Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-02-28 / 1. szám
15 16 mazkodást uagyobb convergentia által támogatni, használása alatt fog hiányozni vagy legalább csökkenni. Erre nézve azonban M. csak a priori hoz Ítéletet, gyakorlati adatok még hiányoznak. Kellemetlen mellékhatásokat nem vett észre. A köthártya rendesen jól tűrte el a becsepegtetéseket. Csak egy betegnél, egy kis leánynál, előjött azon kellemetlenség, hogy ismételt hányás bekövetkezett, ez azenban nem tartott sokáig, és igy nem volt szükséges a gyógykezeléssel felhagyni. (Kiin. Mon. 1874 303 1.) H. Genyes könymirig.vlob egy esete. — Köthártyabeli tályogmegnyitás. Gayat J. lanártól. Egy 10'* éves, különben tökéletesen egészséges leányka, kinek azelőtt szembaja nem volt, egy hideg októberi estén kirnenvén, hazatértekor mindjárt a bal szem külső zugában fellépett fájdalomról panaszkodott, már másodnapra nehezen nyithatta a szemrést, a felső szemhéj igen duzzadt és kivált akkor fájdalmas volt, ha a beteg balfelé nézett; váladék nem mutatkozott. Langyos borogatások használtattak. Gr., ki a beteget a negyedik nap estéjén legelőször látta, a következőket találta: A szem külső zuga helyén egy galambtojás nagyságú daganat mutatkozik, mely igen feszes és a felső szemhéj külső felét foglalja el. Ez utóbbi könnyedén vörös, mely színezet pedig egy vonalban egészen a mogyoró nagyságú fültömirigyig húzódik. A zárt szemhéjak szélén semmi váladék nincs. Könyelválasztás nincs jelen, és a megfelelő oldalú orrür tökéletesen száraz. A gyermek két nap óta nem aludt, étvágytalan, a szemben lüktetést érez és fájdalomról panaszkodik a halántékban és a fül előtt. Érintésnél csak a kifeszitett felső szemhaj fájdalmas, mely erőszakkal sem emelhető fel. Ha a gyermek fejét hátrafelé hajlitja, egy kettős lebenyü pupos vagy inkább bogyos tömeg mutatkozik, mely a köthártya porczi részétől el van különítve és a szemrésen keresztül kinyomul ; az előtte lévő köthártya veres és vizenyős; a látható része körülbelül 2 cm.-nyi széles és 1 cm-nyi vastag. Mintán G. valami idegen test jelen nem voltáról a Davielféle kanállal esővett kutatás folytán meggyőződött, bistouriját a szemhejkötbártya színéhez párhuzamosan a daganat belső felébe sülyezzé, mely a legkiállóbb vala ; azonnal eredt meg a geny. A következő napok alatt a tályog nyitva tartatott, de ez csakhamar a genyedéssel felhagyott. A szükségelt műtéti eljárások egyike sem volt észrevételi könyfolyástól kisérve, nyolczadik napra a daganatnak meg nem nyitott része már csak fél akkora volr mint kezdetben és egészen a köthártya zsebbe húzódott vissza, küleme már nem volt pupos; a felső szemhéj nem duzzadt, a fültömirigy nem fájdalmas. A bal orrür még mindig száraz. Langyos borogatás után kötés és Tct. Jód. használtatott. 14 nap múlva a felső szemhéj bőre alatt, a külső szemzug mellett egy kis tömeg fogható meg, mely terjedelmesebb mint a minő a kőnymirigy szemhéj felőli része lenni szokott és sokkal kiállóbb mint ez. A külső egyenes izom működése rendes; a szemrés épen oly jól nyílik mint a jobb szemé. A köthártyazsebb külső felső részében le- és befelé irányozott szemnél egy szemcsés tömeg, vehető észre, mély vörös, beszüremkedett köthártya által van elborítva es 2—3 gabonamag nagyságú lebenykére van osztva. Ezen állapot elég soká maradt főn és csak lassankint engedett a gáliczköveli érintésre. 2% hónap múlva a nevezett hely azonban csak kissé élénkebb színe által különbözik a jobb szem köthártyájának megfelelő részétől, s igy apró függeléket mutat, mely friss köthártya heghez hasonlít; ez a tályog megnyitás helye. Itt legvékonyabb kutasz nem nyomul sipolvos menetbe. A könyelválasztás megzavarodása a kórlefolyás alatt és után visszautasítják azon gondolatot, miszerint a tályogképződés csak a kőnymirigy körüli szövetre szorítkozott volna. Minden csontos elemnek távolléte a felszedett genyben, azonkívül a fájdalom és mély hegképződés hiánya, valami a genyedzés rögtöni és meghütés utáni fellépése megsemmisítik azon véleményt, mintha itt a genyedzés valami csont vagy csonthártyabántalom következménye lett volna. (Annalesd’oculistique, LXXI. 2. 1874. 20. 1.) Dr. Schlesinger. Feljegyzések a szemészeti gyakorlatból. SCHAPRINGER ÁLAJOS tl’tÓl. Milwaukee, Wis. Látatágulat a jobb szemben. — Állandó lát a hártya a balszemben. Egy 13 éves leánykánál a jobb szem szivárványhártyája egy alig 1% mm.-nyi széles szálagocskából áll, mely a felső részén majdnem tökéletésen elenyészik, úgy hogy e helyen csak a mikor a szemteke felfelé van igazítva mint igen keskeny szélecske vehető észre. A szívárványhártya nagy köre mindamellett rendesnek látszik és barna; a zárizom pedig úgy látszik tökéletesen hiányzik, s helyén a szivárványhártya palaszinü, szoros megtekintésnél gyöngéden czafatosnak mutatkozik, Szemtükörrel való vizsgálatnál a láta több finom pontszerű és igen keskeny vonalszerű homályokat mutat, melyek a mellső tokban vagy igen közel hozzá a lencse mellső rétegeiben foglalnak helyet. A szem háttere rendes. V = 20/so- A szem alkalmazkodási tehetsége rendes, daczára annak, hogy a láta sem világosság behatására sem az alkalmazkodás megfeszítésénél meg nem mozdul. Ezen körülményben S. bizonyítékot vél találni, miszerint a láta zárizmának nincsen befolyása a szem alkalmazkodására. A bal szívárványhártya rendes kiterjedésű, és szövetű, csak egy kis függeléke van, mely körülbelöl kölesnyi nagyságú és alulról a szabad látaszéltől a látába vonul; ez a lencsével nincsen összefüggésben. Inkább feltűnő azonban még egy barna lemez alakú hártya, mely körülbelül 3 mm.-nyi átmérővel a mellső lencsetok középső részét foglalja el és igen finom hálózatból áll, melynek közepe vékonyabb, körszéle pedig tömöttebb és czrfatos. Leggondosabb kutatás sem akadt ezen hártya és a szivárványhártya közt talán fenálló összefüggésre. Y = 20/70, na' gyobb világosság mellett, midőn a láta természetesen szükül a láterő tetemesen csökken. Igen kis „gyongy“-szerü homályok találtatnak még egy oly síkban, mely a leirt hártyánál valamivel mélyebben feleszik. Á szem háttérré ép. Az atya állítása szerint a jobb szemben szintén oly „hályog“ volt jelen, de egy öreg aszszony gyógykezelése alatt eltűnt. (Medical and Surgical Reporter, Juli 11, 1874.) Dr. Schlesinger. PEST, 1874. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA (Doroítya-utcza 14. az.
