Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1876-05-14 / 2. szám

32 O 1 — i JI — megjeleli, igen változó ; még tökéletesen nyugvó szem mellett is hol egyes részeinek hol az egésznek mozgása észlelhető. Igen jól megkülönböztethető egyrészről a kissé vastagabb fark vége. melynek gömbölyű végpontjához közel csekély beszorulás mu­tatkozik, más részről a Hévéi keskenyebb nyakrész, mely a kissé vastagodott fejbe végződik. Fritsehe, lki az esetet a berlini orvosegyletben meg­vizsgálta, úgy nyilatkozott, miszerint fiatal filar iáról le­hetne ugyan szó; neki azonban mind azon sajátságnál fogva, hogy a léreg teste a fejtől a farkig mindinkább vastagabb lesz, mind az észlelt mozgásoknál fogva valószínűbb, hogy Tricho­­somum, e szerint a Trichotrachilideák ugyanazon családjához tartozó féreg, melyhez a Trichina spiralis is tartozik, ez utób­bitól azonban a hosszaság és vastagság közti viszony által különbözik. Újabb gyógyszerekről. Schöler évi jelentésében a cárból- valamint a sa­li cyls a v-ról valami nagyon dicséretest mondani nem tud, s úgy hiszi, hogy legtöbb esetben a régi aqua chloriez új szereknél hasznosabb. Tovakarapodzó szarufekélyeknél carbol­­sav becseppentése után többszőr lépett fel új hypopium. Sokkal jobbat mondhat a J a b or a n d i-ról, melynek fel­­vevését a szemészeti gyógyszertárba nagyon ajánlja. Ö e szert több mint száz esetben alkalmazta, melyek közül csak egyszer maradt ki a várt hatás a bőr működésére vonatkozólag, alkal­masint a készítmény rósz volta következtében. Szép eredménye­ket nyert a Jaborand i-tól heveny valamint idfilt szivár­ványlobnál, úgy egyszerű mint érháityalobbal és üvegtestbán­­talommal szövődött esetekben, továbbá: elsőleges érhártyalob­­nál, haladó rövidlátásnál, látideglobnál, középponti homály által jellemzett láttompulatnál, amblyopia potatorium, főképen pedig bujasenyven alapuló minden féle esetekben. A szivárványhár­­tyán fellépett Gumma-féle képletek csakhamar olvadtak hasz­nálása alatt, csarnok víz és üvegtest néha bámulatosan tisztul­tak. Még heveny köthártyalobnál is, tülkhártyalobnál és végre csúzós izomhüdéseknel a Jaborandi kitűnő szolgálatot tett. A szernek kényelmes alkalmazása, valamint annak gyors és erélyes hatása neki várhatólag tág tért nyitand a szemészeti gyakorlatban. Szerző azt rendesen thea alakjában alkalmazta, újonnan azonban előszeretettel folyamodik a kényelmesebb és hathatósabb szörphöz (Syrup. Jaborandi két evőkanálnyi pro dosi). (Jahresbericht über die Wirksamkeit der früher Ewers’­­schen Augen-Klinik von Dr. Schöler im Jahre 1875. Ber­lin 187G). Lencséhez, hasonló izzadmány szirárvanylohnál. Schmidt RiMPr.sii-tól. Egy két éves leány bal szemén kakas által megsértetett. Három nappal későbben jöttek az orvoshoz, ki tülkhártyasebet talált a külső-alsó negyedben, körülvéve borsómekkoraságú piros szürkés bujálkodástól; közel ahhoz csekély belővelés és chemosis ; a láta tág volt. Csak egy hét után lépett fel iritis üvegtesthomálylyal; a külső sebnek megfelelő helyen szemtü­körrel kis fehér foltot lehetett látni. A láta atropinra (14 nap a sérülés után) nem tágult, szabálytalan határokat és sárgás izzadmányhártyát mutatván ; két nappal későbben azonban majdnem ad maximum kitágulva, fedve találtatott szürke, át­tetsző, kissé tojásdaalakú, lencséhez hasonló képlet által, mely­nek széle nem egészen egyenes, hanem gyengén rovátkolva volt. A képlet hátsó rétege sárgás színezetet mutatott az említett látahártya következtében!' fel- és lefelé a láta csekély része szabad a fedő képlettől ; mely harántosan 7 mm., függőlegesen 4—5 mm., vastagságban 2 mm. átméretü ; ferde világítás mel­let szürkés verőfény nyerhető a szemháttérből. A szernteke Jdssé puhább. Több kórodai hallgató ezeu izzadmányban a lencse hely­­hagyását és hólyagos homályosodé«át vélte látni, annyira ha­sonlított ez a lencséhez ! azonban nehány nap alatt az izzad­mány felszívódás útján eltűnt. A szem nemsokára egészen ren­des volt; a tülkhártyán igen kis fehér heg maradt háti a. Említendő, hogy ezen esetben a sajátságos izzadmány a láta tágulatával lépett fel, és szerző az ide vonatkozólag ’ az irodalomban található öt eset nyomán úgy hiszi, hogy e láta­­tágulat rendesen kíséri a leírt kiizzadást. (Egy jövő alkalom­mal közölni fogok két igen nevezetes esetet, melyet magam e téren észleltem. Szerkesztő!) (Kiin. Monatsbl. 1875. 815 1.). Néhány észrevétel a szarukúp (keratoconus) bizonyos ne­mének szemüvegekkel való gyógykezelését illetőleg. H. Bgndelack Hewe ts on -tói. Ezen czím alatt H. azon igen ritka esetek egyikét közli, hol szarukúp csupán szemüvegek segítségével a betegnek mégis aránylag rendkívül kitűnő látást enged. Az illető egyén mér­nök (életkora nincs kitéve), kinek rokonságában számos a rövid­látó ; ő maga kora ifjúsága óta egyaránt rosszul lát, anélkül, hogy valaha lobos szembántalombau szenvedett volna. 1873-ban miután nála már 1V2 évvel ezelőtt keratoconus kórisméztetett, ő azonban a javasolt műtétet megtagadta, újra megjelent. Most tüzetesebb vizsgálatnál kiderült a következő: j. sz. üveg nélkül %° ; stenop. rekesszel függélyes délkörben Hm. T’B, a' visszain­­tesbeu M rlB és végre a két megfelelőleg összetett üveggel: -j-16 c — 18 c V = |Jj. Jag. 1-ső számát 8 hüvelyknyire ol­vassa. b. sz. üveg nélkül V = fjj ; + -f\ c — Jr c V = Jag. 1-ső számát 12 hüvelyknyire. A szarukúp oldalagos meg­tekintésnél könnyen felismerhető. A középszerűen szűk Iái a épen a szaruhártvatágulat csúcsával van szemközt, mit H. a szemre nézve igen előnyösnek tart, mert szerinte a talált szabályos astigmatismus csakis ezen csúcsi rész hajtásában rej­lik. Majdnem egy egész évvel később újra megjelent a beteg, a rendelt szemüvegeket folyton használja, látereje kitűnő. H. azt véli, hogy ily szemüvegekkel való javításra alkalmas sza­rukúpok többször csak azért esnek műtét alá, mert az általuk okozott fénytörési rendellenességek tüzetesen nem vizsgáltatnak meg. (Opthalrnic Hospital Reports VIII. 1, 1874. p. 21.) __________ Dr. Schlesinger. Veleszületett leucseficzamnál végrehajtott iridotomia. Masselon tr.-tól Wecker koródáján végrehajtott 16 iridotomia közül M. bővebben egyről értekezik, hol a műtét veleszületett lencsefi­­czamnál alkalmaztatott. Az eset egy 31 éves kisasszonyt illet Lencseficzam be- és felfelé mindkétfelől, M 3| V = ^; atropin, által tágúlt látákkal -f- 2% üveggel jobboldalt V = baloldalt V = |. Ily viszonyok mellett tehát a betegre nézve előnyösebb látójának lencse nélküli részén, mintsem a ficzamodott lencsén keresztül látni; és ezen kedv. zőbb viszony létrehozásának czél­­jából a beteg mindkét szemén az egyszerű iridotomia hajtatott végre. Egy a szaruhártya külső felső harmadában eszközölt seben keresztül az ollócsipesz a csarnokba vezettetett, és egyet­len egy vágással a szivárvány hártya alsó belső részében majd­nem a megfelelő eredetéig keresztül metszetett. E műtét által jókora rés támadt, mely mögött nincs lencse. -)- 2f üveg a távolban való látásnak, -f 2 a dologhoz rendeltetett. Hasonló esetekben eddigelé az iridektomia és az iridodesis jött alkal­mazásba ; veszélyes vége következtében az utóbbiról már rég lemondottak; a mi pedig az iridektomiát illeti, ez sem jár tetemes akadály nélkül. M. Passauer esetére (A. f. 0. XIX. 2. 315) czéloz. Azon szivárványhártyarész ugyanis mely kimetszendő, nem nyugszik a lencsén (minthogy az ficzamodott) és ezért a műtétnél könnyen a sugártest felé hátra haj it k, mi­kor azután üvegtestiszam jöhet létre. Az iridotomiánál ily eset­légtől tartani nem kell; sőt ha üvegtestiszam létre is jönne, akkor a szaruseb itt oly keskeny, hogy a műtétet semmiben sem hátráltatná. (Annales d’Oculistique LXXIII. 3—4. p 118.) Dr. Schlesinger. BUDAPEST, 1876, KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA, Dorottya-utcza 14 sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom