Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-06-10 / 3. szám
4i 42 másnak állítja a leírt edényzetlen, felületes anyagszaporúlatot, nem phlyctaenának. Aztán azon különös állítást találjuk, hogy a scrophulosus szarúlob okai közt igen nagy szerepet játszanak könnyiömlőbe/i hurut és a szemhéj i köt hártya sarjadzásai; az utóbbinak nem vizsgálása okozza, hogy ezt nem tudják. Francziás merészség és gyanút kelt, hogy nem distinguál kellőleg. Egyébiránt nem szükség így apróra megbirálgatnunk állításait. Itt-ott találunk bennők ilyeseket, de végre is az egész egy franczia sebésztől származik s igy, kezdőknek lévén írva, elismerést érdemel. Az eddigiek után következnek keratitis vesiculosa, K. Vascularis (Pannus) K. interstitialis. K. suppurativa K. punctata („Desceméite“). A képek, melyeket e bajokról ád, nehány saját véleménytől s egy pár obscurus emberétől, kiket feleslegesen előhoz, eltekintve, egészen hívek s a kezelésre vonatkozó részek elfogulatlanok, gondosak. Csak az kár, hogy a porczhártya azon változásai, melyek a lobok kimenetéként oly gyakran kívánnak előleg vagy utólag tekintetbe vételt, e füzetből kimaradtak. A kórodai igények s az áttekinthetés egyaránt szükségessé teszik pedig, hogy ezeket az okoktól, melyekből származtak, el ne válasszuk. Ez a mű legfőbb hiánya. Imre f. tr. Beziehungen der Allgemein-Leiden und Organ-Erkrankungen zu Veränderungen und Krankheiten des Sehorgans von Prof. Förster. (Folytatás.) V. Az idegrendszer. A szemnek szoros összefüggése az agygyal, melynek mintegy kiegészítő részét képezi, teszi, hogy agybántalmaknál sokféle kórtünet lép fel a szemen, melyeknek gondos megfigyelése amazoknak kórisméjét nagyban elősegíti. A dúsgazdag anyagot, melyet szerző ezen fejezetben összehalmozott, csak igen rövid kivonatban adhatjuk, megjegyezvén, hogy olvasóink előtt az idevágó adatok legnagyobb része számos közleményeinkből már ismeretetesek. Említtetett már, hogy köthártya — valamint reczegvérömlenyek jóslati jelentőséggel bírnak a guttaütésre nézve ; szerzőnek 6 eset fordúlt elő, melyekben a halál ily ismétlődő vérömlenyekre guttaiités folytán bekövetkezett. Lionville nehézkóros egyéneknél bonczolás alatt a reczegben hasonló apró ütérdagokat (miliare aneurysmen) látott mint az agyban; igen valószínű, hogy ezeket még szemtükörrel is felismerhetni. A szemteke-bántalmak, melyek Meningitis simplex és meningitis cerebrospinalis epédemica eseteiben észlelteinek, valószínűleg a koponyabeli kórfolyamat közvetlen tovaterjedésének köszönhetők. Mióta a szem nyirkutjuit ismerjük, nincs szükségünk ez esetekben kórátrakódáshoz (metastsais) folyamodni. A betegség első idejében, kivált ha az arezon küteg (Herpes, Erythem) jelen van, köthártya-hurut szokott fellépni, némelykor szemteke-vizenyő, mely utóbbi már a belkoponyai folyamat tovaterjedésére mutat. Későbben, midőn a beteg a szemet — a szemhéjak hüdése fotytán — már nem tökéletesen zárja, fekélyesedö szarúlob lép fel. Különben még mély besziirődések is észleltnek, melyek a fölhám rendes állapota mellett lefolynak és felszívódással gyógyulnak. Magától érthető, hogy a betegség közvetlenül átmehet a látidegre és reczegre, ezekben lobot (Neuritis, Retinitis) idézvén elő, a nélkül, hogy az érhártja bevonatnék a körfolyamatba. Ez azonban ritkaság. Sokkal gyakrabban tapasztaltatik érhártya- és szivárványlob mely genyedésbe megy át. Természetes, hogy ez utón még más szemidegek is gyakran megbetegszenek. Eleinte a szűk láta a szemmozgató izgatására mutat, későbben különféle hüdések jelennek meg, mi nem csudálatos, ha tudjuk, hogy az illető idegek a koponya alapján az izzadmány által egészen körűlvétetnek. Többnyire öt éven alól levő kisdedek azok, kik a nevezett agykérlob folytán megvakulnak. A szemteke akkor némileg puha, a szemüregi kötszövet megfogyott, porezhártja átlátszó, látaszél többnyire odanőtt, szivárvány középrészével előretolt, és ha a láta elég tág, a szemteke fenekén fehérsárgás rakodmány látható. Elég gyakran mindkét szem egyaránt meg van támadva, néha azonban a pusztítás helyett csak nehány hátsó odanövés találtatik. Az agykérlob némelykor láttompulatot és mórt okoz, a nélkül, hogy a szemen eleinte változás mutatkoznék. Miután a Chiasma oly gyakran izzadmánytól fedve talaltatik, a mór- keletkezése igen érthető. Ha a felszívódás után a mór nem szűnik, a látidegkorongon az ismert sorvadási tünetek észlelhetők. Végre az agykéii lobfolyamat a felső szemüreghasadék utján a szemüregbe hatolhat, és vagy lobtalan szemteke vizenyőt vagy a szemüregi kötszövet savós-genyes beszürődését és ez utón dülszemet szülhet, a belső hártyák valamint a láterő épsége mellett. Szerző ezek után átmegy azon szemkórjelek leírására, melyek nem az agynak bizonyos kórnemére vonatkoztathatók, hanem valamennyi középponti bántalmaknál találhatók. Ezek közül első sorban említendő a látideglob valamint a látideg-reczeglob (Neuritis, Neuro-retínitis). Az úgynevezett pangást idegdombcsa (Stauungspapille) mtnt főalak tekinthető. Tudva van, miszerint Gräfe annak keletkezését a szemviszérnek a barlangos öbölből származó működési zavara által igyekezett értelmezni, hogy azonban Schwalbe úttörő kutatása óta a dolog más színben tűnik fel, a mennyibeu a pókhálóhártya közti térnek savós izzadmánya közvetlenül a látideghűvelybe átmehet és ott a látidegnek valamint edényeinek összenyomását képes maga után vonni. Minden tapasztalt szemész tudja különben, hogy még exquisit pangás! idegdombcsa mellett is a láterő némelykor bámulatos jó karban van és sokáig igy is maradhat. A pangási idegdombcsa létrejöttére föképen azon agybántalmak szolgáltatnak alkalmat, melyekben a koponyabeli nyomás hosszabb időn át fokozva van, és nincs is ennél biztosabb anyagi tünet a koponyabelí nyomás tartós növekedésének kórismézésére. Azért első sorban az agyd'agok azok, melyeknél a pangási idegdombcsa mint gyakori és kiváló kúrtünet szerepel. Megyjegyzendő, hogy még nagyobb elszigetelt gümők is ide tartoznak. Igaz, hogy ismeretnek olyán agyideg-esetek, melyekben a látidegkorong rendes állapotban találtatott, vagy bár sorvadt állapotban, de a nélkül, hogy pangási idegdombcsa előre ment volna. Szerző ezen utóbbi esetet saját tapasztalása nyomán úgy véli magyarázhatónak, hogy a látidegek vagy közvetlenül a dag által, vagy amint azt kétszer látta, a harmadik gyomrocs hólyagszerüen előre tolt feneke által nyomattak össze. A láttér nyomozására mint a másik főkórismai mozzanatra vonatkozó adatokat már azért is röviden említhetjük, mivel ezen tárgyról Schön idevágó könyvének ismertetése alkalmával kimerítően szóltunk. Mindenek előtt említendő, hogy szerző a látidegek félkereszteződése mellett küzd az újabb időben némelyek által felkarolt tökéleteskereszteződés ellen. Csak kétféle Hemiopia fordúl elő: az orroldali féllátás (mediale Hemiopie), melyben mindkét láttér külső fele, és az ugyanazon oldali fellátás (homonyme Hemiopie), melyben mindkét láttérnek ugyanazon testoldalí fele, azaz vagy jobb, vagy bal fele hiányzik. Azon nehány kóreset, melyben mindkét szemben a láttérnek orri fele hiányzott, nem dönthet a félkereszteződés ellen mivel azokban vagy a féllátás nem volt élesen határolva a látté közepén, vagy a jelen volt ideglob magyarázta meg a látté alakját. Az orroldali féllátást illetőleg szerző éveken át több esetet észlelt, hol a hemiopia mindkét szemen a rögzítő ponttól kissé kifelé eső, apró negatív scotomával kezdődött, mely fokonként nagyobbodva az egész halánték oldalt elfoglalá, csakis a legtulsó részen maradt fenn némi fényérzés hosszabb időn át. Ezen hemiopiánál a vonal, mely a két láttérfelet egymástól elválasztja, nem szokott épen a rögzített ponton keresztül húzódni; többnyire a működő és nem működő fél között kis terület találtatik, melyben tompább érzés fennáll ; végre még az orroldali félnek megtámadása későbbi időszakban sem tartozik a riikaságokhoz. Mindezen sajátságok a mellett szólnak, hogy ezen hemiopia medialis lassan haladó bántalomiól származik, mely a Chiásma mellső vagy hátsó szögletéből (alkalmasint a hypophysis cerebri-től) indulva, eleinte annak középrészéi, majd annak egyik felét, végtére azonban az egész Chiásmát is elpusztítja.
