világosan és érthetőleg adta elő, ha más, szintén megbízható fürkész hasonló utat követve, nemcsak azt mutatná ki. hogy Weber állításai nem helyesek, hanem azt is, hogy miként történt és történhetett a tévedés. Ez eddig tudtommal még nem esett meg Weber tételeivel, és azért azokat kétségbe vonni nem nagy mesterség, de kétségbe vonni a miatt, — mint H. tr. ur teszi, — mert a szivárványhártya és a lencse nem elég szilárd válaszfala a teke mellső és hátsó részének, szerény véleményem szerint, már csak azért sem helyes érve a kétkedésnek, mert — hogy csak egy példát hozzak fel — a keratoglobus tisztán a mellső csarnok nagyobb nyomásának kézzelfogható jele. Hogy ez így van, kiderül váltig abból, hogy ily esetekben a mellső csarnok igen mély, a mi, ha az egész teke nagyobb feszülés alatt állana, nem volna képzelhető. Látjuk ezt a glaucománál, hol sokszor az általános nagy feszülés folytán alig van csarnok jelen. És mivelhogy éppen a glaucomáról szólok, úgy látom, hogy az eserinnek glaucomaellenes hatását illetőleg H. tr. ur nagyon túllőtt a czélon. Nem tudom honnan vette azon állítást, hogy az eserin helyettesíteni volna hivatva az iridectomiát. Tudtommal ezt sem Laqueur, sem Weber nem mondák ily határozottsággal; ők csak ott, hol az iridectomia még halasztható, alkalmazták sikeresen, s nagy nyereségnek tartják azokra nézve, kik nincsenek azon kedvező helyi viszonyok között, hogy megbetegedésükkor azonnal kereshessenek fel szemészt, s hiszik, hogy a glaucoma prodromalis jelenségei ellen, tehát akkor, midőn a Fontana-féle ür még nincsen egészen eltorlaszolva; midőn a glaucoma még nem állott be egész hevességével, az eserin azon ür tágasbítása által üdvös hatású. Kifejlődött glaucoma ellen az eserinnek ezen szóvivői mindjárt eleintén megtartandónak vélték az iridectomiát. És most még nehány szót az eserinnek a közérzetre hatásáról. H. tr. ur élénken festi azon tüneményeket, melyeket ezen szer alkalmazásánál nem ritkán észlelt. Elhalványulás, hányás, hasmenés, az arczon hideg veritek, a szívműködés gyorsult és elgyengült, szédülés és az arczon a legnagyobb aggodalom kinyomata, megannyi tünemény, melyeknek fele is elég arra, hogy a beteg elbucsúztassa azon orvost, ki ily jelenségek előidézője. Az általam kezelt betegek között alig akadt 4—5, kik a becsepegtetés után, de csakis akkor, midőn már betegségük jobbra fordult, panaszkodtak rövid ideig tartó, nyomási érzésről, a min nem is lehet csodálkozni, ha meggondoljuk, hogy a szernek görcsös összehúzódás a következménye úgy a szivárvány zárizmában, mint az alkalmazkodási izomban; de hogy oly rémséges jelenségek állottak volna be, mint H. tr. ur írja le, egyetlen egy esetben sem tapasztaltam. Éppen most van kezelésem alatt a gyermekkórházban két egyén szivárványiszammal, naponkint háromszor történik a becsepegtetés, a gyermekek nyugodtan tűrik a szert. Az egyiknél gombostűfőnyi az iszam és nem nagyobbodik; a másiknál valóban figyelemre méltó a lefolyás. Szarutáiyog fejlődvén, megrepedés után kendermekkoraságú volt az iszam, eserin adagolása alatt, körülbelül 8 nap folytán, ma, a midőn e sorokat Írom, nem látok többé iszamot. Mindezekből csaknem önként érthető az, a mit H. tr. ur javaslatáról fogok mondani. A pilocarpinnak én nem lehetek ellene. Ezen szer ugyanazon kategóriába esik, melybe az eserin. Hatása, ha közvetlen a szemre alkalmaztatik, szintén kizárólag erőművi és szintén összehúzza a pupillát. Minthogy pedig erélye kisebb és nem oly kitartó: ha oly concentratióban adjuk mint az eserint, gyakrabban fog kelleni alkalmazni. A napokban összehasonlítás kedvéért mind a két szert megkíséreltem ép szemeken, és úgy találtam, hogy a hatás tetőpontja csak akkor esik egy időbe, ha a pilocarpin oldata kétszerte erősebb; de kitartására nézve még akkor is jóval mögötte áll az eserinnek. A pilocarpint eddig is alkalmazták már szembetegségek ellen, bőraláfecskendezések alakjában, bizonyos szembajok ellen, ott, hol felszívódást törekedtek előidézni. Ha a szemmel magával fogjuk sűrűbben érintkezésbe hozni e szert, nem fogunk más gyógyelvekből kiindulhatni, mint eddig az eserinnél, s ha majd tapasztalásaink a pilocarpin mellett fognak szólani, akkor, de csakis akkor fog lehetni azt tenni, a mit H. tr. ur már most, bő tapasztalás nélkül tett, t. i. feldicsérni a szert. Első közleményeimnek czélja volt az eserint dicsőítők túl - hajtásait kideríteni, a mostaninak pedig megvédeni ezen minden - esetre nagybecsű szert oly vádak ellen, melyek véleményem sze rint merőben alaptalanok. Mit mondhatni például a vád azon ne továbbjára, mely szerint az eserin tartósabb hatása nem a sze belső erejének, hanem a már is általa megindított iritisnek tulaj donítható ? Az ily következtetésre jutó elmélkedés, nem a nyomozás látható és kétségbevonhatlan eredményeire építi tételeit, hanem az előre meghatározott tétel alá erőlteti az alapot. A glaucoma tanára vonatkozó eszmetöredékék. Mauthnkk tnr.-tól. A tanulmánynak előttünk fekvő első része magára a g/tiucoma-mütétre vonatkozik, s itt először is az iridectomiát illetőleg ismételve felvettetik azon kérdés : „szabad e műteni (műlátát képezni) a még munkaképes egyéneket, miután a műtét a még meglevő láterőt oly gyorsan tönkre juttathatja?“ A lobos természetű és általános glaucománál Mauthner nem ellenzi az iridectomiát (Hirschberg a másik szemet fenyegető veszély miatt nem meri alkalmazni), ellenben azon egyszerű- és idült lobos glaucoma eseteknél, hol a látideg kóros állapota folytán a központi vagy környi látás, avagy mindkettő már szenvedett, de a betegek még munkaképesek : a műtétet, illetve a műlátaképezést egyenesen ellenzi; anyival is inkább, mert ő scleroiornia után eddigelé nem tapasztalta ama rósz következményeket, melyek az iridectomiát legtöbbször kisérni szokták. Nem hódol az elméletnek, melyet a gyakorlat meg nem erősít, mert — úgymond — nem tudjuk,, miképen használ az iridectomia, de másrészről azt sem tudjuk, miképen árt; hogyan állíthatni tehát, miszerint bizonyos esetekben az iris nagyobb darabjának kimetszésében rejlik az ártalmamozzanat, úgy, hogy ha csupán sclerotomia végeztetik, a rósz elem elesik és csak a jó marad meg ? Hivatkozik Graefe tekintélyére, ki igen megszűkült láttérnél — de csakis rövidlátó szem egyszerű glaucomájánál — iridectomia következtében a központi láterőt jelentékenyen hanyatlani látta; s úgy nyilatkozott, hogy „a láterő hanyatlása az erőművi behatás valamelyik ártalmas részének tulajdonítandó.“ A közleményben szerző különösen kikel Schweiger ellen, ki a glaucomáról tartott előadásaiban a sclerotomiát illetőleg oda nyilatkozott, miszerint „a tiilkhártyametszés ajánlása igen kétséges, hogy ha csak azért állíttatik szembe az iridectomiával, mivel. ez utóbbi olykor kellemetlen meglepetésekben részesít“ ; mert úgymond: „ha a műtét gyógyhatása nem függ a szivárvány egy részének kimetszésétői, akkor esetleg a rósz hatásokat is a metszés vezetésének és, nem a szivárványkimetszésnek kell betudnunk.“ M. szerint Sch. érvelése tisztán elméleti, s nem állhat meg azért, mert adatok által be lehet bizonyítani azt, hogy az iridectomia gyógyértéke tényleg a sclerotomiában rejlik; következőleg az ellenérvelésnek viszont ki kell mutatni, miszerint tülkhártyametszés után tényleg létrejöhetnek ugyanazon rósz következmények, minők az iridectomia után észlelteinek. Rendes műtét- és rendes gyógyúlási viszonyok mellett az iridectomiát közvetlenül követő rósz eredmények három osztályba sorozhatok :
