Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-02-24 / 1. szám
9 io szenvi nexus, az előbb megbetegedett szem kifejtetik, a nélkül azonban, hogy ezután a kórkép némileg is megváltozott volna. Bonczlelet. A szem, melyet Miiller-féle folyadék és alkoholban keményítettem, vízszintes irányban nyittatik meg. A mellső csarnok szűk, a láta vékony, kéregszerű képlet által eltorlaszolt. Ezen álképlet folytatólagosan tér át ama tömegbe, mely a súgártestet vonja be és a lencse hátsó felületével is határos. Ezen cyklitikus kérgek közvetlenül térnek át ama rostos képletbe, mely az egész terjedelmében levált reczegtölcsért kitölti, és a rostosán átváltozott üvegtest maradványa gyanánt fogható fel. A reczegtölcsérben nehány friss, még egészen piros vérömlenyt is láthatni. A reczeg szára az idegdombcsán tömör, kötélszerű volt, vájulatnak nyoma sem fedezhető fel. Az érhártya mindenütt jól illeszkedik alapjához, szabad szemmel semmi rendellenest nem venni rajta észre ; a reczeg és érhártya között tiszta savós izzndmány. Boncztani kórisme : sugártestlob, reczegleválás, vérömleny a levált reczegben. A górcsövi vizsgálat a cyklitikus kérgekben semmi, az oly gyakran leirt hasonló leletektől elütő említésre méltó újat vagy feltűnőt nem eredményezett. Érdekes és tanulságos az előbb említett vérömlenyek körüli helyek magatartása. Itt egy finom csikolatú rostképletben számos, szabad piros vértestecs és lymphoid sejt, továbbá nagy sejtes piros vértestecseket tartalmazó képletek, valamennyi fokozata a föstenysejtekké változásnak, nemkülönben kész föstenydarabok, végre zsírszemcse sejtek voltak láthatók. Ezen helyeken igen jól lehetett a kiömlött vér átváltozásait és a föstenyképződést tanulmányozni. A levált reczeg rostosán elfajult, jellegzetes alkatát semmiben sem külölte és végre számos feltűnően tág edény volt különösen a vérömleny közelében. Az érhártyát vízszintes készletben vizsgáltam, a mit mindig igy kell tenni, ha pontosan akarunk tudomást szerezni szerkezetéről és kórboncztani változásairól. Átmetszed készletek vagy keveset vagy csak ott érnek valamit, hol nagyon megvastagodott a hártya. Én ecsettel távolítom el a reczegföstenyt, az érhártya fölötti lemezeket pedig tűvel és csipeszszel vonom le, mi még nagy kiterjedésben is könnyen sikerül, és ily módon kényelmesen szemlélhetni meg külön-külön az érhártya külső és belső felületét. A mi esetünkben az érhártya nagyfokú lobban volt, mi oly nagyszámú nyirkelemek jelenléte által külölte magát, hogy a kapillárrétegben helylyel-közzel ennek jellegzetes szerkezetét elmosták, a lob továbbá a legkülönösebb alakú fösteny és színtelen rostsejtek nagy számának jelenléte által lett kétségtelenné, a koriocapillárison, mint jeleztem, csak itt-ott lehetett a hajszáledények hurokzatát szemmel követni,különben el voltak borítva és térközeik') nyirkelemektől kitöltve. A nagyobb edények hüvelyében, melyek *) *) Azon állítás, (Sattler) mely szerint a hajszáledényhurokzat közti szigetek puha, alaktalan, néha szemcsés tömegből állanak, rendes érhártyákra vonatkozólag én is megerősithetem. Ellenben némely kórboncztanilag elváltozott érhárlyá'ton én azokat, mint a minap is egy reczeglobban szenvedő leukemikus egyén szemtekéjében, a hol ezen térközökben rostok átvonulása volt tisztán kivehető, csikóitoknak találtam.
