Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-02-20 / 1. szám
15 16 kékes vörösnek nézi. Az első befecskendezés után (y36 gran) S = 2%0, és nyolczadik után 2%0; ekkor az adag x/u — szemerre emeltetve még 10-szer ismételtetett, mire S= 30/30 ; összesen 25 befecskendezésre a látélesség közel 20/15-ig helyreált, színek jól felismertettek, és ezen kedvező eredmény most két év múlva is ugyanaz a nélkül, hogy a látideg első felvételkori rendellenes szine változott volna. Egy újszülött gyermeknél világrahozott nyúlszem miatt konok köthártyahurut és szarulob fejlődött. Atropin becseppentések mellett a szemhéjak ragtapasszal időről időre lezáratván a következményi lobos tünetek megszűntek, ellenben a héjak nehány napon átali nyitvamaradására mindannyiszor megujúltak, miért is az anyára bízott becseppentések heteken át folytattatok bár naponta csak egyszer, s még is állítólag a legszigorúbb elővigyázat daczára a nélkül, hogy a szerből a szájba jutott volna, a gyermeknél atropin mérgezés kővetkező tünetei léptek fel: arczai rögtön elhalványodtak, bőr hőfoka tetemesen csökkent, fejét nem képes felemelni s az a test emelésénél lecsüng ; mindezen tünetek az atropin 4 napi kihagyására megszűntek minden egyébb szer alkalmazása nélkül. Hogy valóban mérgezés forgott fenn. bebizonyúlt az által, hogy midőn négy hét múlva újabban fellépett szarulob a becseppentést szükségessé tette, már két nap múlva a felemlített agyi tünetek ismétlődtek; azonban zárizmok görcsei, hányás, nyelési képtelenség, rekedség stb. nem voltak jelen, jeléül, hogy az idült mérgezés még csak kis tokban volt jelen. Szemsértések, idegen testek szembejutása aránylag nagy számmal (168) fordúlt elő, és gyakran tapasztaltatott, hogy a munkások az orvosi segélyt ott sem sietnek azonnal, vagy legalább elsőnek igénybevenni, hanem előbb avatatlanok tanácsainak és az idegen testek eltávolítására tényleges beavatkozásoknak vetik alá magukat, minek következtében a sértett szem sok esetben a legnagyobb veszedelembe döntetett sőt többször menthetlenül elveszett. Himlős betegeken a küteg tartama alatt tiz esetben észleltetek : gyurmabeli szarulob 1, szarufekély 3, genysülyedéssel szarutekély 1, szaruposztó 1, szaruelmállás 1, iritis 2, könytömlő és köthártyatakár 1, továbbá észleltetek két conjunctivitis variolosa (?! refer) olyan anyákon, kik hólyagos himlőben szenvedett gyermekeiket szoptatták Az egyiknél a jobb szemhéjak vizenyősen dagadtak, csukvák, nagy fényiszony ; tekekötbártya vizenyősen duzzadt, bő könvezés; a szaruszéltől kifelé borsonyi, már megfakadt tüsző, sugárbelcveltség, felületes szarulob. A kezelő orvos szerint a szembajt megelőzőleg a himlő lappangási tünetei voltak jelen. Jégborogatások és atropin alkalmazása melett erős köthártyahurut fejlődött bő váladékkal, mely 14 napi kezelés után teljes gyógyulással végződött. A m á sodik es e t b en szintén tekevizenyő, fényiszony és heves fájdalom mellett a bal szemben a szaruszélen bab nagyságú pustula ült; e mellett a nőnél nagyobbfokú láz volt jelen, mely már akkor hat napig tartott, a jobb emlőbimbón hasonló himlőtöszö találtatott mint a szemben. Kezelés és kimenetel itt is ugyan az mint az első esetben. Torday tr. Félbenhagyó egyoldali mór. Königstein tr.-tól. Egy 31 éves, erős testalkatú nő jun. 27-én esti 6 órakor az utczára menvén rögtön észre vette, hogy jobb szemével mit sem lát. A vakság lefekvéskor még változatlanul jelen volt, reggel azonban felébredvén, a láterőt mindkét szemen egyelőnek találta, és az igy is maradt estig, mikor 6 órakor a jobb szem megint megvakult. Jun 29-től fogva szoros megfigyelés alatt állott. A beteg szem semmiben nem árulja el külsőleg, hogy bántalmazva van, csak hogy a láta hosszabb befedése után kissé lomhábban húzódik össze mint a bal szemé. Mindkét szemben kisfokú II. Jobb szem: 17/20, Jaeg 2 nehezen 5"-nyire; bal szem : 17/20 Jaeg 1 15"-nyire. Szemtükörrel a jobb látideg kissé fokozott vörösségén kivül rendellenességet nem lehetett találni, így voltak a viszonyok a megvakulás előtt. Hat óra után a beteg erős vongáló fájdalmat érzett a szemgödör felső szél táján, egyszersmind folytonosan növekedő fekete kerekeket látván, melyek a jobb halántéktól az orr fe'é húzódnak és fél perez alatt az egész láttért bevonják, oly annyira, hogy „egészen fekete“ lett előtte. Az észlelő csak némi csekély rángatódzást vett észre a szemöldök körül, mely úgymint a fájdalom az incisura supraorbitalis helyére gyakorolt nyomásra öregbedett. Ha mindkét szem nyitva volt, a megvakult jobb szem jól irányozott, eltért azonban, mihelyt a bal szem befedetett. Tetemes fényiszony mutatkozott a megvakult szemen, ha a másik erős világításnak ki lett téve. A homorú tükör verőfénye a jobb szem által semmiképen nem éreztetett ; tökéletes mórban szenvedett. Mindamellett a szemtükör az előbbi lelethez képest legkissebb változást sem bírt feltalálni. Reggel az előbbi láterő ismét jelen volt. Szerző most Hock tr., ki tanácskozás végett meg volt híva, beleegyezésével kinalt rendelt és pedig 0 5 pro die három adagban, melynek egyikét y2 órával a megvakulás előtt, másikát a megvakulás alatt, harmadikat % órával a megvakulás után vétetett be. A gyógyszer hatását már más nap abban nyilvánította, hogy a roh un fél órával későbben lépett be; post hoc ergo propter hoc erre nézve azért nem alkalmazható, mivel a gyógyszer ezen késleltető hatása a három hétig tartó kúra alatt mindinkább szembetűnővé vált. Az erre vonatkozó táblázatból látható, hogy jun. 27—30 várakozó eljárás mellett a roham pontban hat órakor fellépett; jun. 30-tól jul. 6-ig 0.5 kinal mellett a roham naponta fél órával késlelvén 9 óráig postponált; 7—9 1.0 kinal mellett 9 óránál megállóit, a követbező napokban jul. 10—16 1.0 kinal mellett 11 óráig elkésett, jul. 17—20 2.0 kinal mellett 11 óránál megáll ván, végre jul. 24-én 12 órakor megjelent, mivel a betegség végét érte el. Óvatosság kedvéért a beteg e nagy adagot még egy időig minden második, azután minden harmadik nap vette; azóta a gyógyulás maradónak bebizonyult. Említendő, hogy a beteg az egész idő alatt jó alvásnak örvendett, és a roham előtt is oly nagyon álmos volt, hogy az orvosnak némi nehézségbe került, őt ébren tartani, mikor két éjszakát a roham észlelése végett ott töltött. Körülbelül két órával a roham fellépése után úgy tűnt fel a hetegnek, mintha szeméről fekete kendőt elvennének; 10 perczczel későbben már a gyertyalángot, és nem sokára már tárgyakat tisztán birt látni és azokra irányozni. (Kiin. Mon. 1875. 333 1.) Halálozás. Egy még igen fiatal szaktársunk, kinek munkálatai kiváló helyet foglaltak el a szemészet legújabb eredményei között, élete tavaszán kimúlt. Múlt év deczember 21-én Wo in on M. 30-ik évében halt meg Moskauban heveny gümőkór következtében. Előbb mint tanársegéd működvén a moskaui tanár Braun mellett, 1866-ben szakmajának mivelése végett beutazta némethon jelesebb egyetemeit, hol példás szorgalommal egyik dolgozatot a másik után bocsátott sajtó alá. Irodalmi tevékenységét bebizonyítja közleményeinek száma, mely öt év alatt 38-ra emelkedett, közöttük olyanok lévén, melyeknek becse maradandónak mondható, úgymint az ophthalmometriáról, a szemizmok hűdésénél jelentkező kettős látásról, a szemnek kerékféle forgatásáról, a szinérzésről, a hályogmütét utáni astigmatismusról. 1872-ben visszatért Moskauba, hol az egyetemen mint magántanár működött és a gyakorlatban nemsokára az elsők közé sorakozott. Gyenge testalkata fájdalom! nem mérkőzhetett meg annyi munkával. BUDAPEST, 1876. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA, Dorottya-utcxa 14 sz.
