Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-04-14 / 2. szám
28 A pemphigus ezen attaquejával egy io1/» évig tartó súlyos szenvedés vette kezdetét. Rövid idő alatt a küteg a test egész felületét elfoglalta. Rövid szüneteket kivéve kitörést kitörés követett. A koponya tetejétől a talpig egyetlen kis hely nem maradt a kütegtől ment. Egyetlen kitörésnél néha 70 hólyag jelent meg. A betegség vége felé a rendes bőrszövetből csak apró szigetecskéket lehetett találni. Az egész bőr fénylő, igen sérülékeny heggszövetté változott. A sérülékenység oly nagy volt, hogy a leggyengédebb nyomás új hólyagokat idézett elő, gyakran vérszínű bentiekkel ; innen magyarázható, hogy új kitörésekre az Ízületek tájékai, kivált a hajlati felületek, a kéz, a talp, sat. mutattak legtöbb hajlamot. Ha nagyobb tárgyat kísérelt felemelni a beteg, ezt drágán fizette meg. Haját, körmét végkép elveszíté. 1867-ben Biermer tanár megállapította, hogy a hólyagok húgysavat tartalmaznak, fehérnye nem volt bennök. Az emésztési készület együttszenvedése jelentékeny és állandó volt. A tápcsatorna kezdete és vége, száj és garat egyrészt, végbél másrészt, belevonattak a hólyagképződési körbe, és e miatt nehezen ment végbe a rágás és kiürítés. A szem nem kevésbé szenvedett. A köthártyának erős belöveltsége, mely a száj és garat nyákhártyájának belöveltségével első tüneménye volt a betegségnek, a küteg első kitörése után csakhamar mérséklődött ugyan, és később csaknem egészen háttérbe lépett ; azonban a folyamot további szakában az insultus a szem ellen ismétlődött és nemsokára ezen szerv szintén talaját képezte a betegség pusztításainak. Eleintén csak a jobb szem támadtatott meg, később a bal is. A köthártyán megjelenő hólyagok, valószínűleg falzatuk vékonysága miatt, mindjárt keletkezésük után, vagy talán már támadásukkor repedtek meg és így kikerülték a figyelmet, azonban a héjszéleken megjelentek gombostüfő nagyságú, víztiszta savóval telt, a test egyéb részein megjelent hólyagokhoz egészen hasonlóknak ismertettek fel. Ezen hólyagok fennmaradásának időtartamát nem határozhatni meg, minthogy a beteg szenvedésén könnyebbítendők, azok finom ollóval megnyittattak. Az így keletkezett erosiok csak nehány napig tartottak, néha tovább. A tekén sem a környezet sem az orvos nem látott hólyagképződést, de tekintetbe véve a héjköthártya és a teke közötti összenövéseket, a szarúhártya fekélyedéseit és mély elhomályodását, alig vonhatni azt kétségbe. Mindezen események a szemben, kivált a hólyagok keletkezésénél nagy fájdalmakat okoztak. Az ép oly ritka mint rettenetes betegség aetiologiája ezen esetben ép úgy mint sok másban, meiyeket Hebra és mások eleitől végig észleltek, végképen homályos. Biermer tnr. a beteget 1867 januárjában, tehát a betegség kitörése után negyed évvel, látogatta meg és igen pontosan megvizsgálta. Mint mások, úgy ő sem talált egyebet, mint valamivel nagyobbodott, vérbő májat az épe el- és kiválasztásának könnyú zavarával. Ez és ezzel együtt a gyomornak előbb jelenvolt izgatottsága alig elégségesek csak kissé is megvilágítani az aetiologia homályát. A milyen homályos volt a kórok, oly sikertelen maradt a gyógyeljárás. Mi sem mulasztatott el az élet megmentésére vagy legalább a hosszú szenvedés enyhítésére. Orvosi nagytekintélyek tanácsára karlsbadi kúra alkalmaztatott, ezt követte bőrgyógyászati eljárás Canstattban, később villamgyógymód sat. és végre hasonszenvi eljárás is, de mind — siker nélkül. Megemlítem még, hogy a beteg határozott véleménye szerint a kátrányszappannak, melyet egy orvos rendelt, a kipárolgás következtében igen ingerlő, hátrányos befolyása volt a szemre. Idáig megy Rösli ügytárs úrnak feljegyzése. 1874. nov. 12-én láttam először a beteget. Igen szomorú volt úgy általános állapota mint a szemeké. A fej és az arcz bőre a fennt leírt módon volt elváltozva, jobb oldalt nagyobb mértékben mint bal oldalt. A jobb szarúhártyának nem volt többé szemhéjfödele ; a felső héj egészen, az alsó belső felében ki voltak fordítva, a míg az alsó héj külső fele össze volt nőve a tülkhártyával. A kifordított héjrészletek szabadon fekvő nyákhártyája erősen belövelt és jelentékenyen hypertrophisált. Az orbicularis erőltetett hatásánál a vörös duzzanat nehány millimeternyire leszáll a szaru hártyára. Az alsó héj külső, a tülkhártyával egybeforrt felének szélétől nyákhártyaszerű, ránczosodott burjánzatok vonultak, felfelé csúcsívszerűen egybeszorulva a külső héjrés és a szarúhártya felső-külső részlete fölé a szarúhártya felső széléhez, a hol veszteg maradtak. Ezen ránczosodott burjánzatokat finom részeikben ide s tova lehetett tolni, de alapjukról nem valának feleinelhetők. Annyira magukon hordták a röphártya jellegét — ezeknél sem lehet mindig a redőket felemelni —-, hogy röphártyaszerű képletet kelle föltételeznem. A szaruhártya belső-alsó szélétől egyes merev nyákhártyaredők vonultak a belső szemzug felé. A szem mozgékonysága az említett rögzítő tényezők folytán a legkisebb mértékre volt korlátolva. Az alsó héj kifordított részén nem rég megrepedt hólyag maradványa volt látható, lencsealakban, a nagy harántmetszetben körülbelől 7 mm. hosszú, továbbá mindkét héjon elszáradó hólyagok a belső zug fölött és alatt. A szaruhártya legnagyobb része foltos, a folt lagtöinöttebb a központon, csak felsőbelső széli része volt aránylag kevésbé elváltozva, úgy hogy a szivárványhártya áttünt rajta. Úgy látszott, mintha megelőzőleg átfúródott volna a szivárványhártya részleges befogadásával. Menynyiségi fényérzés. A bal szemen hasonló, csakhogy kisebb fokú változások mutatkoztak. Az alsó héj egész kiterjedésében hegesen volt kifordítva, a nyákhártya hasonló elváltozásával mint jobb oldalt. A felső héj nem volt kifordítva, de köthártyája egész hosszában rendesnél csekélyebb volt. Erőltetett hunyásnál a héjrés körülbelől 2 mm. tér fennhagyásával bezárható. A külső szemzugtól valamint az alsó héj külső két harmadától a köthártya kifeszített redőkben vonul a szaruhártyához és részben ennek széli részén túl is, hurokszerü edényeket tolva maga előtt. Itt tűnt fel előttem leginkább a közönséges röphártyához való hasonlatosság, és azon meggyőződésre jutottam, hogy a köthártyazseb folytonos kisebbedését és végűi megsemmisülését, valamint a teke mozgékonyságának ez által feltételezett korlátoltságát a pemphigusnál az idézi elő, hogy a hegesen összezsugorodott köthártyát valamely szaruszéli fekély szakadatlanul magához vonja. A szaruhártya közepén és felső felén több apró régi folt vala, alsó része inkább volt elhomályosodva és részben vascularisálva. Ezen szeme segélyével a beteg olvasni és írni még tudott. A bal szemre, mely meglehetősen jó állapotban volt, és melynek szarúhártyája sem felhámlehorzsolódást, sem más egyéb izgatottságot nem mutatott, lágymeleg szekfűborogatásokat és oliva-olajnak naponkint 1 2 szem becsepegtetését rendeltem ; ezenkívül atropint írtam fel azon esetre, ha netán a szem mint az utóbbi időben többször történt, fényiszony és fájdalmak kíséretében meglobosodnék. A jobb szemre ugyanazon borogatások alkalmazását és félperczentes Pagenstecher-féle kenőcsöt rendeltem. A legközelebbi hónapokban a láterő lassankinti javulásáról vettem hírt. A beteg Luzerntól 5 órányira lakott és nem volt képes utazni. 1875. tavaszától őszig bal oldalt gyakran léptek fel szarulobok, melyek az említett kezelés mellett meglehetős enyhén folytak le, és a láterőt nem szállították le annyira, a mennyire a rohamok fokától el lehetett volna mindannyiszor várni. Olvasni még mindig tudott a beteg. A szarulobok kiújulása általános hólyagkitörésekkel volt kapcsolatos. A szaruhártyán hólyagok soha sem észleltettek. 1875. junius havában a bal látától ki- és felfelé kerekded fekélyt láttam, mely részben a láta terére terjedt, és széle csak kevéssé volt homályos. A kifordított alsó héj nyákhártyáján a külső zug felé, petealakú körülb. 5 mm. hossztengelyű, kevéssé zavaros, nem véres savóval telt hólyagot láttam. A hólyag falát elég jól lehetett ide s tova tolni. Az alsó héj középső részét nem sokkal előbb egy másik valamivel nagyobb hólyag foglalta volt el. Fiatára még élesen tűnt fel. Ezen határon belül és ezen párhuzamos irányban 12 vagy több apró bemélyedés volt látható, melyeknek jelentőségét nem tudtam értelmezni. Fel lehetett volna tenni, hogy az általános hólyag alatt, apró gombostűfő nagyságú hólyagocskák keletkeztek. A jobb szem belső fele is úgy nézett ki, mintha itt is volt volna hólyag. De váljon igazán volt-e, a környezettől megtudni nem lehetett. A jobb szem különben kedvezőbb küllemet mutatott mint 1874. nov. havában. A szaruhártyának felső-belső része átlátszóbb volt, külső felén a redők nem oly tömegesek és duzzadtak, e mellett halaványabbak. Ha az általános betegség megszűnt volna, műlátaképzés által be- és felfelé a láterő javítását mi sem akadályozta volna.
