Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-11-03 / 5. szám
SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 44-ik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 4. SZ. Vasárnap, november 3-án. Tartalom : Dr. Goldzieher Vilmos. Közlemények a szem kórboncztanáról. I. Hyaloma bulbi. Ií. Glaucoma. — Vidor Zsigmond. Megint az eserinről. — Landesberg M. A visszahajlási vakságról. — Graefe Alfred. Antisepticus sebkezelés hályogkifejtésnél. — Leber. Leukaemia esete valamennyi szemhéjon vagy leukaematosus daggal és kétoldali diilszemmel. — Fuchs E. A Pilocarpin alkalmazása szembetegségek ellen. — Königshofer. A jaborandi és pilocarpin hatása a szemre. — Michel J. A szemmozgató izmok hiidésének kezelése orthopaedia által. — Landesberg M. Hydrargyrum oleatum Pagenstecher-féle kenőcs helyett. Közlemények a szem kórboncztanáról. Irta Dr. Goi.dzikher Vii.mos egyet. m. tanár.*) Tisztelt egylet! Bátorkodom a tisztelt egyletnek ma két igen nevezetes kóros szemtekét bemutatni és ehez egynéhány megjegyzést kötni. I. Hyaloma bulbi. A mi ezen szemtekék elsejét illeti, azt, tekintve az ezen észlelhető kórtani változásokat, unikumnak mondhatom, — miben velem mindenesetre egyetérteni fognak, ha a górcsői készítményeket megtekinteni szíveskednek. — Kevésbé biztosan tudom, vájjon nem lesz-e ellenvetésük, ha a leírandó uj képletnek — mert olyan forog szóban — eddig nem használt nevet adok. Oly időben, a mikor a leghíresebb kórbuvárok, s így különösen Némethonban Cohnheim, nyíltan azon nézetet védik, hogy a daganatok vizsgálata alaktani tekintetben semmiféle a klinikára nézve értékesíthető eredményt nem szolgáltat, — és hogy ép oly kevéssé előbbre viszi az uj képlet lényegét s élettani jellegét illető ismereteinket, — minthogy minden neoplasma ab ovo van, s csak akkor kezdi a beteget s orvosát érdekelni, a mikor az első ellenállási képessége, — szintén új terminus technicus — a rendes fok alá szállt, — oly időben, gondolom, bajos dolog uj képletet eddig nem használt megnevezéssel megilletni. Még nagyobbnak látszhatnék e merénylet, ha ezen elnevezést oly uj képletnél alkalmazzuk, melynek kórtani lefolyása előttünk ismeretlen, mint ez esetemben a Hyaloma bulbiról áll. De a készítmények megtekintése után bizonynyal nem tagadhatjuk, hogy kényszerülve valék úgy tenni, minthogy valóban lehetetlen, az előttünk fekvő daganatot az eddig ismertek közé besorozni. Dr. Hirschberg Berlinben átküldte nekem ezen szemet, sok mással együtt, vizsgálat czéljából ; kár, hogy semmiféle megjegyzést nem csatolt hozzá, a mi az eset klinikai lefolyását illette v olna, úgy hogy erről mit sem mondhatok. Mindazonáltal, — tudományos szempontból — ezen bulbus történetét ép úgy hordja magával, mint akár egy mammuthcsont, melyet Szibéria jégmezején a tudós talál, s melyből állat- és földtani tekintetben követ, keztetéseket vonhat. A szem, melynek egyik felét majd köröztetem, körülbelül 20 mm. hosszú. A látideg szorosan a szemen le van vágva, mi a klinikus előtt jele annak, hogy élőből és nem a hullából enukleáltatott. A szaruhártya közepén kissé ellapított, a mit a Chromsavban történt keményítősnek róhatok fel. Az egész bullbus ki van töltve egy ujonan képződött tömeg által, — az üvegtest maga természetesen már nincsen meg. Ezen tömeg mellfelé tolja a lencsét, mely erősen comprimáltnak, lelapított- s bisquit-alakúnak mutatkozik. A Choroidea ép úgy mint a corpus ciliare a maga helyén van. A reczeg legnagyobbrészt szorosan a Choroidea mellett fekszik, csak itt-ott könynyen ránczolt, más helyeken felületétől kis szemölcsök emelkednek. Tisztán látható továbbá az is, hogy a reczeg az ujkép*) I-lőadatott a budapesti kir. orvosegylet f. évi április 27-én tartott rendes ülésében. léttel elválaszthatatlan összeköttetésben áll és hogy az említett szemölcsök belé nyúlnak. Az uj képlet maga már a szabad szemnek, de még jobban a nagyító üveg alatt, exquisit szivacsos természetűnek mutatkozik. Két rész megkülönböztethető rajta : egy centralis V. formájú, mely sárga, és egy peripherikus, mely barna. Ezen két részt hézag választja el, mely, mint biztosan tudom, csak a keményítés után a felmetszésnél keletkezett. Előre küldöm, hogy ezen két rész különböző színezése csak úgy keletkezett, hogy a centrális sárga a folyamatban már előbbre haladt. A górcső mutatja, hogy a daganat egy sajátszerű hálószövetből áll, mely a reczegből kiindul. Sikerült átmetszetek mutatják, hogy a reczeg membrana limitans internája gerendákba kinő, melyek a daganatba átmennek. — A limitans interna üveghártya, hasonló szerkezetűek az ebben gyökeredző gerendák. Távolabb a recegtől a daganat gerendái igen szorosan egymáshoz fűzött sejtekből állanak, mely sejtek egyes helyeken egymással összefolynak úgy, hogy határozottan üvegszerkezetű gerendák keletkeznek ; és így a kép a fokonkénti átmenetet a sejtes összetételből az üveges, sőt a számszerűig mutatja. A gerendák közötti tér hasonló sejtekkel kitöltött; meglehetős nagyságúak, tisztán határoltak, kis igen erősen határolt magvakkal, melyek szám szerint 3—4 egymást érintik. — Ezen, a hézagokat kitöltő sejtek egymással üveges hártyákká összeolvadnak, a mi átmeneti képekben tisztán látható. Minden a reczeggel continuitásban álló üveghártya, s így a Zonula Zinii is, hasonló módon megy át a daganats zerkezetébe. A reczeg maga sajátszerű üveges átálakulást mutat, rétegei csak nehezen kivehetők, sejtes elemeknek csak nyomai találhatók, ellenben könnyen felismerhető, hogy a hártya látszata a Müllerféle támasztórostok kiterjedése és üveges degeneratiója által van feltételezve. Szintúgy az érhártya is, habár a daganattal közvetlen összeköttetésben nem áll, különösen az edények körűi, sajátszerű homogen kinézésű, a mellett törékeny. Sok helyen atrophikus és szarukemény, Oly daganattal van tehát dolgunk, melynek kiindulási pontja a membrana limitans interna. Boncztanilag a Müllerféle támasztórostok, melyek a jelzett folyamatban oly nagy fokban részt vesznek, ezen hártyához tartoznak. Az ujképlet boncztani főalkatrészei sajátszerű testek, melyek gerendák s hálókká összeállanak és elüvegesedéshez hajlanak ; kórtanilag tehát ugyanazt teszik, mit azon ébrénvi képletek, a melyekből a daganat anyatelepe az üveges membrana limitans elkiilönzékül. Ezen elüvegesedésí hajlam uralkodik épen úgy a recegben mint ezen szem sok más képleteiben is ; kényszerülve voltam tehát mind morphologikus mind pedig bialogikus tekintetből a daganatot hyalomának nevezni, minthogy nem ismerek a szem eddig ismert daganatai közül egyet sem, melyhez sorolhatnám. Már felületes vizsgálat is mutatja, hogy az előttünk fekvő daganat nem lobos eredetű. Sejtek, melyek lob folytán keletkeztek, nem ily kinézésüek s általában minthogy katexochen alapváltozásokon keresztülmennek, nem oly egyforma s egyenlő szerkezetűek. E daganat sejtjei ellenben nem tagadhatják el keletkezésüket vagy rokonságukat azon sejtekkel, melyek élettanilag a Müllerféle támasztórostokhoz tapadnak. 4
