Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-03-04 / 1. szám
I — 15 — sok szöveti hasonlatosság van. Miután a nevezett szembaj a reczeg körzetén kezdve eleinte nem igen feltűnő a betegnek, tanácsos minden oly májbetegnél a láttért valamint a reczeg környi részét szoros vizsgálat alá venni. Ismeretes végre, hogy a lép-leukaemiánál bizonyos jól jellemzett reczeglob szokott fellépni (retinitis leukaemicaj, mely sajátságaival beható tanulmányozás tárgya volt. Ezen reczeglob különben ép oly gyakran hiányzik kifejlett leukaemiánál mint a reczegnek hájos elfajulása fehérnyevizelés mellett. (Folytatjuk.) Egyszeri atropinbecseppegtetés által előidézett heveny glaucoma. Magnus tanártól. Midőn a 72 éves beteg 1874-ben először megjelent, látzavarról panaszkodván, mint ennek oka mindkét szemen kezdődő szürke hályog ismertetett fel, melynek lassú fejlődésére a beteg akkor figyelmeztetett. Két évvel későbben ismét jelentkezett meg, már most oly nagy látzavarral, hogy beteg vezető nélkül nem bírt járni. A vizsgálásnál tökéletes fényérzés, még pedig a láttér minden egyes negyedében, egészen rendes feszültségi fok és a Iáták jó összehúzódása jegyeztetett fel. A baloldali hályog elég érett volt a műtétre, feltűnően nagy mag volt jelen kisebb menynyiségü kéregállomány mellett, miért is a hályog színe nagyon sárgásnak mutatkozott. Hasonló lelet a jobb szemen, csak hogy itt a homály még nem ért egészen a legkülső kéregrétekig. A műtét előkészítése czéljából mindegyik szembe egy-egy csepp atropin tétetett, a beteg egyszersmind oda utasittatván, hogy másnap a műtét végett megjelenjen. A beteg Boroszló környékén lakván, még az nap ment haza, hogy még rendbe hozza dolgait, miután a becseppegtetés délután 4 órakor megtörtént volna. Rá következő napon azonban nem jelent meg, de jött levél nejétől, melyben szerzőt tudósítja, hogy férje még este, körülbelől 5 órával a becseppegtetés után iszonyú fájdalmaktól a jobb szemben és jobb fejfélben lepetett meg, s hogy a jobb szem gyuladt. Szerző azonnal válaszolt oly értelemben, hogy a beteg rögtön jőjön a koródára, miután valószínűleg glaucoma fejlődött, mely rögtön .műtétet követel. A beteg azonban csak 3 hét eltelte után jelent meg újra, még pedig azon állítással, hogy a rettenetes fájdalmak mindaddig nem engedték az utazást, de még azt sem, hogy az ágyból felkelhetett volna. A jobb szem állapota csakugyan igazolta a távolban tett kőrismézést, mivel a heveny glaucomának képe félreismerhetlen módon mutatkozott a jobb szemen, még pedig azon időszakban, melyben a lobtünetek már háttérbe lépnek. A láta ad maximum tágult, mozdulatlan, a lencse nagyon előre tolva, a csarnok igen szűk. Sugárbelövés még létezett; T. -f- 2 ; a láttér nagy mértékben szűkült, oly annyira, hogy a világosan égő lámpaláng csak a láttér középtáján ismertetett fel. A lencsén semmi változás. A bal szemen a hályogon kívül semmi legkisebb kórtünet volt jelen. Ezen esetben tehát egyszeri atropinbecseppegtetés igazi heveny glaucomát okozott, nem pedig azon Mooren által leirt glaucomához hasonló tünetcsoportot, mely az atropinizálás megszüntetésével magától visszafejlődik. Még azon lehetőség is kizárható ez esetben, hogy talán már a becseppegtetés előtt egyszerű glaucoma lappangott, mely az atropin által heveny alakot felvett volna, minthogy a két alkalmával megejtett körülményes vizsgálás amazt mindenesetre felderítette volna. Vájjon miért hatott az atropin épen csak a jobb szemre ily kártékonyán, mig a bal egészen ment marad, ezen kérdésre egyelőre felelni semmiképen sem lehet. Az, hogy a köthártya az egyik egyénnél sajátságos érzékenységgel bir a szer iránt, mely egy másik egyénnél hiányzik, ezen esetben nem elégítheti ki a búvárt, mivel nehéz elhinni, hogy ez érzékenységre nézve oly nagy különbség lehet ugyanazon embernek két szeme között. {Kiin. Mon. 1876. 386 1.) 3 , . ' '— .'.'S'.-.y j ——-=——-------— 16 — Calabar — és annak gyógytani alkalmazásáról. Weber Adolf tanártól. A mint t. olvasóink a múlt évi 3-ik számból tudják Laqueur azon tapasztalásból kiindulva, hogy atropin némely egyénnél heveny glaucomrohamot eredményez, az ellentétes szernek t. i. calabarnak hatását a belenyomásra vette kutatási tárgyul és azon meggyőződésre jutott, hogy a calabar, illetőleg annak kénsavas, készítménye (Sulphas eserini) bizonyos glaucomaesetekben jótékony hatást gyakorol. Weber hasonló, de egyúttal sokkal tágabb horderejű eredményekhez jutott el, melyeknek közlése igazán nagy feltűnést okozhat a szakkörökben. Megjegyzendő, hogy Weber egészen más utón bocsátkozott be a tárgynak kutatásába mint Laqueur. Már 1867. közölt dolgozatában az ő hályogmütét módja felett kimondta, hogy a mellső csarnok és az üvegtesti tér különböző hydrostaticus nyomás alatt állanak. A lencse a zonulával valamint a szivárvány képezik a válaszfolt a két ür között. A porczhártyának feszültsége rendesen kisebb mint a tülkhártyaé. Az atropin — ha egyáltalában egészséges szemben a belnyomást csökkenti, akkor azt csupán az üvegtesti térre nézve teszi, mig ellenben a mellső csarnokban a belnyomást mindig kissé fokozza. Evvel ellentétben áll a calabarnak hatása. Ez emeli a belnyomást csakis az üvegtestben, de a mellett nevezetesen csökkenti a mellső csarnokban. Weber maga bevallja, hogy a Tonometer segítségével eszközlött mérések, melyeket közöl, nem egészen megbízhatók, azonban van egy másik bizonyíték a nevezett hatásra nézve, melyre nagy súlyt fektet, t. i. azon általa sokszor tapasztalt tünemény, hogy az úgynevezett keratokele-nél a hólyagos dudor Calabar alkalmazása után egészen a fekély síkjához visszahúzódik. Szerző azon kérdésre, váljon melyik hatányon alapszik a calabar azon sajátságos tulajdona, mely szerint a belnyomás — mondhatni — colossalís leszállítását a mellső csarnokban egyidejűleg annak fokozásával az üvegtestéren létrehozza, tagadhatlannak tekinti, hogy az a szemrekesznek feszültségi állapota döntő szerepet visz benne. Calabar által a láta szükül; az által hogy e mellett a rendesen sátorkint kissé mellfelé emelkedő szemrekesz kúpjának alapja felé húzódni igyekszik, támogatja a zonulának horderejét, egyszersmind csökkentvén azon túlnyomást, mely a nélkül az üvegtesttől a mellső csarnokra átterjedne. Az által pedig a belnyomás növekszik a szem hátsó területén, mihez az is járul, hogy a sugárnyujtványok calabar folytán megduzzadnak, mit szivárványcsonkitott szemeken látni lehet. A calabar gyógytani javalatai a mondottakból következnek: i. A porczhártya hátsó rétegei hólyagos elődudorodásánál a mellső rétegek fekélyes elpusztulása után (Kerakele). 2. Cornea conica. 3. Régi porczhártyafoltóknál, hol azonban a szernek hetekig folytatott alkalmazása szükséges. 4. Mélyen ható porczhártyafekélyeknél. Itt a calabar legszebb eredményhez vezet, mig ellenben felületes fekélyeknél atropin inkább javalva van. 5. Glaucoma ellen, melynek bizonyos eseteiben a baj a szemrekesz környi részének a porczhártya környi része felé való tolatásán alapszik, mi által a szemfolyadékoknak kiszürödése meg van gátolva. Ezen folyamat más szavakkal a fontanaféle térnek betapadása (Obliteration des Fontana’schen Raumes), melyre már Müller Henrik^ újabb időben pedig Knies beható tanulmányozás után figyelmeztette a szakembereket. 6. Környi szivárványiszam ellen hályog- vagy glaucommütétek után. Szerző első kutatásait még calabarkivonattal tette, sokkal jobb eredményeket azonban nyert a kénsavas eserin segítségével, melynek i °/o -os oldata már 5-—8 perez után első hatását, 20 perez után a látaösszehuzódásnak maximumát eszközli. A kísérletekből kiderült, hogy az Eserin hatáserejére nézve felülmúlja az atropint, hatásának tartamára nézve azonban négyszer gyengébb mint 6z utóbbi. (Archiv f. Ophthal. XXII. 4 köt. 215 1.) 7A;,- ■ Budapest 1877. Khór & Wein könyvnyomdája (Dorottya-utcza 14. sz.)
