Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-11-03 / 5. szám
62 — 6i — A beteg fakó bőrszíne és a nagy elsoványodás azonnal eléggé elárulták a súlyos, általános betegséget ; a rendkívüli fokra nagyobbodott lép és máj a vérvizsgálat alapján leukaematosus túltengésnek bizonyult; a feltünőleg kicsiny fehér vértekecsek száma a veresekét legalább is elérte ; amellett a veres tekecsek egynémelyike feltünőleg apró volt, és ezek részint kerekalakúak voltak, részint eperhez hasonlítottak, mig a legtöbb veres vértekecs közönséges nagysággal és alakkal bírt. A vértekecsek közötti ezen különbség és számarány a későbbi vizsgálatoknál sem igen változott. A reczeg edényeiben tartalmazott vér határozottan halványabb volt, mint a nagyfokú vérbőségnek megfelelőleg kellett volna lenni; a szemfenéki vérömlenyek színe ellenben más, közönséges vérzésekétől miben sem különbözött A szemhéjak daganatából kis részecske kimetszetvén górcső alatt megvizsgáltatott, s az tisztán leukamatosus bujálkodásnak bizonyéit. Megemlítendő még, hogy a nyak mindkét oldalán számos, mérsékesen dagadt nyirkmirígyek találtattak, mig a test többi külső részein levők nagyobbodást nem mutattak ; továbbá a szegycsont markolata némileg megvastagodott, és ezen tájon a beteg fájdalomról — nemkülönben nagy bágyadtságról, erőhiányosságról és főfájásról panaszkodik. Beteg a kórodán észlelés tekintetéből négy hetet töltött. Izzasztások a vizedet fajsúlyára (1,009 —1,0011) számbavehető befolyás nélkül maradtak; ellenben a fehérnye és hengeres testek mennyisége igen megkevesbedett, sőt az utóbbiak némely napon egészen hiányoztak a vizelletben. Ezen, látszólagos javúlással egyidejűleg a beteg közérzete is tetemesen jobb volt ; fej- és szembeni fájdalmak alábbhagytak, étvágy igen jó lett, szomj engedett és az erőbeli állapot is javúlt. Ezen látszólagos javúlás mellett a leukaematosus bujálkodások, máj és lép daganatok folytonosan növekedtek. A szemtükörlelet is változott, mennyiben a látideg szélei kevésbé voltak zavarosak mint előbb, és a felszívódás kezdetét vette; az egy hó előtti láterő nem változott. A beteg hazabocsáttatása után még öt hónapot élt; a szemhéjdagok még tovább is növekedtek, a máj, s különösen a lép roppant nagyságot érve el az egész hasürt kitöltötték; a reczeg en ismételve újabb vérömlések történtek a láterő rosszabbodásával, majd aránylag csekély javúlással. Az utolsó nyolcz napon át tévengés mellett önkívület volt jelen ; bonczolás nem történt. (Graefe’s Arch. f. Ophthahn. 1878. 295—312), Torday tr. A Pilocarpin alkalmazása szembetegségek ellen. Fuchs E. tr.-tói Bécsben. Szerző a Pilocarpinum niariaticum bőr alá fecskendősének hatásáról értekezik szarubántalmak ellen. A kérdéses szer Arit klinikáján, hol szerző mint tanársegéd működik, következő betegségeknél alkalmaztatott: Iridocyclitis acuta • 5 esetében Iridochorioiditis ehr. . 3 Opacitates corp. uitr. 2 r> Ablatio ratinae 5 n Neuroretinitis haemorrh. . 2 T) Keratitis parenchimatosa . i r Az injectiók, melyek o 03—0.04 grm. mennyiségben alkalm aztattak másodnaponkint, az iridocyclitis acuta 5 esete közül négyben határozott javulást idéztek elő, az 5-dik esetben, egy 4P évés nőnél, oly nagyfokú émelygés és kimerültség lépett fel kétszeri befecskendezés után, hogy abba kellett hagyni a szert. Az iridochorioiditis chr. eseteiben, hol a befecskendezéseknek az lett volna feladata, hogy csökkentsék az üvegtestben létrejött elhomályosodásokat; e czél egy esetben sem éretett el. Az opacitates corp. vitr. két esete közül az egyikben, melynél a homályok lefolyt chorioiditisnek voltak következményei, a sokszor hányástól és légrekedéstől kisért befecskendéseknek nem volt semmi eredménye. A másik, valószínűleg belvérzés által okozott üvegtesti homály esetében, 3 befecskendésnek azon eredménye lett, hogy a míg a szem a beteg felvételekor az ujjakat C30 méternyi távolról volt csak képes megszámlálni, a 4-ik injectio után látereje S— e/i8-ra emelkedett, a nélkül azonban, hogy az üvegtest homályosságának változása tükörrel látható volt volna. Az ablatio ratinae 5 esete közül az elsőben, hol a receg minden irányban, de csak igen lapos leválást mutatott, a látás annyira esőkként, hogy ujjakat csak 2 meter távolról vett észre. Az injectiók előtt 4 hétig sötét szobában jobbára ágyban tartózkodott, mire a láterő S—6ln-re emelkedett, de a receg egyes helyeken még leválva maradt. Ezért 2 injectio alkalmaztatott, mire a receg egész totalitásában rendes helyét elfoglalta, de a láterő csak S=6/24 maradt. A második esetben részleges recegleválás le- és kifelé, függélyes, lapos, két idegdombcsányi mekkoraságú redő alakjában, üvegtesthomálylyal párosulva. A szem viaszgyertyafényt 1 meter távolról vesz észre. Agybanfekvés sötét szobában 8 napon át semmi javulást nem hozván, injectio, mely után közvetlen a szeme elé tartott ujjakat felismeri. 6 injectio után az ujjakat 2 m. 12 - „ „ 3 >’ 14 ,, „ ., „3 */s távolról ismeri fel. Az iivegtesthomályok alig változtak, de a leválás felényire csökkent. A beteg ily állapotban elbocsájtatott. A harmadik esetben a jobb szem recegének egész alsó és külső része le van válva, ennek megfelelőleg korlátolt a láttér. Láterő S=<J/36. Miután a beteg 8 napig sötét szobában tartózkodott, a láterő S= 6/24. Az első injectio után S= 6/i8 ; az 5-dik után S= */i2. Csaknem az egész receg visszahelyezkedett, csupán be- és lefelé maradt távol a legkörzetibb részben egy 2-—3 papilla nagyságú partié leválva. A negyedik esetben a jobb szemben a receg, belső oldalát kivéve, mindenütt le van válva, csakhogy nincs nagyon előre tolva. Fel- és kifelé repedek van benne. Nagyfokú rövidlátási alkat jelenlétében a szem ujjakat 0.30 méterről Iát. Miután a beteg 3 héten át sötét szobában tartatott, Jager 3-ik számát olvassa. A reczeg csaknem mindenütt visszahelyezkedett, csupán lefelé maradt leválva, de itt nagyobb mértékben volt előretolva mint annakelőtte, úgy hogy a javulás a reczegmögötti folyadék alásülyedésének volt tulajdonítható. Ennélfogva lettek injectiók alkalmazva, melyeket mindannyiszor hányás követett. A második befecskeneés után a reczeg mindenütt visszahelyezkedve mutatkozott. A reákövetkező hetekben nagyfokú visszaesés, s a nyert láterő drainage alkalmazására csaknem egészen elveszett. Az ötödik esetben a bal szem reczegének egész felső fele levált és zacskóként csüng alá, elfedve a papilla felső részét. A szem ujjakat 2 méter távolról felismer. Négy befecskendés után sem a láterő, sem a szemtüköri lelet nem változott. A A neuroretinitis két esetében a betegség -bő vérzé ssel folyt le a recegben. Az egyik esetben később agydag bizonyult j be kórokként, a míg a másikban az ok ismeretlen maradt. A befecskendés mindkettőben eredménytelen maradt. A keratitis parenchymatosa esetében, hol igen nagyfokú sugárbelöveltség és heves fájdalom volt jelen, s vérbocsájtás, melegborogatások, atropin és jodkali 8 napon át történt alkalmazása semmi sikert nem mutatott, a befecskendések (mindössze 8) anynyiban mutattak eredményt, hogy a szem halvány lett és a fájdalmak megszűntek. A szaruhártya beszűrődése azonban csaknem változatlan maradt. A mi a Pilocarpinumnak a 18 előadott esetben észlelt épélettani hatását illeti, az az eddig tudottaktól általában el nem tér. A salivatió ép úgy mint az izzadás néha rendkívül gyorsan (egy perc múlva) léptek fel. Más esetekben 18— 30 perc múlva. A hatás beállásának gyorsasága inkább az egyéniségektől látszik függeni, nem pedig az adag mekkoraságától. Jobbára az izzadás megelőzi a salivatiót. Az alkalmazás ismétlése a szer hatását inkább növelni látszik. Az izzadás átlag 55 perczig, a salivátio átlag 78 perczig tart.