Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1877-11-04 / 5. szám

-L SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 44-ik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 5. 5Z. Vasárnap, november 4-én. Tartalom : Goldzieher: A glaucoma tanának mai álláspontja. — Feuer: További adatok az ideghűdéses porczhártyalob tanához. — Galezowoski, Grand, Kries: Az ideghártya leválásainak kezeléséhez. — Fano : A mellső csarnok csapolása makacs mydriasis eseteiben. — Taylor: Uj mód a gyógyithatlannak hitt symblepharonnal elbánásra. — Raehlmann: A gyurmabeli porczhártyalob némely, vonalszerű homályosodással járó alak­jairól. — Meyhöfer : A láta zárizmának többszörös szétszakitása. — Ugyanaz : Átható tülk-porczhártya seb. — Ugyanaz: Agykérlob teke­kifejtés után. — Ugyanaz : gyutacsdarab 24 éven át a szemtekében : iridokyklitis ; együttérzeti lob. — Haltenhoff: A szoral a szemgyó­gyászatban. — Doerinckel: A Játélesség fogyása a világosság csökkenésével. — Wecker: A szem-drainageról. — Lináesberg : Vérveszté­­utáni elvakulás három esete. — Steiuhaim : Veleszületett szemhéjiszam és a felső egyenes szemizom hiánya. A glaucoma tanának mai álláspontja. Got.dzieher Vit.mos tr.-tól.*) I. Nemcsak a szemészetben, de az összes orvostudományban alig van tárgy, melyet méltóbb büszkeséggel emlegethetnénk, ha tudományunk haladását szóba hozzuk, mint a glaucoma. Tudomá­nyunk kevés vívmánya járt annyi elismeréssel és dicsőséggel, ke­vés vívmány is érdemelte ezt oly teljes mértékben ki, mint Graefe Albrecht Iridectomiája. Ritkán műtéti eljárásnak volt oly közvet­len, oly szembeszökő eredménye, minőt ez alkalmas esetekben felmuta­tott. Vegyük még fontolóra, hogy a glaucoma évszázadok óta gyógyít­hatatlan betegségnek, az emberiség ostorának, orvosok iszonyának volt elhíresztelve, és meg fogjuk érteni, mennyi alapja volt ezen enthusiasticus hangulatnak, mely az orvosi világban ezen iidvössé­­ges és korszakot alkotó felfedezés első benyomása után nyil­vánult. De az emberi szellem egyik sajátsága, melynek az egész vagyonúnkat képező igazságokat köszönjük, hogy a puszta ténnyel, a factummal be nem érjük, hogy csak akkor találja teljes meg­nyugvását. ha a tünetek okainak és a törvényeknek végére járt, melyeken a jelenségek alapúinak. És így történt, hogy mig az Iridektomia üdvös hatása mindig kétségtelenebbnek bizonyodott, és e meggyőződés az orvosok közt napról napra erősbült, a meg­nyugvás mindenkiben, ki a dolog velejére akart jutni, csak külső volt, és végre is be kellett vallani, hogy a glaucom tulajdonképi lényegéről ismereteink még igen kezdetlegesek, és hogy ennek következtében therapiánk sem mondható másnak, mint rideg­empirikusnak. Mint minden kétes és még megoldására váró kérdésben, úgy itt is egész serege lett az elméleteknek, melyek a kérdés megfejtését minden oldalról megkísértették, nagyjában azonban ez mitsem lendített a dolgon, a tér melyen mozogtunk, és melyen oly gazdag practicus eredményeket értünk el, változatlanéi] a puszta, öntudatlan empirismus tere maradt. E zavar annál érezhetőbben nyilvánúlt, midőn idő folytán oly esetek is jutottak köztudomásra, melyekben a lege artis esz­közölt műtét cserbe hagyott, sőt a bajt még inkább növelte, úgy hogy már practicus tekintetek is sürgették a kérdés tisztázását. Örömmel kell tehát üdvözölnünk, és különösen ily testület­ben, melyben ezúttal van szerencsém felszólalnom, nem mellőz­hetjük azon lendületet, melyet legújabban a kórboncztan a glau­coma tanának adott, mely teljes joggal messzevágó haladásnak mondható, — és e körülmény az indító ok, mely ezen, testüle­tünkre nézve oly ünnepélyes napon felszólalásra bátorított. II. Azon különféle kóros esetek, melyeket glaucoma név alatt összefoglalunk, egy közös főkórjellel bírnak : az intraocularis nyo­más emelkedésével; a többi fontosabb kórjelek majdnem mind­egyike ebből levezethető, sőt egészen is hiányozhatik, a sarkallatos főjel minden körülmények között az állandóan fokozódott intra­ocularis nyomás. — Azon esetek, melyek e jelenséget nem mu­tatják, mint a Jaeger felhozta esetek, talán úgy foghatók fel, *) Előadta a bdp. k. orvosegylet 1877. oct. 15-én tartott évi nagy gyűlésében. hogy a fokozódott nyomás a tapintó újnak fel nem tűnnik. A glaucoma eseteknek különfélesége épen a fokozódott nyomás aetiologiájában rejlik, és addig mig minden egyes esetben ezen a bulbus táplálkozására és működési erejére nézve oly káros tü­neménynek eredetét nem ismerjük, addig az adott esetben a glaucomának formája nincs is felderítve. Vizsgáljuk tehát min­denek előtt azon tényezőket, melyek az intraocularis nyomást létrehozzák. Ha ezen kifejezés alatt azon feszülést értjük, mely alatt a szemnek, egy csak kevéssé kitágítható ürös golyónak, tülkhártyája áll, úgy világos dolog, hogy ez két componensre boatható fel: i. az első a legegyszerűbb természettani törvények szerint onnan ered, hogy a szem nagyjában vízhez hasonló folyadékkal telt. Ezen tényezőt magát megkapjuk, ha a friss szemtekét az orbitából enukleáljuk, — mely esetben minden más befolyást megszüntetvén, a feszülés csak a szemteke teltségéből ered. — 2. A második tényezőt szolgáltatja azon oldalnyomás, mely alatt a szem belső hártyáinak és ezek között első sorban az érhártyá­nak edényei állanak. Ezen tényező határozottan a túlnyomó. — A felemlített 2 tényezőn kívül még azon nyomást számítják ide, melyet a szemizmok kívülről a szemre gyakorolnak, — de melyet mi mint lényegtelent mellőzhetünk. — Tekintetbe véve, hogy a szem folyékony hennákét legnagyobbrészt a belső vérkeringés tételezi fel, (hogy az érhártya e bennéknek forrása), mi egykönnyen ezen két tényezőt egymástól el nem választhatjuk, az egyik be­folyásolja és feltételezi a másikat. — Élettanilag be van bizonyítva, hogy az érhártya edényeiből folytonos átömlés történik, mely kü­lönféle szervek, mint a lencse, üvegtest és a reczeg egy részének táplálkozására szolgál. A szemben e szerint élénk nedvömlés megy végbe, mely az érhártyából kiindúl, és melynek forrása azért a véredényekben keresendő. — A szemben történendő nedvcserére a belépő üterek szolgáltatják az anyagot, — a visszerek és nyirk­­edények az elvezető közeget, mely elvezetési csatornákhoz az annyira fontos Fontana-féle úr járúl, azon rés, melyet az iris és cornea határán a ligamentum pectinatum rostjai áthidalnak. — Ha tehát a rendes intraocularis nyomás egy bizonyos állandó viszony következménye, mely a vérkeringés okozta odavezetés vagy az átömlés, és az említett utakon eszközölt elvezetés között fenáll, — akkor az intraocularis nyomás emelkedését mind az vonhatja maga után, mi az odavezetést fokozni, — az elvezetést csökkenteni képes. A glaucomának elnevezett kórtünetnek lényege abban áll, hogy a nyomás kóros emelkedését feltételező okok a hatás beáll­tával el nem múlnak, hogy a túlságos nyomás ennélfogva nem csökkenhetik, hanem hogy ez állandóan fokozódik, vagy hogy leg­alább magaslatán megmarad. (Weber.) Ezek után azon elméleteket, melyek az intraocularis nyomás csak egyszeri emelkedését magyarázhatják, a glaucoma keletkezé­sének megfejtésére ép oly kevéssé fogadhatjuk el, mint azon kí­sérleteket, melyek habár a bulbus keménységét tetemesen fokoz­zák, ezen keménység állandóságát el nem érik. Tudjuk ugyanis, hogy a hasi függér lekötése vagy a nervi splanchnici izgatása szülte tevőleges vérbőség által nyomásemel­kedést hozhatunk létre, — de ezen emelkedés mindenkor ki is egyenlődik. Ép így szülhet nyomásemelkedóst azon szenvedőleges vérbőség, melyet a bulbustól élvezető visszerek lekötése által származtathatunk, — de ez is csakhamar eltűnik, a mikor a vér-5 T T

Next

/
Oldalképek
Tartalom