Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-04-22 / 2. szám
22 lók, s azt a szemöldök felé húzom mindaddig, míg a szempillaszél lapjával felém nem néz. A villamos égetőt ép úgy fogom kezembe, mint a Jásche-Arlt-féle műtétnél a kusztorát szokás, t. i. A nyelet hüvelyk- és mutatóujjaim közé veszem, mely a középső újjamra helyezkedik; a küvelykújj d gombra támaszkodik, melynek megnyomása által a fenebb leírt módon az eszköz végét izzóvá teszem. Mint látszik, a jobb kéznek feladata nem csak az eszköz biztos tartása és vezetése, hanem a tűznek szabályozása is. — Ezután a villamos égetőt hidegen azon helyre helyezem, hol a pillaszőrök kiirtását megkezdeni akarom, — ez legtöbbnyire az álirányú pillaszőrök kinövési helyére esik, mely a porcz és takaró közt van, -— s hüvelykújjammal d gombot megnyomom, azaz a villamos lánczot rázom, mi által az érenycsúcs izzóvá lesz, a vele érintkezésbe jött sejtszövet megsemmisülése folytán az égető útját szabaddá teszi, s így könnyen mélyítem a pillaszőrök ágyáig, mely i — i1 vonalt tesz ki. Ezután az eszközre gyenge nyomást gyakorolva, azt folyton a takaró s porcz között jobbra irányítva, a szövet ellenállási képessége szerint gyorsan vezetem. A takaró a porcztól elváltán a felső szempillára a leírt módon gyakorolt nyomás következtében fölfelé hajlik, s az átlátszó pörk a netán még hátramaradt gyököket, melyek egyenetlen fekvésük miatt az izzó éreny vezetési vonalából kiestek, tisztán engedi látni, melyek az eszköz gyengéd érintésére elpusztúlnak. Az egész műtét, rendes viszonyok között, alig vesz 15 másodperczet igénybe, mely körülmény, tekintve az izzó éreny érintkezéséből származó fájdalmakat, menti eljárásomban azt, hogy altató vagy zsongító szereket egyátalán nem alkalmazok. Utófájdalmak nincsenek, vagy pedig oly csekélyek, hogy a műtétet kiállott betegek azonnal távozhatnak. A műtett pilla vizenyősen gyengén felduzzad ; de ezen vizenyős dag nem akadályozza működésében. Utókezelésre szükség nincsen, csak is a hideg vízzel való mosást tiltom meg, mint a mely tapasztalatszerűleg a szempilla vizenyős dagját igen nagy fokban emeli. Harmadnapra a genyedés — tehát a viszhatás megkezdődik, lelökvén a pörköt; az egymástői elválasztott felületek — takaró és porcz — másodlag egyesülnek, kemény, vonalszerű fehér forradás jelezvén a helyet, hol a tűz romboló hatását gyakorolta. A seb minden lobos folyamat nélkül 7—10 nap alatt begyógyul. A gyógyulási gyorsaság, tapasztalatom szerint, a melegebb évszakban nagyobb. Azon netán felmerülő ellenvetésre, hogy a villamtűzzel való műtét után hátra maradó kemény forradás a szemtekére ízgatólag hathat, s így annak élettani működését korlátozhatná vagy éppen beállíthatná, válaszom a következő: A villamtűz után létrejött forradás egyenes és sima, s a pilla porcz és takarójának erélyes összehúzása által annak vastagságához arányosan hajlott gömbölyű, oly annyira, hogy a szakértőt is tévedésbe ejtheti, és a pillaszőr hiányt, vele született bajnak véli. A fájdalom a műtét után csak futólagos, a mi természetes is, mert az izzó érenynyel érintkező érző idegek megsemmisültével azok vezetőképessége is azonnal megszűnik; ebből magyarázható meg, hogy a beteg ugyan azon ülésben több szempilláján is megengedi a műtét véghezvitelét. Megtörténik néha, hogy egyes gyökök a műtő figyelmét kikerülték s új szálakat hajtanak, de ez ritkán esik meg, s kiirtása gyors és biztos az izzó éreny egyszerű mélyítése által. Mint a leírásból kitűnik, leszámítva a szükséges készletek látszólagos bonyolodottságát s azok drágaságát, a műtét kiviteli módja minden tekintetben, mind a műtőre, mind a betegre oly előnyöket rejt magában, melyek a véres műtéteknél sem egyenként, sem együttvéve nem találhatók. Számos — máig 147 —• esetemből a következőt emelem ki: St. Fercncz, 65 éves, szabadkai szűcsmester, egész családjával rég idő óta szemcsés köthártyalobban szenved, 1875. april 14-én nálam, a délelőtti órákban, megjelent a ki nem irtható „vadszőr“ miatt, ha tudnék oly valamit alkalmazni, hogy az többé ki nem nőne. Előadám, hogy azt reá nézve legkényelmesebben tűzzel irthatom ki, a nélkül, hogy a műtét után az ágyat vagy szobát kellene őriznie. Azon aggodalmát, hogy a „szemgolyónak“ semmi baja nem lesz, eltávolítván, az öreg még az nap, délután 2 órakor nálam meg is jelent. A mindkét felső szempillának köt- és porczhártya zsugora miatti befordulása s az elég dúsan kifejlett kettős pillasor szaruposztót eredményezett, mely azonban — 2 1 --a beteget szabad járás-kelésében nem akadályozá. A leírt telep két elemének gyorsan történt megtöltése után, a fennt körülményesen előadott módon, a pillaszőr gyökeinek kiirtásához láttam. A sok nyomortól elcsigázott embernek petyhüdt sejtszövete oly csekély ellenállást tanúsított, miszerint először a bal szem pillaszőr gyökei mind, 11 másodpercz alatt teljesen ki voltak irtva. A műtét alatt a beteg semmi fájdalomérzetnek jelét nem adta. Egy percznyi pihenés után kért, hogy jobb szemén is vinném véghez a műtétet, minek készséggel engedve, azonnal hozzáfogtam s itt 15 másodperczig tartott a műtét teljes befejezése. Ezen szemnél a lélegzet emelkedett, s tanúskodott azon fájdalomról, melynek kifejezést adni férfiatlanságnak tartott. Megvizsgálván a műtett szempillákat, a kivitel tisztaságáról meggyőződtem, s a műtét után közvetlen fellépni szokott gyengén vizenyős duzzadást figyelembe sem véve, a beteget haza bocsájtottam. April 15-én a felső pillák duzzadtsága s a szemek belövellése folytán keletkezett bő könyezésen kívül, sem fájdalom, sem más oly körülmény nem lépett fel, mely öt nyugalmában háborgatta volna; sőt az eddig az állandó szúrás és kaparás miatt folyton zárt szempillákat, a duzzadtság fokához mérten teljesen kinyithatja. A seb felületén még a nedves felületen kívül semmi változás. April 16-án a vizenyős dag folyvást tartó. A seb felületén némi genyelválás mutatkozik. April 17. 18-án a duzzadtság a szempillaszél felé húzódik s a genyedés nagyobb mérvű. April 19-én a tátongó seb összehuzódni kezd, a duzzadt• ság és genyedés kevesbedik. April 24-én. A tűzzel szétválasztott takaró és porcz teljesen egyesültek, s vörös vonal jelzi a tűzmetszés helyét. Az anyagveszteség szemmel nem észlelhető, az egész szempillaszélre egyenlően kiterjedt anyagveszteség miatt. Jelenleg egy fehér, az egész szempilla hosszában alig látszó vonal mutatja a műtét színhelyét, s a szem azóta minden bajtól ment, a nélkül, hogy a legkevesebb orvosi közvetítés vétetett volna igénybe. Az alsó pillaszőr gyökeinek kiirtása ugyanazon elvek szerint történik, mint a felsőé; a gyógyulás azonban lassúbb, mert a villamos égető után hátramaradó seb folyton a sós tartalmú köny befolyásának van kitéve. A műtét maga is sokkal érzékenyebb, mint a felső szempillán, valószínűleg azért, mert a kültakaró s a köthártya közti átmenet keskenyebb, mint a felső szempillán, s az égetésnél a kültakaró is a műtét területébe vonatik, mely dúsabb beidegzésénél fogva, az átmeneti résznél sokkal érzékenyebb. Az álszőr képzésének még egy ritka esetét kell felemlítenem, mint a mely a villamos égetési eljárás fontosságát emelni képes; mert itt csakugyan elképzelhetlen, hogy a véres műtét mily neme lett volna alkalmas az álszőr eltávolítására, mely a bal szem caruculáján, annak gömbszerű tetőpontján, 4 mm.-nyi hosszúságban a szemteke felé irányulva egyes egyedül mutatkozott. Ez eset annyival is inkább érdekes, mert ilyest feljegyezve, mennyire ismeretköröm terjed, nem ismerek. Egy 47 éves szabadkai nő, több év óta folytonos köthártya hurutban szenvedvén, néhány hó előtt feltűnő izgatást érzett bal szemében, mely hasonló volt ahhoz, midőn a szembe idegen test hatol. E miatt 1875-iki april 10-én nálam megjelent, s a vizsgálat eredményeként, idült köthártya-huruton kívül, sehol rendellenességet nem voltam képes felfedezni. A carucula kissé duzzadtabbnak látszott, s a belőle kinövő álszőr színére nézve halvány, csak oldalagos világosság mellett volt látható. A műtétet april hó 14-én pillaszőr-égetőm segélyével alig néhány pillanat alatt vittem véghez. A szőr irányában mélyítettem az égetőt, s az alig érezhető fájdalom mellett gyököstül kiírtatott. A műtett nő 4 hét múlva nálam megjelent, s az ízgatási tünetek lejebb szálltával dicsekedett. A caruncula kisebbnek látszott, valószínűleg a bekövetkezett sorvadás miatt. A történelmi igazság kedvéért kötelességemnek ismerem kijelenteni, hogy pillaszőr-égetőm alakjánál mérvadó volt Leiter fogégetője, mely hosszúsága, s az érenyhuzal vastagságával különbözik amattól. A pillaszőr-égető hatására a mily biztos, alkalmazásánál ép oly változatos, a mennyiben természeti sajátságánál fogva, a szempilla ki- és befordulaton kívül, még számos szembaj műtevői eljárásánál, jó szolgálatokat tehet. 2
