Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-04-22 / 2. szám
23 24 Szempilla-befor didat három esetben volt általam műtéve, s mind az alsó szempillán. Az eljárás igen egyszerű volt, a menyiben a pillaszőr égető hegyének 3 mm.-re meggörbített részét a befordult pilla kültakarójának magaslatán, az egyik szemszöglettől a másikig, izzó alakban végig vezettem úgy, hogy a kültakarót magát is erélyesen egész vastagságán keresztül elpusztítottam. Az elpusztított szélességet tekintve, az a befordulat nagyságához mért volt. Két hét alatt tiszta heg maradt, melynek erélyes összehúzódása igen biztosított, sőt biztosabb a véres műtét után hátramaradt hegénél is, mely ámbár szebb és tisztább, de engedékenyebb. Mind három esetem szép sikert mutatott, s az eredménynyel mind én, mind betegjeim meg voltak elégedve. A kórodai ideghűdési szarúhártyalobról (keratitis neuroparalytica). Dr. Feuer magán-tanártól. (Folytatása s vége.) Miután nézetemet az ideghűdési szarúhártyalob okáról tengeri nyulaknál a bécsi tud. akadémiának már előterjesztettem volt, nemsokára Rosenthal bécsi tanár szívessége folytán alkalmam nyílt, egy beteget észlelni, ki annak bebizonyítására szolgálni látszott. Rosenthal tanár arról értesülvén, hogy az itt fejtegetett tárgygyal foglalkozom, múlt év julius havában egy beteg észlelése végett járkórodájára meghívott, kinél a bal háromosztatú ideg mindhárom ágában hónapok óta bénult, három hét óta pedig egészen hűdve van, a nélkül, hogy azon időig szarúhártyalob beállott volna. — Mint előre láttam, ezen betegnél egészen rendes pislogást találtam, mely körülménynek köszönheti valószínűleg, hogy szarúhártyája, daczára annak, hogy a többszöri bemutatások alkalmával kiterjedt fölhám-lefoszlások idéztettek elő, minden lobtól mentve maradt. Egy régi finom szarúfolt miatt csak 2n/40 látással birt; a háttér rendes, a szemtekének összeállása nem kimutathatólag kisebb. A bi-teg f. évi februárius közepében halt meg; 14 nappal azelőtt Utoljára láttam, pislogás és szárú nem változott volt meg. A bonczolás a Rosenthal tanártól már elején tett korismét: tumor cerebri ad pontem, bebizonyította; a dag makroskopice gummának látszott ; a gorcsövi vizsgálat eddig még nem történt meg. A trigemimus periphericus része vékonyabbnak mutatkozott; a gorcsövi vizsgálat eddig még nem történt. Nézetünk azon ténynyel is egyesíthető, hogy jelenlevő ptosisnál a szarúlob elmarad. Quaglino *) esetét sajnálatomra nem volt alkalmam eredetiben olvasni, miért is nem tudhatom, váljon a ptosis már elején tökéletes volt-e, vagy még csak később lett azzá, s talán elősegítve a szemhéjnak a szarúhártyalob következtében beállott dagadása által. Az utóbbi esetben az első időben talán Xerosis jött létre, mely természetesen a későbben beálló viszonyok daczára, egy másodlagos szarúhártyalobot tételezett fel. De az is lehetséges, hogy a nehéz sérülés alkalmával — az illető egyén mozgásban levő két vaspálya-kocsi közé jutott — a szarúhártya közvetve megtámadtatott, és végre a míg azon eset egyedül áll, meg van engedve feltenni, hogy itt a szarúfekély képződése a trigeminus hűdésével csak is véletlenül jött össze. Váljon mindazon esetekben, melyeknél az egyszerű ptosissal nem bonyolódott trigeminus-hűdés a szarára nézve következés nélkül marad, rendes pislogás volt-e jelen — azt, miután ezen tüneményt eddigelé kellő tekintetbe nem vették, egyelőre csak gyaníthatjuk. Hol pedig a szarúhártya a háromosztatú ideg hűdésének hosszabb fennállása után beállott, feltehetjük, hogy az első időben a pislogás rendes volt és csak későbben maradt ki vagy ritkábbá vagy tökéletlenné vált. Azonban nem minden trigeminus-hűdés, melynél pislogás áll fenn, volna mentve a keratitis xeroticától. Mindenekelőtt a pislogás ugyan eléggé gyakori, de a szemhéjjak hiányzó érzése következtében tökéletlen lehet; továbbá pedig — és ezt hangsúlyozni óhajtom — ugyanezen okból alváskor a szemhéjjak talán nem mindig behunyvák, több órán át tehát keskeny szemhéjrés marad, melyben kiszáradás jöhet létre, s valóban Heyman eseténél a szárú alsó részében, tehát *) Annali d. Ottalm. 1872. II. 204. 1. (Nagel évi jelentése.) oly keskeny szemhéjrésnek megfelelőleg, sarló alakú fekély állott be, mint ilyest soporban levő betegeknél elég gyakran láthatunk. De távol vagyok attól, hogy minden a trigeminus-hűdésnél előforduló szarúhártyalobot a keratitis xerotica jellegével felruházzam. Ha p. o. a pislogás bár meg van, de ritkább, akkor a szárút ugyan megóvja mélyebb, a szövetbe ható kiszáradástól, de mégis lehetővé teszi a felső felhám rétegek kiszáradását és az azt követő lefoszlását, valamint a porrészecskék hosszabb maradását a felhámjától megfosztott szarúhártyán. Az által és a szemek gyengédtelen érintése következtében, p. o. a mosdás alkalmával, egyelőre egy felületes fekélyedés idéztethetik elé, mint ezt az általam műtett betegnél a régi heg mellett láttam, és lagophthalmus paralyticus, valamint glaucoma absolutumnál is észlelhetjük. Ezen felületes fekélyedésnek a keratitis xeroticával lényegére nézve nincsen semmi köze, habár a felületes felhám rétegek megszáradása annak beállását előmozdította; azonban a további lefolyásában kedvezőtlen viszonyok által elősegítve, ezen folyamat — mire ugyan némi idő szükséges — annyira haladhat, hogy a kiilönböztetési korisme, váljon már a fekélylyé vált keratitis xeroticával, vagy az ép említett keratitis traumaticával van dolgunk, csak minden itt befolyó mozzanat tekintetbe vételével, és akkor sem mindig lesz lehetséges. Tetemes látzavar gyors beállása (szárú beszürömködés) rendesen inkább keratitis xeroticára mutatna. Másrészt a szárú és a köthártyán fellépő hólyagképződést a háromosztatú ideg bántalmának neuralgicus szakában (Hippel *) herpes verusnak kell tekintenünk, és nem az ideghűdési szárúbánt álmákhoz szabad sorolnunk. Semmi esetre sincs ellenmondás abban, és kórodai példák által eléggé van bizonyítva, hogy egy ingerelt ideg az általa ellátott kerületben kóros tüneteket idézhet elő, holott hűdve ezen testrésznek táplálkozására semmi befolyással sem bir. Ha azonban egyrészt nem minden szarúbántalom, mely trgeminus hüdésnél előfordul, keratitis xeroticának tekintendő, az utóbbi szarúlob másrészt talán nem szorítkozik érzéketlen szarúhártyákra, hanem mindenütt található, hol idegbántalom vagy mechanikus akadály miatt a szárú nem eléggé gyakran érintetik (nedvesíttetik) a szemhéjjak által. így tehát soporban levő betegeknél előforduló szarulobhoz az első mozzanat kiszáradástól származhatna, habár a további folyamat talán a rósz általános táplálkozás által ép úgy, vagy még inkább kedvezőtlen módon mozdíttatik elő, mint akár mely seb a testen. A mint már fennt említettük, ezen szarúbántalmak soporban levő betegeknél rendesen lapos sarló alakjában lépnek fel, mely a szárú alsó részén harántul húzódik, megfelelőleg a nem egészen zárt szemhéjrésnek. Rendkívüli gyors beállás és mélybe hatásuk igen valószínűtlenné teszi azt, hogy az itt meggyűlő porszemcsék ezen bántalomnak oka legyen. A különféle dülszemeknél is szarúbántalmak észlelteinek, melyek, mint már is a szerzők említik, a keratitis neuroparalyticától semmiben sem különböznek. De leginkább a Basedow-féle kórnál, melynél a pislogás ritkább és tökéletlen (Stellwag**), ép a szárú varosodását észlelték (Graefe ***). A rohamosság miatt, melylyel ezen betegségnél a szárú gyakran elpusztittatik, a szerzők összhangzólag ideges mozzanatot tételeznek fel; mi azonban nem vélünk tévedni, ha ezen ideges mozzanat helyébe xerosist teszünk. Facialis hüdéseknél is nem ritkán fekélyedés áll be, „mely minden gyógy élj árásnak daczol, a szárú átfúradásával és a többi káros következményekkel végződik“ (Zehender +); pedig itt még sem lehet, mint a Basedow-féle kórnál, a szarúidegek rendellenességéről szólani. Tanulni ismertük az okot, a miért ezen bántalmak (a betegnek általános jóléte daczára) a gyógy élj árásnak ellentállnak; mert ha már egyszer kiszáradás jött létre, akkor ép az egész folyamatnak az elhaladt rész kiküszöböléséig kell végig járnia. A xerosis természetesen nem képződik minden hűdési nyúlszemnél (lagophthalmus paralyticus); az alsó szemhéj süllyedésének foka, a szemhéjrésnek hosszúsága és a szemtekének többékevésbé mélyen fekvése itt a határozó tényezők leendenek, és a *) Arch. f. Ophthalm. XIII, i, 56. 1. **) Wien. med. Jhrb. 1869. ***) Arch. f. Ophthalm. I. 1, 201. 1. f) Hndb. d. ges. Aughlkde. III. kiad., II. köt., 454. 1.
