Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-06-10 / 3. szám
39 40 körzetének olyan pontját véve összehasonlításul, a mely pont irányában a fénytörés Vi« értékű külömbséget mutat a középponthoz viszonyítva, mind a két szem alkahnazkodástalan állapotában egy io hüvelyk távolban álló tárgy képe a közellátó szemben az ideghártya szóbanlevő helyén tisztán, szóródási körök nélkül le fog rajzolódni, míg a rendes látású szem felelkező helyén olyan szóródási köröktől lesz körülvéve, mint a minőket távol álló tárgyakról egy Vio hypermetropiával ellátott szem nyer, ha alkalmazkodás nélkül néz ; egy 5. hűvelyknyire álló tárgy a közellátó szem ideghártyájának ugyanazon helyén csak olyan szóródási körökkel fog látszani, mint a milyenek az */10 értékű túllátó szemben képződnek, míg a rendes látású szem megfelelő helyén olyan nagyok lesznek a szóródási körök, a milyenek egy Vs értékű túllátó szemben alkalmazkodás nélkül távoli tárgyak képe körül. A látást tehát mindenesetre jobban fogják zavarni. Nem áll e szerint az, hogy a közellátó szem körzetének megfelelő helyén nagyobb szóródási körök lennének, mint a rendes látású szemben ; az pedig merő lehetetlenség, hogy az olyan szem jobban láthatna, a melyben nagyobb szóródási körök képződnek. Ha elismerjük, hogy a szóródási köröknek van hatása a színlátásra, akkor egészen természetesnek találjuk, hogy a közellátó szem körzeti színlátása jobb, mint a rendes látású szemé, és pedig egyenletesen az alaklátás minőségével. Ez irányú kísérleteimmel még nem készültem el: de az említett tünemények sokkal fontosabbaknak látszottak előttem, hogy sem a közléssel tovább várni akarhattam volna. Budapest, 1877. april 11-én. KÖNYVISMERTETÉS. Lefons sur les kératites, précédées d’une etude sur la circulation, I’innervation et la nutrition de l’oeil et de 1’expose des divers movens de traitement employes contre les ophthalmies en general. Professees par F. Panas, redigées par H. Buzot. Paris, 18/6. Delahaye. (Előadások a porezhártya lobjairól; megelőzik: tanulmány a szem vérkeringését, beidegzését és táplálását illetőleg és a szemtekei lobok ellen használt különböző kezelési módok ismertetése). 8° 1-8 lap. Az érdekes czímű füzet Panastól, a párisi orvosi fakultásnak szemészí előadásokkal megbízott sebész tanárától egy előadási cyclust foglalván magában, már azért is érdekes, mert ebből meríthetjük legtöbb joggal annak ismeretét: minő szemészi oktatásban részesül a párisi orvostanhallgató. E kettős érdek bír arra, hogy e művet a magyar szak-lapban röviden bemutassam. A civilisatio és tudomány azon termékenyítő szelei, melyek nyugatról áramlanak felénk, hozzánk nem mind egyenlően jutnak el; helyzeti viszonyainknál fogva főkép Németország szellemi élete van ránk hatással. Mindaz mi rajta túl, az angol és franczia szellem kohóiban olvad és alakúi, csak bizonyos köreinkre s bizonyos kisebb fokban hat. Teljesen így van ez orvosi képződésünk folyamában is. A nagy orvosi közönség tanácsadóit — nyelvbeli nehézségek miatt —- vagy csak a hazai, vagy az osztrák s legfeljebb a német irodalom fejei közül választja; igen elvétve kap olvasmányúl angol vagy franczia terméket. Pedig nem lehet tagadni, hogy némely irányban, kivált a gyakorlati élet szempontjából, a német szakművek kifogás alá eshetnek. De viszont azt is meg kell vallanunk, hogy túlnyomólag német könyveket olvasva, a franczíákat legnagyobb részben (nehány nagy emberök kivételével) üresnek, pontatlannak, elmaradottnak fogjuk találni. Csak közelebbről megismerés, húzamosabb foklalkozás után, fedezzük fel, hogy e sajátság nem az egyes szerzőké, hanem az egész franczia tanítási ügyé, hogy a német és franczia orvosok képezésében, a szakirodalom irányában levő cardinalis különbség, annak oka. Azon legmagasb fejlettségű specialitások, melyek a német orvosi irodalom jellemét alkotják, de melyek oly fejlettség mellett csak bizonyos szűk kör számára teremnek (épen ezzel adván okot általános gyakorlati hasznokban kételkedésre) a franczia orvosi életben nem virágozhatnak. Ott csaknem minden új könyv vagy monographia nagy olvasó körnek van szánva: minden orvosnak. Hogy mi jobb ? nem tartozik ide ; de ezeket tudnunk kell, ha egy oly művet mint az előttünk fekvő, méltányosan akarunk megítélni. Ugyanezen okból még egy más dolgot is tudnunk kell: hogy Panas nem ophthalmalog a szó német értelmében. Olyan tanár, ki specialista volna, van ugyan ott kettő, Wecker és Landolt, de ezeknek csak privát intézete van s őket — csakúgy mint másik két doceáló szemészt — alig is hallgatják. E á'.akot a sebészet tanáraitól, azok osztályain tanúlják és látják gyakorlatilag művelni a növendékek. Valamennyi sebész végez szemműtéteket és pedig néha igen különös, minden szaktudományt megvető módon; erre elég példát látni Verneuil, Labbé, Trélat stb. osztályain s az ld nálunk és Németországban tanúlta a szaktudományt tisztelni, bizony elszomorodva lát ilyeseket, még ha tudja is, hogy másutt is áll így a dolog, pl. Bruxellesben a szemészetet Thiry tanítja, — a bőrgyógyászat tanára, hogy Párisban psychiatriát Ball, a syphilidolog tanít stb. Mindezek kétszeresen érdekessé tesznek e szempontból mindent, mit Panas tesz vagy ír. O a párisi sebészek közt határozottan legméltóbb, hogy szemészetet tanítson, s arról e könyvecskéje is, bár hibája elég van, bizonyságot tesz. Valóban elismerést érdemel azon búzgalomért, mely a növendékek oktatása iránt ebből s előbbi közleményeiből kitetszik. De már a tartalomjegyzék végig tekintéséből megtudjuk, hogy tárgyába mélyen be nem hatol, hogy a tárgy elosztása is aránytalan. Általánosságban azt mondhatjuk e műről, hogy abban, mit tárgyal, a franczia facilité mellett elég lelkiismeretet és hazájában nem gyakori irodalmi ismereteket mutat, (bár nem a legújabb időkig terjedőt), hanem a műnek épen a lobokat tárgyaló része hiányos. A hat első előadás szól a szem táplálkozásáról s az idegrendszerhez való viszonyáról. Mindvégig érdekesen, eléggé behatón, tárgyához képest elég terjedelmesen is, foglalja össze a tudnivalókat s a mi legfőbb, igyekszik könnyen átérthető képet adni azon sokszor bonyolúlt, és mindig igen dús élettani folyamatokról, melyek színtere a szemteke. A sympathicus és trigeminus működésének kérdésében (német vizsgálókat nem mellőzve) minden véleményt összevet, és a trigeminust utoljára is a szemteke „par excellence“ tápláló idegének állítja. Legérdekesebb az ötödik előadás, mely főleg a „végtagok helybeli asphyxiája“ mellett fellépő látási zavarokkal foglalkozik, s erre és a tabes dorsalissal járó amblyopiára nézve nehány igen meglepő esetet közöl, melyek, (főleg az utolsó, melyben minden hideg vízben fördés alatt tetemesen nőtt a látás élessége) a vasomotorius zavaroknak tanulságos példái. A hatodik előadásban a csarnokvíz sorsáról, a hypotonia és glaucoma elméletéről szól, az utóbbi kérdésben, nem egészen egy lapon, Hippel és Grünhagen véleményét említve fel. Három előadást (7—9) szentel a lobellenes eljárásoknak. Atropin (melyet 1: 1500 oldatban használ!) Calabar, melyről természetesen az újabban felmerült ajánlatokat nem említi, Morphium, melyet „antialgésique et antiphlogistiquej szernek állít és minden fájdalmas szemlobnál sokszor használ, továbbá a paracentesis, iridectomia, elvonó eljárások stb. vannak ezekben, az utóbbiak igen felületesen, megbeszélve. Sajátságos véletlen, hogy két szernek hasznos voltát (morphium es Argent, nitr. bor ala fecskendése) lobos bajok mellett, a kezelő segéd tévedése miatt fedezte fel. Szinte kedve jönne az embernek minél több tévedést követni el. A miket meleg és hideg borongatasokrol mond, a leghelyesebb, bár kissé félénk, gondolkodásra mutatnak. A 10. és ii. leczke a porezhártya szerkezete, élettana és ált. kórtana felől tájékozza a hallgatóságot. A porczhártyalobok sajátlagos tárgyalására marad együtt véve öt előadás és a füzetben csak 78 lap. Valósággal azt a benyomást teszi, mintha nagyon érezné Panas, hogy a kiknek beszel, minden specialistái elmerfiléstol irtóznak, soha a szemészetben némi elméskedő dilettantismuson tulemelkedni nem akarnak, s hogy neki több elismerést szerez, ha fárasztó reszletezes helyett szellemes átalánosságokkal s néhol eredeti eszméivel tölti el az időt. Látni való, hogy csak keveset mondhat. De azt meg kell vallanunk, hogy ez a kevés ügyesen van összeállítva. A felületes szarulobokkal kezdi, és pedig a keratitis lymphaticával. Nevét onnan magyarázza, hogy „a szaru nyirkedenyeivel áll összefüggésben, mit a csomóknak a szarúszelen megjelenese bizonyít“, mert ott vannak olyan edények. Aztán egy chronicus alakot említ Reymond turini közlése szerint, jóllehet R. maga is
