Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1876-02-20 / 1. szám

hogy ezen alak kétútonjöh'etett létre, vagy oly módon, hogy az alap, melyre az átültetés történt nem hagyott fel az összehúzódással, mely a benne lefolyó lobnak természetes következése és ily módon az elhalásig egészen el nem hanyagolt átültetett lebenyt mintegy agyon nyomta; vagy úgy, hogy a lebeny, az idegen talajon nem táplálkozhatván eléggé, talán szöveti elemeinek egy része elhalván, önmagában zsugorodása által vonta össze egész talaját is, Az előbbi mód, tehát a köthártva összezsugorodásának passiv volta valószínű abból, hogy Symblepharon posterius, tehát a köthártya s alatta levő kötszövet kiterjedt kóros elváltozása mellett az átültetés még soha sem sikerült; de e mellett szól a mi esetünkben is a köthártya-darabnak körül vétele hegszövettek Talán úgy képzelhetjük tehát az egész folyamatot, hogy az első napokban, mikor az alapnak zsugorodása a felfrissítés után szünetel, a hártya képes megtapadni, később azonban a kötszöveti alap folytatja lobos újon képzését s felemeli a rá tapadt lebenyt. Mindezek természetesen azon kérdésbe ütköznek: miért nem történt ez a megelőző esetekben ?

Legnagyobb szükség volna az egész kérdés tisztázása czéljából az átültetett szövet élet-viszonvaiuak pontos ismeretére. E tekintetben csak a bőrdarabok sorsáról tudunk valamit. E szerint a lebeny táplálása az első időben az alap edényeiből transsudált folyadék által történik ; a 3. napon a cutis-darabkákat beléjök nyomúló vándor-sejtek lepik meg, s a sarjadzó alapból sejt-csapok nyúlnak szövetökbe. A lebeny saját edényei eldugúlnak, mig a sarjadzások edényei nyúlványokat bocsátnak ki, melyeket a 6. napon már kilehet mutatni a lebenykékben. A behegedóst aztán a bőr-lebeny felhám-sejtjeinek (főleg a stratum mucosum) szaporodása eszközöli. s) Ez azonban mind csak az átültetett (és pedig sarjadzófelületreültetett) bőrről mondatik; e tekintetben nyákhártyák s főleg más egyénről, sőt mi a dolgot legbonyolúltabbá teszi — más állatfajról vett nyákbártvák maga tartása agészen ismeretlen. Mindenesetre meglepő, hogy mig Jacenko és Czerny különböző állatfajokon tett kölcsönös átültetéseiket (bőrei) teljesen eredményteleneknek mondják, a köthártyával tett ilyszerü kísérletek igen szép eredményeket adhattak.

Annyi biztosan állítható, hogy addig mig az átültetéskor létrehozott viszonyokat, a lebeny táplálásának módját, szövete magatartását bele vándorolt sejtek iránt, az alap további szöveti változásait stb. górcsövi vizsgálatok s e czélból tett kísérletek alapján nem ismerjük, az egész műtét a véletlen szerencsére bízott kísérlet. Ha ama vizsgálatok, miknek végzése nem volna nehéz s ez épen szándékunkban is van, megismertetik e rejtélyes viszonyokat, módunkban lesz az eljárást megfelelő módon alakítani s e valóban nagy fontosságú műtétnek megadni a kellő biztosságot.

Két ritkább porczliártya-bántalom.

Dr. Hirschler IoNÁcz-tól,

I.

Gyürüalalm felületes lobgócz.

Ez megjelenési módjára nézve a szarusőmör és a felületes körülirt beszürődmény között áll. Az előbbihez hasonlít az által, hogy a fölhám ennél is már nehány óra után hiányzik, hogy igazi beszürődmény nem található, hogy nagyobb fájdalom kiséri első fellépését, és hogy alakja sajátságos csoportosulást mutat; az utóbbihoz közel áll gyorsabb lefolyás tekintetében és az által is, hogy nem ritkán mellette közönséges apró beszürödmény észlelhető. Említem csak azért, hogy a t. ügytársakat ezen szarulobnemre figyelmessé tegyem, melynek behatóbb tanulmányozása alkalmasint oki viszonyainak ismeretéhez vezetend.

A porczhártya egyik vagy másik táján, többnyire közel a középponthoz kisebb lencse mekkoraságu homály látható, mely tökéletesen zárt gyűrűt képez; a gyűrű közepén homályos pont látható, a kettő közötti tér, ha nem is egészen át-‘) Mus H. Die Behandlung von Geshwüren mit bes. Berücksichtigung der Reverdin’schen Transpl. (Volkmann, Sammlung. 1873. 60. sz).

látszó, mégis sokkal kevésbé homályos. Ferde világításnál az egész korong ezüstösen fénylik, mintha a fölhám mindenütt hiányoznék, a világitó lencse kellő forgatásánál azonban lehet az egyes részletek ebbeli különbségét határozottan megtalálni. Némelykor úgy látszott nekem mintha a külső gyűrű egyes pontokból, illetőleg egyes holyagcsák repedéséből keletkezett volna. Eddig csupán felnőtteknél, kisdedeknél soha észleltem ezen kórnemet. Atropin és zárkötés csak hamar gyógyulásra vezetett, ismétlődés nem fordult elő, a sajátságos alakú homály azonban még néhány hétig látható volt.

II.

Heveny mulékony fölhámelmálás.

Múlt áprilisban tisztelt barátom Stiller főorvos ur egy 6 hetes leányka végett kérte tanácsomat, mivel annak bal szemén több nap óta oly bánfáimat észlel, mely előtte, a kinek tiz évvel ezelőtt alkalma volt számos szembajt tanulmányozni, egészen ismeretlen dolog. Az egész porczhártya mintegy hullaszerűen fénytelen, közép része oly homályos, hogy a látát azon keresztül némileg nehezenlehet látni. A homály vékony réteget képez, mely a porczhártya felületén fekszik, pontozott küllemű, mintha a fölhám tűvel megszuratott lenne, a körzet felé szabálytalanul határolt, rovátkolt. Felső körzeti rész legtisztább, az alsó kevésbé tiszta, a közép rész leghomályosabb. A szivárvány domborubbnak látszott, ezt azonban a homály miatt határozottan állítani nem lehetett. A szemteke összeállása és felületének érzésképessége rendellenességet nem mutattak; az alsó sugártájon igen gyenge mély belövelés volt jelen.

Nevezett ügytársam már két nappel előbb vette észre a kezdődő homályt a porczhártya slsó réssén, melyeit azonban más tünetek hiánya mellett komoly bajnak nem vett, míg a homály tovaterjedése mint egészen váratlan és szokattlan jelenség némi aggadalomra nem adott alkalmat.

Igen terjedelmes fölhám elmúlást (mivel csak annak vettem a homályt) mint elsőleges tünetet többször volt alkalmam észlelni az élet első kónapjaiban roszul táplált egyéneken, különösen pedig agyvízkór következtében, többnyire egyidejűleg mindkét szemben. Jelen esetben a gyermek az első négy hétben igen nyomorult vala, miért is más dajka vétetett; 14 nap óta jól szopott, és szembetünőleg fejlődött.

Miután semminemű agytünemény nem volt jelen, csak is valami ismeretlen táplálálási zavart vehettem fel, a porczhártyábani nedvkeringés előmozdítására lágy meleg székifüborogatást a szemre valamint cámphorkenőcsöt a homlokra rendeltem. Már más nap a fölhám tisztulni kezdett, és négy nap múlva tiszta volt. nehány nappal későbben újra mutatkozott keskeny homályos csík, mely azonban hasonló eljárás mellett csak hamar eltűnt. Az egész lefolyás alatt a porezhártyatüneten kívül csak egyetlen egy kitágult sugár viszért a belső-felső tájon találhattam fel, mi által a bántalmazott szem az egészségestől különbözött.

Jóllehet ezen esetben semmi oly tünet nem mutatkozott, mely egy a háttérben rejlő agybántalomra következtetni engegedett volna, azon gyanú, miszerint a másként nem i^ érthető táplálási zavar talán mégis csak ilyennel összekötetésben állna, későn ugyan de talált némi megerősítést. A gyermek azontúl jól táplálva maradt, arczszíne igen megelégitő volt, édes anyja azonban némi aggodalommal ápolta, mivel a csecsemő testének fejlődésével nem nyerte azon élénkséget, mely első gyermekénél oly elragadtottsággal eltelté, főképen pedig azért, mivel még a kilenczedik hónapban sem bírta fejét egyenesen tartani, oly anynyira, hogy még akkor sem igen lehetett őt vánkosából felszabadítani.

A mint utólag Stiller t. barátomtól értesültem, az általunk észlelt porczhártyahomály még néhányszor ismétlődött ugyanazon szemen, mindannyiszor azonban lágymeleg borogatásra nehány nap altt elmúlt, mig élete tizedik havában minden előhirnöki tünet nélkül soporosus lett, mely állapot nagy hévmérőemelkedéssel és igen gyenge rázgörcsczel lépett fel, és 6 óra alatt balállal végződött. Bonczolást mint rendesen a magángyakorlatban, nem engedtek meg.

1*