Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-06-10 / 3. szám
47 48 helyén; de a porczhártyá teljesen sima, iris színe és szövete megfelel a másik egészséges szembeninek, — ujjakat 15’—ra számlál Sn. 20-at io"-re jól felismer. Három hó múlva a teke-izgatottság újabban megjelent némi fájdalomtól kisérve a nézésnél; ekkor az előbb megtámadva volt szarúrészén a fölhám nagyobb kiterjedésben hiányzott, és ezen rész több apró tályogocska által volt fedve, hozzá a limbustól edények húzódtak; különben az egész szárú homályos ; láta atropinra nem tágúlt; láterő mennyileges fényérzésre sülyedt. Alig 20 nap alatt ezen lobos folyamot véget ért, csak a teke köthártyája volt még valamennyire belövelve; most azonban már a porczhártyá kissé laposabb, fehéres szürke ; csarnok lefelé hiánykz míg fent rendes, és itt láthatni a rendes színű és szövetű szivárványt; fényérzés kimutatható; szem érzéketlen. A második esetben vérszegény és roszúl táplált leánynál a jobb külhalljárat hurutos bántalma ellen fűlcsapolás (Katheterisationsverfahren) alkalmaztatott összesen 12-szer, mindannyiszor nagy fájdalom követte a műszer alkalmazását; az utolsó alkalmazás után a jobb oldalon herpes Zoster ophthalmicus támadt azon alakban és kiterjedésben mint az első esetnél. Á jobb porczhártyán tályog fejlődött, melyből azután fekély lett és csak 6 hét múlva gyógyúlt. A bőr túlérzékénysége a megtámadott félrészen s/4 éven át tartott. Két hó múlva a bal szem porczhártyáján több apró felületes tályog keletkezett, melyek fekélyekké alakúltak és javúlás utáni újabb rosszabodással egész 8 hónapon áj fennállottak. 'A kóroki összefüggést ezen szem bántalma és jobb oldali sömör között Adler tr. csupán gyanítja : végül mint érdekes curiosumot megemlíti még, hogy azon szarúheg, mely a bal szárú külső felében egy 10 év előtt lefolyt fekély után visszamaradt és a mostani megbetegedésekor constatáltatott, ezen újabb \obfolyamot alatt tökéletesen eltűnt. (Separatabdruck aus dem Berichte des k. k. Krankenhauses Wieden für das Jahr 1875.) Tor day tr. A vándorló együttérzeti látideglobról enucleatio után. Cor.sMANN tr.-tól. Arra, hogy enucleatio által az egészséges szemet nem minden esetben sikerűi az együttérzeti lobfolyamattól megóvni: az irodalomban már több eset van közölve; az ilyen esetek száma azonban sokkal kisebb, inkább elszórva kivételesen észlelteinek, semhogy alkalmilag vísszariaszthatnának az enucleatio kivitelétől akkor, midőn az javalva van. Colsmann sem kívánja megingatni a műtét becsét az általa észlelt két eset közzétételével, csupán a kóroki viszony fenmaradását megerősíteni. Az egyik esetben 35 éves férfinél sértés után tartós heves fájdalmat mellett genyedő porc- és szivárvánhártyalob fejlődött a teke körüli szövetek tetemes bedagadásával ; 6 hét múlva a sorvadt teke kitokoltatott. Nehány napra a műtét után az előbb teljesen egészséges szemben köthártyabelöveltség mellett, a látideg-korong és a reczeg, főleg a sárga folt táján elhomályosodva találtatott; láttér központilag igen megszóritott, felső és külső része különösen hiányos. Rendeltetett: higanykenőcs, genyszalag a tarkóban, helybeli vérvétel, és belsőleg jodkáli. S=16/i0o. Hat hét múlva tetemes javúlás ; láttér nagyobb, látideg még kissé homályos, de a reczeg edényei már tisztán láthatók: érhártya fölhámja helyenként foltszerűleg felhalmozódva; a föstényfoltok részben sávosak, részben kerekdedek. S—16/60. További két hónap alatt a láttér és látélesség a rendes fokra emelkedett. A második esetben szintén sértés után bekövetkezett javolatra történt (Mooren által) a tekekitokolás. Két hónapra a műtét után alanyi fényérzés a szemben a nélkül, hogy a látélesség csökkent volna; de újabb hat hó elteltével a láterő annyira csökkent, hogy csak Jág. 19-es képes olvasni. Azon túl a beteg nem jelentkezett ; de nincs kétség benne, hogy ezen esetben is ugyanazon kóralak és kóroki viszony forgott fenn, mint az elsőben. (Egy harmadik, többé kevésbé analog esetet is felemiit rövid kivonatban, melyet H. Müller észlelt, és Nagel évkönyvében 1873. lett közölve). Az előbb egészséges szemben műtét után létrejött ideglob keletkezését C. úgy magyarázza meg, hogy lob támad az idegcsonkon — talán már előbb fennállott izgatottság mellett — akár magában az idegállományban akár azon laza kötszövetben, mely mint pókhálókéreg és pókhálókéreg alatti gerendezetes hálózat a belső és külső ideghüvely közötti tért kitölti, és közvetlen összeköttetésben áll az agy pókhálókérgével ; az ídeg-csonk lobja a központi rész felé terjedve legközelebb az ideg kereszteződzést körülvevő kötszövetre terjedt; majd onnét átmegy a másik szem látidegét övedző pókhálókéri kötszövetre, és így haladt továbbíg magát az egészséges szem tülkhártyáját el nem érte, ahol azután a látidegszálok közötti szöveteket is körébe vonja. Miként az ideghűvelyben épen úgy tovább terjedhet a lobos folyamat magában a látidegben is; és pedig különböző módon. Erre nézve Nothnagel következőleg nyilatkozik: rendkívül jelentékeny az idegkórtanban azon tény, hogy valamely környi idegnek eredetileg helybeli bántalmához különféle más kóros állapotok csatlakozhatnak; nevezetesen hogy az ideglob sajátsága a vándorlás, és pedig a kezdetbeli kórgócztól a lob vagy a központ felé vagy ellenkezőleg a környi rész felé terjed. Ezen tény nagy valószínűségét bizonyítják számos kórtani észleletek, és kétségbevonhatlanúl megerősítik Tisler, Feinberg és különösen Klemm kísérletei, melyek szerint az ideglob tovaterjedhet lefelé, vagy fölfelé; legtöbbször mégis a központ felé terjed, és ha egyszet a gerinczagyi csatornát elérte: körébe vonja a keményagykérr körülvevő kötszövetet is; azonban megtámadtathatik maga az idegállomány is a lágykér megbetegedésével vagy akár a nélkül. A központi idegbántalom ily módoni létrejöveteléhez egyátalában nem szükséges a lobos folyamatnak megszakítás nélküli tovaterjedése, sőt inkább többször észleltetik a neuritis disseminata, tehát ahol az ideg lob ugrásokat téve terjed tovább. — Klemm kísérletei azt is bebizonyították, hogy a lob egy idegtörzsről a test más oldali idegtörzsére is átmehet. Ez képezné aztán a valódi neuritis sympathica alakját. Remak és Leyden odanyilatkoznak, hogy mindenek felett a sértés folytán közvetlenül támadt ideglob hajlandó a tovább terjedésre, és másodlagos megbetegedések létrehozására. (Separatabdruck aus der Béri. Kiin. Wochenschrift 1877 Nov. 12.) Torday tr. Reczegleválás pálinka mint gyógyszer használata után. Knapp tr.-tól. A 64 éves erős testalkatú és rendes életmódot követő férfi bal szeme látását rögtön elvesztette. Anyja és családjának némely tagja rövidlátó, nem különben ő maga is gyermekkora óta; különben hat hét előttig jól látott mindkét szemével ; ekkor nagyobb fokú hasmenése ellen egy pohár erős pálinkát ivott, mire azonnal igen kellemetlen fény- és lángérzés jelent meg szemeiben ; bal szemével a láttér felső felében a tárgyakat fekete lepelbe burkolva látta, míg az alsó félben sötét ködtől fedve. A hasmenés megszűnt, de a szem látása mindinkább rosszabbodott az alsó részben is. Szeszes italokat soha sem kedvelte, de az utóbbi évek alatt több ízben volt hasmenési rohama, melyeket mindannyiszor egy pohár erős pálinkával küzdött le, a nélkül azonban, hogy attól megrészegedett volna ; azt azonban mindannyiszor tapasztalta, hogy a pálinka megivása után villámlások, tűzcsíkok jelentek meg szemei előtt, órákig eltartva, majd eltűnve a nélkül, hogy utánuk látása rosszabbodott volna. Jobb szemben M. V10 nagy hátsó tülkhártyatágulattal; különben más rendellenesség nem találtatott. Balszemben a közegek zavarosak, reczeg egész alsó felében levált, minek megfelelőleg a láttér egész felső fele hiányzott, s a láterő az alsó félben is sokkal rosszabb mint a másik szemben. Ezen állapot hónapok múlva sem változott. (Archiv für Augen- und Ohrenheilkunde V. B. 383.) Torday tr. Budapest 1877. Khór & Wein könyvnyomdája (Dorottya-utcza 14. sz.)
