Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1878-02-24 / 1. szám

(Vége következik.)

A sugáridegek kórboncztanához.

Közli Got.dzieher Vilmos tr.

Kötelességemnek tartom a következő, igen fontos és tudtommal eddig még le nem irt leletet közzétenni. Remélem, hogy ha egyszer e tárgyra lesz fordítva a figyelem, hasonló vagy identikus leletek nem kis mértékben fognak némely, még eddigelé homályos szembaj felderítéséhez járulni.

Az illető, általam boncztanilag szabatosan megvizsgált szemet Siklosy Gyula tr. Rókus kórházi elsőd-szemész úrtól kaptam, kinek ezért itt köszönetét mondok. Ámbár az illető egyénnek kortörténete még le nem folyt egészen, de annyira már most is előrehaladt, hogy a következő boneztani adatokkal együtt mint egész közöltethetik.

A kórház segédorvosnak az esetre — melyet én csak futólag láttam — vonatkozó adatai következők :

A 19 éves férjezett beteg, Klier Erzsébet, múlt évi Julius 9-én vétetett fel a kórházba. Középszerűen táplált halvány és bal szemén állítólag 10 éves kora óta semmit sem lát. Okát e megvakulásnak nem tudja, de úgy hiszi, hogy minden fájdalom nélkül keletkezett az. r 7 éves korában beállottak ugyan fájdalmak, de ezek 2 hónap múlva teljesen megszűntek. Ezután váltóláz állott be. Újabban fellépett fájdalmak készteték a beteget a kórházba felvétetni magát. Ez időben a bal szem igen érzékeny, feszessége jóval fokozódott, a szarúháitya tiszta, sugár-belöveltség mérsékelt, csarnokviz zavaros, a csarnok szűk, a szivárványhártya alsó része odanőtt, a felső szabad és atropin által kitágítható, mi közben a

láta petealakot nyer. A szem hátteréből fény nem verődik vissza Fényérzésnek semmi nyoma.

A jobb szem. szintén valamivel feszesebb, az üvegtest zavaros, a recegvisszerek tágabbak, sem dombcsavájulat, sem érlüktetés nem látható. Julius 16-án a bal szemen szivárvány-csonkolás hajtatott végre. A fonnyadt szivárványhártya a műtét közben leszakadt és részben vesztegmaradt a sebben. A csarnok megtelt vérrel. A szem kemény maradt. A műtét után 4-ed napra a jobb szem egyszerre fájdalmas lett, és meg lehetett győződni arról, hogy úgy a fájdalmak mint a feszesség fokozódása rendesen délután 3 órakor lépnek föl. A láta kitágúlt (atropin), zegzugos, a szarúhártyán pontszerű homályok és a Descemet hártyán csapadék, a csarnokviz és üvegtest zavarosak, a szemháttér részletei nem láthatók. A háttér minőségéről nem kaptam adatokat. S=ao/*0 a rohamszabad időközökben.

Augustus 30-án a balszemteke kivétetett és nekem átadatott. A jobb szem állapota állítólag nem változott. Ezen szem további kortörténetéről nincs tudomásom.

Ezen esetben tehát egy 10 év óta vak szemről van szó, mely koronkint fájdalmas lett és a felvétel idejében az előrement szivárványhártyalobok jelein kívül a tekefeszesség fokozódását mutatta. A másik szemen akkor savós érhártyalob jelei voltak konstatálhatók. Rövid idővel a vak szemen sikertelenül alkalmazott szivárványcsonkolás után, melynél, mint maga a műtő állítja, a szivárványhártya nem kis mértékben vongáltatott, rögtön fokozódnak a savós szivárvány-érhártyalob jelenségei, typikus tekefeszesség- és fájdalmak csatlakoznak hozzá, mire méltán sejtetvén a rokon-