Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-04-14 / 2. szám
25 26 A la partié intere de l’oeil gauche, la conjonctive n’a plus son poli ordinaire et Ton voit sur eile trois petites bulles, mais la cornée est intacte, le malade voit bien, il n’y a pás de photophobie et n’a que trés-peu de larmoiement. A kezelés külsőleg zinkoldat, belsőleg arsenik alkalmazásából állott. Sept. 22-én meg csak két hólyag van a bal szemen, a harmadik megfakadt, erosiot hagyva hátra. Oct. 18-án a jobb szem a vértorlódásos állapottól csaknem kigyógyult; a bal szem pemphigusa még jelen van. Oct. 23-án általános, erős buborkifakadás az egész testen. Hólyagok támadnak a bal köthártyazsebben, a jobb szem belső oldalán szintén két kisebb hólyag. A szemhéjakat az új odanövé•sek miatt nem lehet kifordítani; a héjrés szűkült. A bal szaruhártya nem egészen sima, kissé edényezett, alsó részén kis hólyag mutatkozik. Nov. 6-án. A bal szaruhártya alsó külső részén átfúródott, szivárványiszam, fényiszony. Az általános állapot rósz, kachexia, bronchitis, nemsokára halál. Az első, Kunkel által idézett eset, melyet Thujával (30) állítólag 8 nap alatt kigyógyított, nem p. foliaceus Hebra értelmezése szerint. Harmadik eset. (Kunkel.) Ezen észleleteket, legalább a mi a szemet illeti, körülményesen közlöm, mert i-ször: az ügytársak közül kevesen törődnek a hasonszenvi irodalommal, és 2-szor : mert nem érdektelen egyszer hasonszenvi-szemészeti kortörténetet is olvasni. R. kisasszony, 26 éves, soha sem volt egészséges. Kórelőzmény. A bérmáláis utáni életkorig gyakran szenvedett a száj nyakhártyája zsebrében (?) 11l-i éves korában pertussis ; 3 és 4 éves korában többször volt urticaria az egész testen ; midőn 4 éves volt, heves vörheny; g-ik évében hosszabban tartó, küteg nélküli erős viszketés a fejtetőn, később alsó végtagjain scorbutszerű vörös foltok, közepett vérpiros ponttal, erős viszketegséggel, vakarási excoratiok gyógyhajlam nélkül, gennyedés. 15 éves korában gyomorgörcs és más idegtünemények. A betegség kitörése előtt két évig a következő jelenségek állottak be váltakozva : Kóros ásítozás, melancholia, a végtagokban ránggörcsök, álmosság, később álmatlanság, csillapíthatlan szomj és éhesség, torokfájdalmak, hólyagocskák a garatban. 1869 aug. elején a bal kéz hátán egy pattanás. Innen fél év alatt a hólyagképződés tovaterjedt az egész testre. A hát felhámjának legnagyobb része csaknem egyidejűleg volt állítólag leválva, később elszigetelt hólyagok mutatkoztak. A kipattogzások mindig láztól voltak kísérve. A bőr kipattogzásaival egyetemben a nyákhártyákon is megjelentek nagyobb terjedelemben pattanások, a szemteke és a héjak köthártyáján a hólyagok megjelenését rendkívül nagy fényiszony kísérte, úgy, hogy a vizsgálat csak narcosis alatt (!) volt eszközölhető. Lassankint a köthártyán burjánozások keletkeztek, és ezek következtében összeforradások, úgy hogy 1870 julius havában a héjrést mesterségesen kellett tágítani. A látás ugyanez év márciusától kezdve tökéletesen meg volt szüntetve, csak a napot tudta az éjtől megkülönböztetni. Továbbá hólyagképződés mutatkozott a szájban, garat- és bélhuzamban, székrekedés, álmatlanság, kóros zsírképződés. 1871 augustus i-én Kunkel első látogatása. A héjrés a műtét után ismét szűkebb lett, daczára a folytonos étetésnek, a köthártya mindenütt felduzzadt, a szarúhártya annyira túlburjánzott, hogy semmi nyoma sem látszék. A teke mozdíthatlan, ez oly jelenség, melyet a külső leletből alig értelmezhetni. E mellett rendkívüli fényiszony. Therapia. A sokat szedett opium ellen mint antidotum opium 200, ez óta minden éjjel nyugodt alvás; a hószám megszűnte után Thuja 200. A közérzet nemsokára észrevehttőleg javúlt. A látás ámbár lassan, de csak mégis visszakerült. 1872. januárban annyira javult, hogy szobájában tájékozni tudta magát. 18.72. febr. 12-én felkérettem, adnék valamit a nehány nap óta beállott nagy fényiszony ellen a betegnek. Természetesen az elkerülhetlen atropinból külsőleg nagy menyiséget fogyasztott. Én Belladonnát adtam rögtöni sikerrel. A szem javulása nem tartott lépést az általános állapot javulásával. A láterő igen lassan erősbödöti, daczára annak, hogy a teke mozgékonysága, persze csak korlátolt mértékben, állott be. Ha már most tekintetbe veszem, hogy a szarúhártya felső része (a kisebb fél, a hova az étető szer nem hatolhatott! ?) csakhamar tökéletesen átlátszóvá lett, nem átallom ezen tünemény oka gyanánt a túlságos étetést vádolni. 1873. május 16-án visszaesés ; Thujának egy adaga 300 (200-ból magam készítettem), mire javulás. A teke mozgása, a köthártyának körkörös odanövése és hegesedések következtében némileg korlátolt, úgy hogy magam javasoltam szemész által műtétet. Ez, ügyesen végezve, a teke teljes mozoghatását eszközölte (? !). Ezóta a láterő folyvást javult, embereket, nagyobb tárgyakat lát. A láta sajnos, valami hártya által el van zárva, de ezen hártya bizonyosan igen áttünő. Hogy felszivathatik-e még, kérdés. Jelenleg a láterő, a köthártya gennyes kiválasztása közben, szakadatlanul erősbödik. Még meg kell emlékeznem azon helyi körülményekről, melyek között a szemben a kórboncztani kórtermény visszafejlődött. A szarúhártya köthártyáján koronkínt, jobbadán a bőr kipattogzásaival egyidejűleg, a betegség tetőpontján ép úgy, mint a visszafejlési időszakban szabad és hólyag-képződéstől kísért kiizzadások állnak be. Ezek a köthártyán ide s tova tolható hártyát képeztek, mely aránylag gyorsan szívatott fel. A szaruhártyán ezen membrana nem volt félretolható, és mindig csak igen lassan múlt el. Itt is az előrement orvosi segélyt, ugyanis az étetést vegyok hajlandó e tünemény okaként vádolni (!!). Alkalmasint eípusztitattak az által a felületes rétegek és így a felszívódási képesség lényegesen megkárosíttatott (sic !). Eddig beszél Kunkel és nagyon kívánatos volna, hogy azon ügyes szemész, ki a köthártya legnagyobb részének elpusztulása után a teke teljes mozgékonyságát előoperálni képes, az ezen igen érdekes esetről szóló szabatos és helyes jegyzeteket ne rejtegetné tovább előttünk. Három esetről szóló felületes jegyzetet Klemmnél találtam a pemphigus conj.-ről. Ezen szerző 1870-ben 2 hónapig tartó buborjárványt észlelt Lipcsében, ez idő alatt a betegséget 26 esetben látta, 23 gyermeken és 3 megnőttön. Mentői fiatalabb volt az egyén, mondja Klemm, annál nagyobb a betegségre való hajlam és annak hevessége. Három, 4 éven alóli gyermeknél a roszindulatú alak lépett fel, egynél halálos véggel. A jóindulatú esetekben a nyákhártyák bántatlanok maradtak ; a három roszindulatú esetben a köthártyán, valamint a száj nyákhártyáján sok hólyag támadt, melyek gyors elmáliás által hamar felrepedtek, mire nem ritkán piszkos szürkés lepeltől fedettek be. A szemek e közben nagyon lobosak voltak — a héjak kékesvörösek és nagyon dagadtak — a szájnyákhártya vérző és bűzös, az egész általános dyphteria képét nyújtja; a gyógyulás igen lassú, hetekig tartó. Azon eset, melyet én láttam, azért érdemes hogy megemlékezzem róla, mert a betegnek több orvos rokona van, és így eleitől fogva figyelmesen észleltetett és kezeltetett. A következő jegyzeteket a betegségről, a beteg sógora, Rösli tr. úr előzékenységének köszönöm. E. úr W.-ben született 1821-ben, egészséges, magas életkort elért szülék fia. Testvérei, nagyrészt még életben, szintén egészségesek. A beteg fiatal korában erős és zavartalan testi kifejlődésen ment keresztül, s tanulmányai ideje előtt mezőgazdasági munkálatokkal foglalkozott. Igen szabályos, erkölcsös és józan életmódja •— bujasenyvben soha sem szenvedett — általán ismert. Daczára igen nagy és megerőltető ügyvédi gyakorlatának, mindig legjobb egészségnek örvendett. Csak a múlt (i860) évtized elején állottak be zavarok, nevezetesen gyomorizgatottság hányással, néha könynyed sárgasággal egybekötve, a máj kissé dagadt, és székrekedési hajlam van jelen. Ezek miatt Gurnigelbe küldetett, az itteni kúra rövid ideig tartó sikert mutatott, mert csakhamar régi bajába visszaesett, melyhez még egy másik bántalom, idült furunculosis, csatlakozott, és tartott mindaddig, míg 1866. October havában a pemphigus jelent meg, a midőn a furunculosis egyszerre megszűnt. A küteg láztünemények alatt először a száj- és garatban, később a nyakon és mellen lépett fel. Egyidejűleg a héjak és teke köthártyája erősen be volt lövelve és a beteg égetést érzett szemében. Váljon már akkor volt-e hólyagképződés a köthártyán, nem állapítható meg.
