Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-05-14 / 2. szám
29 30 folt, mely a porczliártya legmélyebb rétegeiben közel a hátsó falhoz feküdt, szoros vizsgálatnál nagyító üveggel és porczhártva-górcsővel vérvezető csatornák rendszerre volt feloldható, melyek sűrűén egymás mellett és többnyire egyenlő mekkoras.ígban sugárszerűen folytak le kevés kanyarulattal és összeköttetéssel. A véres folt a tülkhártyaszélig terjedt a nélkül azonban, hogy a köthártya edényeivel valamely összefüggés felismerhető volt volna. Néha megint 1—2 mm. szabad tér mutatkozott a vérfolt és a tülkhártya szél között. Ezen változások, melyek némelykor a vérfolt tökéletes eltűnéséig mentek, nehány perez alatt voltak észlelhetők. Az elcő eset egy 60 éves, hanyatlott testerejű napszámost illetett, kinek mindkét szemén iridectomia vitetett véghez mint előkészítés a még nem egészen érett hályog műtétére. Ezen egészen rendes módon véghez vitt műtétre mindkét szemen következett szemhéjvizenyő, (Jhemosis, bő elválasztás és némi porezhártyahomály. Miután ezen tünetek bor és kiualszemvíz használása mellett öt nap alatt egészen megszűntek volt, a leírt vérfolt a megint feltisztúlt jobb porezbártyában ismételve lépett fel és (ünt el felváltva. A fej sokáig folytatott előrehajlása előmozdította a vérfoltnak megjelenését valamint egyenes tartása annak eltűnését. Tizedik naptól fogva többé nem volt látható. II. eset. Egy 17 éves leáuy nehány héttel azelőtt meningitis cerebrospinalisban szenvedett, mely baj folytán a jobb szem irido-chorioiditis által megvakult. Ezen szemen, mely nagy belövelés és belnyomás csökkenése mellett (T—2) egészen átlátszó porezhártyát mutatott, a változó vérfolt volt látható, melyhez különben egy másik nevezetes tünemény csatlakozott. Miután t. i. a vérfolt 3 napig ismételve változott volna, negyedik nap egészen eltűnt, helyette ‘árgás fehér folt jelenvén meg, mely mélyen fekvő genyes beszürődményhez hasonlított; a mellett az egész porczliártya gyengéden homályosodottnak mutatkozott. Negyed órával későbben a nevezett folt megint egészen más alakot mutatott, a mennyiben most sarló idomú volt, tökéletesen hypopiumhoz hasonló; de ezen sarló szintén tűnt el rövid idő alatt és ilyen felváltás többször ismétlődött. Az addig tiszta láta most némiképen zavarosnak mutatkozott, közepéu gyengéd, áttetsző pelyhecske lebegvén, mely egészen a porezhártya hátsó faláig terjedt. A porezhártya-beszürődmény hol rövidebb, hol hosszabb időre, hol nagyobb, hol kisebb terjedelemben volt látható; a szemhéjjali gyengéd dörzsölésre vékonyabb lett és mintegy apró foltokra és vonalokra oszlott szét. Ötödik napon újra volt jelen a véres beszürődmény és pedig a sárgás mellett, úgy hogy a kettő között folytonos változás észleltetett két napig, mire aztán az egész leírt tünemény végképen megszűnt. Szerző úgy értelmezi a tüneményt, hogy a csatornarendszer, mely a porezhártyában létezik, részbeni tágulat és rendellenes nyomási viszonyok mellett múlékony módon áthatóvá lesz színes és színtelen vértekecskék számára. (Centralblatt f. d. med. Wissenschaften 1876 N. 13) A főkérdés azonban nem is illeti itt a helnainthologust hanem a szemészt, a mennyiben mindenek előtt szükséges a sajátságos képletnek élősdi jellemét bebizonyítani, a mit S. a következő érvekkel tenni igyekszik. 1° a testalkat kiváló szabatossága, melynél fogva sehol sem beszorúlások vagy a szélesség átméretének rögtöni változatai észlelhetők. A képlet lassankint keskenyebbedik a farktól a fejvég felé. Sehol sem lehet világos és sötét részeket felváltva látni, mi közönséges üvegtestczafatnál ily szövődött alkatással a redők képződésénél fogva nehezen hiányzik, hanem mindenütt ugyanazou törési exponens: az az egyenlő áthatóság a fényre nézve és egyenlő színezet található. 2° a tiszta és éles kép, mely minden egyes részről a rendesen feltekeredett farkvég tekervényein keresztül nyerhető. 3° mindenek előtt pedig az élénk mozgások, melyek hol az egész képleten, hol egyes részein nyugodt szemteke mellett észlelhetők. Hosszabb időn át a tünemények nem változtak, csak hogy mind a fark, mind a fejvég közelében vékony üvegtesthomály képződött, mely azonban nem akadályozta a mégmindig előforduló mozgásokat és betekeredéseket szemmel követni. A féreg hosszasága idővel növekedni látszott. Maga a beteg, a gyakori orvosi tanácskozás által mindinkább figyelmeztetve, most már nem csupán fekete foltképlet lát a szem előtt, hanem bírja az élősdinek természetim képét a táblára rajzolni, valamint a keskenyebb fejvégének hol kinyulását, hol összehúzódását nyugvó farktekermények mellett tisztán észlelni. Az eset jóslata természetesen kétséges és főképen attól függ, váljon az élősdi életben marad-e, vagy sem; S. hiszi, hogy ez utóbbi esetben évek hosszáig az üvegtestben maradhat anélkül, hogy izgatottságot okozna. A gyógyeljárás, melyet S. követett, egészen eltekintve a gilisztától a nagyfokú rövidlátás ellen volt irányozva és mindkét szemen a láterő növekedését eredményezte. Ha az egyik vagy másik ügytárs ezen körülményben, hogy t. i. vérbocsátások, lábvízek, hashajtók és sublimat a láteröt emelték, hatalmas bizonyítékot látna a leírt képlet élősdi természete ellen, szerző viszont az ellen állíthatja, hogy hasonló eljárással szintén a látérő emelkedését eredményezte oly szemen, melynek üvegtestében hólyagféreg létezett. Magától érthető különben, hogy az említett szerek csak egy bízom os időig használhatnak, melynek lefolyása után mégis keilend az egyik vagy a másik műtétmódhoz folyamodni. Említendő még, hogy Fano és Quadri hasonló képletet észleltek az üvegtestben, melyet filariának tekintettek, hogy e kórisme azonban az ügytársaknál nem talált támogatásra, minthogy Graefe az utóbbinak leírása szerint hajlandó volt a képletet sajátságos alakú üvegtesthomálynak tekinteni. (Schöler Jahresbericht 1876. 39 1.) Giliszta az üvegtestben. SCHOELEB tr.-tÓl. A 28 éves nő, a ki ezen ritka leletet mutatja, nemcsak nagyfokú rövidlátás végett kereste a nevezett szakférfiú tanácsát, hanem főképen azért, mert nála egy a bal szemen létező fekete látfolton kívül újabban még a jobb szem előtt is sajátságos alakú fekete testek találkoznak, melyek folytonos káprázást okoznak. Mindkét szemen legnagyobb fokú myopia találtatott: bal szemmel----—-al ^ Jae&er 5 egyes sza-1 s vakat 1%" ; jobb szemmel-----yyr--al Sn LXX 141; Jaeger l /8 egyes szavakat l1/*". Baloldalt a központi látás hiányzik érhártyavérzés következtében. Jobb szemen nyilván való teke hosszabadás valamint tökéletesen átlátszó porczhártya és lencse mellett a következő lelet találtatott: A különben rendes látidegkoroug gyürüalakú érhártyasorvadástól van körülvéve ; azon kívül a központ táján szintén számos apró sorvadási gócz mutatkozik, részint halaváuy pontok részint sárgás finomvonalu csíkok alakjában, mely utóbbiak az érhártyának az ismert karczoláshoz hasonló külemet kölcsönöznek; a háttér e szerint a nagyfokú rövidlátásnál szokott tüneményeket mutatta. Az üvegtestben oly tekeredett képlet mozog szabadon, melyet mind a megfordított mind az egyenes képben kényelmesen tanulmányozhatni. Mekkoraságát különben nehezen lehet meghatározni, mivel a szemteke hossztengelyének (sagittale Axe) irányában, több egymás mögött levő üvegtestrétegben fekszik és csak ritkán jelen meg más tengely irányában; mivel továbbá nagyon mozgékony és a lencséhez majd közelebb majd távolabb mutatkozik. Hossza közelítőleg 12—15 mm-re becsülhető, vastagsága egy vonalnál kisebb és a fej felé lassanként csökken. Színe az egyenes képben kékes-szürke, a megfordított képen inkább sárgás-kék, s még az előbbinek csekély világossága mellett is gyengén átvilágítható. Az alak, mely alatt e képle u
