Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-03-04 / 1. szám
13 14 J-szemtekefeszülésnek csökkenésétől legalább az esetek egy részénél kisérve van. A sömörnek fellépése rendesen a láz tetőpontja után következik be, többnyire egyidejűleg ajk- és orrsömörrel. Magától érthető, hogy ezen bajnál is nem annyira a takhártyának bántalmazottsága mint a láz az, mit a sömör kutforrásának kell tekintenünk, minthogy a porczhártyának e sömörbaja tagadhatlanul egynemű a lázsömörrel, jól lehet hogy a szemeni fellépése némileg a légzési takhártyának megbetegedésétől elősegittetik. A második sorozatba tartoznak a köthártyai vérömlenyek, melyek a kis vérkeringés mulékony megzavarásánál pl. a szamárhurutnál előfordulnak. Hasonló vérömlenyek hányás és nehézkóros rohamok után észlelteinek. Ha valakinek reggel alvás után ily nagyobb vérömleny párosulva hasonlókkal a szemhéjakon és homlokon ismert ok nélkül előjön, azon gyanú nagyon jogosult, hogy éjjeli nehézkóros roham előrement. Bizonyos üvegtest-vérömlenyek fiatalabb egyéneknél alkalmasint szintén visszeres pangásokon alapulnak. Reczeg-vérömlenyek még előjönnek tüdőlégdag mellett is, különösen idősebb egyéneknél. Visszeres pangásnak különben még azon apró, számos, fris vérömlenyek is tudhatok be, melyek a reczegen post mortem találtatnak, ha a halál fuladási tünetekkel beállott. — Miután a szívnek hájos elfajulása nem ritkán az edényfalak megbetegedésével jár, reczeg-vérömlenyek ily betegeknél elég gyakoriak, miért is az orvost figyelmessé tehetik a szív működésének gondos kutatására. E helyen említendő, hogy az arcus senilis fiatal egyéneknél a szívnek hájos elfajulása mellett jön létre. Még a köthártyai vérömlenyek is bírhatnak nagy kórjeli jelentőséggel, a mennyiben az edényfalak törékenységére mutatnak. 65 túl levő egyének, kiknél ily vérömlenyek gyakran észleltettek, nem ritkán gutaütésben halnak el. A vérvegyületnek nagyfokú változatai szintén előidézhetik az edenyfalak táplálásának zavarát. így Biermer 35 pusztító haladó vérhiánvban (perniciose progressive Anaemie) hasmenéssel szenvedő egyénnél különféle szervekben és majdnem mindig a reczegben talált vérömlenyeket, a nélkül, hogy a láterő mindig hanyatlott volna. Itt is az edényfalak hájos elfajulása találtatott, mint a vérzésnek közelebbi oka. Az edényeknek, valamint a szivnek egyéb betegségei is különféle szembántalmaknak kútforrásául szolgálnak. Tudva van, hogy bizonyos ütérdagoknál (fejütér — névtelen törzs — főütér aneurysma) látaszükület észleltetik, mely a dagok által az együttérzidegre gyakorolt nyomásnak köszöni eredetét. — A főütérbillentyü elégtelensége sajátságos lüktetést okoz a reczegütereken, mely különbözik a glaucománál észlelhető lüktetéstől. Csak oly esetekben hiányzik az, hol egyszersmind az ostium aortae szűkülve, vagy ha a billentyühiba csekély és a beteg mellett vérszegény. Némely móresetek, melyekben a megvakulás rögtön és mindkét szemen fellép, a szív hajtóereje csökkenésének tudatnak be és ischaemia retinae neve alatt ismertetnek. Ezeknek kórszármazástana különben még egészen nincs tisztába hozva. A reczegütér betömülései tudvalevőleg újabb időben elég gyakran képezték tárgyát a szemtükrészeti kórismészetnek. A nehézségek és kételyek olvasóink előtt is ismeretesek, melyeket a szigorú buvárlat e kórismére nézve talált, azért ne is szóljunk ez alkalommal az idevágó, rögtön fellépő, egyoldalú megvakulásoknak korképéről, hanem csak a szerves feltételekről, melyek a reczegüter betömülésére nézve léteznek. Erbetömülések egy bizonyos edényterületben annál ritkábbak, minél inkább közeledik a szöglet, mely alatt a törzsütér a főütértől eltér, a derék szöghez. A szemütér pedig derékszöget képez a fejütérrel, és hasonlóképen ilyent á reczegnek középütere a szemütérrel; miből következik, hogy a valószínűség csekély a reczegütér betömülésének létrejöttére ; ellenben nagyon valószínű, hogy számos apró olvadékdugasz a reczegütér mellett elszalad és a többi ágakba jut, mig a véletlen magával hozza, hogy egy olyan utat talál a kis reczegiiterbe. Úgy látszik, hogy a tömeszek sokkal gyakrabban eljutnak a sugárüterekbe, a hol mindenesetre csekélyebb hatással vannak a láterőre mint a reczegütérben. Az ily módon keletkezett szemlobok különben még eddig alig vannak kórodailag tanulmányozva. Az érhártya gümőszemcséiről, melyekkel szerző ezen fejezetet bezárja, szintén többször volt szó ezen lapokban. Ezen szemcsék a szemháttéren, kivált a hátsó sark táján tűnnek fel -kisebb-nagyobb számban (2, 3—12 és több) mint világos-sárga, kerekded foltok, melyeknek nagysága változó ugyan, azonban többnyire sokkal kisebb a látidegkorongnál. Középpontja világosabb a szélnél, melynek szine fokonkint átmegy a többi háttér színébe. Különböznek más érhártyagóczoktól főképen az által, hogy náluk azon festanyagos szegély hiányzik, mely ez utóbbiaknál rendesen jelen van. A nagyobbak némi kiemelkedést mutatnak. Ha kétely támad a foltok természete körül, úgy nehány napi észlelés elégséges a dolognak tisztábahozására, mivel a gümőszemcsék folyton növekszenek úgy nagyságban mint számban, mit másféle góczoknál rövid idő alatt nem tapasztalni. A kórboncztan kimutatta, hogy az érhártyának gümösödése nagyon gyakran előfordul, hogy a paizsmirigy után az érhártya azon szerv, mely a miliargiimőkórnál leggyakrabban van megtámadva. Ha az érhártyában szemtükörrel találtatnak, az biztos jele a miliargümőkórnak, mivel a tüdőre vagy belekre korlátolt bajnál nem észlelteinek. Hogy ehhez képest az élőben tüzetesen észlelt esetek száma még csekély, onnan van, hogy az illető betegek rendesen nem jutnak a szemészek észlelési körébe. II. Emésztési szervek. Az emésztési szervek bajainak viszonyai a szemhez alapulnak i0 reflexhatáson, 2 0 a vérnek azon Bajok által létrehozott mély változatán 30 vértorlódáson az agyhoz és szemhez, mely idült emésztési zavar által előídéztetik. Az újabb időben a fogoktól induló ingereknek — mint tudva van — ismét nagyobb jelentőség tulajdonittatott, kivált láttompulatok, nevezetesen látidegbajok keletkezésére nézve; a viszony azonban, mely azok között legyen, még nincsen eléggé tanulmányozva. Schmidt 92 esetben 73-szor találta az alkalmazkodás gyengülését fogbántalommal együtt, mely hatást oly módon véli értelmezendőnek, hogy a háromosztatu idegágok ingerlése a szem edénymozgató idegeire átszármaztatván a belnyomás fokozódását és ez által az alkalmazkodás meggátlását okozná. A gyomorvérzésekre következő megvakulásokról már többször szóltunk, azért csak utalunk előbbi közléseinkre. Samelsohn erre vonatkozó elméletét, melyet múlt évben közöltünk, szerző szóval sem említi. Érdekes, mit szerző azon befolyásról felhoz, melyet az úgynevezett plethora abdominalis a szemre tagadhatlanul gyakorol. Az ilyen bőségesen és még túlságosan is táplált egyének leginkább az alkalmazkodási szélesség csökkenéséről vagy gyors elfáradásról panaszkodnak, továbbá feszülési fájdalomról a homlokban, a szem mögött vagy a nyakszirttájon. Már néhány napig folytatott hashajtók tetemesen szokták javítani az állapotot; ha pedig ilyen egyének Kissingenből, Karlsbadból vagy Marienbadból alhasi bajaiktól, valamint a fölösleges zsírtól szabadittattan haza jönek, sokkal jobban tudnak megint egy ideig dolgozni gyengébb üvegekkel mint előbb vagy még egészen azok nélkül is. Ily betegeknél nem ritkán még az 50-ik év előtt is találhatni homályos csikókat a lencse egyenlítőjén. Igen valószínű, hogy az említett fürdői kúrák — ha nem is változtatják a már fennálló lencsecsikókat — az alhasi bajból származó vértorlódások megszüntetése által amazoknak megállapodására, illetőleg haladásának meggátlására hatnak, miből a nevezett ásványvizeknek világszerte ismert hire, miszerint a szürke hályogát meggyógyítanák, meg volna magyarázva. Szerző sok oly beteget észlelt, a kinél a korán fellépett lencsecsikok 10—15 éven át nem szaporodtak, általános egészségükre jótékonyan ható ásvákyvizek használása mellett. Ezen tapasztalással nem áll ellentétben azon ritkább észlelés, miszerint némely egyének a Karlsbadi viz ivása alatt nehány hétben hályogot kaptak, a mennyiben ezen esetekben a kúra a testerőt is nagyon leszállította. Alhasi pangások még a külső szemizmak működésére is lehetnek rósz befolyással; oly kettőslátás fordul elő, mely nehány nadály ad anum által meggyógyul. A múlt időkben sokat hangoztatott hatás, melyet bélférgek a szemre gyakorolnának (Mydriasis) újabb észlelés által nem lett megerősítve. Sárgaságnál reczegvérömlenyek észlelteitek. Nevezetes Landolt azon közleménye, melyben a reczeg festenyes elfajulásának viszonyát a máj szemcsésedéhez tárgyalja, mely két-kórállapot között