Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-02-28 / 1. szám
13 14 (Embolia), és a szemenkivüli látideglobban (Neuritis retrobulbaris), mely utóbbi korkép külötibeu még számos kételyeknek tért enged. Központi hiányok a sárga folt bántalmazottsága nélkül előfordulnak, a mint már emlitve volt, az iszákosak láttompulatánál, hol a tünet talán a meggyengült reczeg ezeu legnemesebb részének gyors kimerüléséből származik. Ismeretes dolog, bogy a legkisebb csillagokat csak akkor vehetjük észre, ha szemünket nem azokra, üanem közvetlenül melléjük irányozzuk, mi valószínűleg abban találja magyarázatát, hogy a reczeg hátsó sarka folytonos működése folytán ingerlékenységére nézve némileg kimerült állapotban van. Érthető, hogy ezen már a rendes viszonyok alatt mutatkozó elfáradásé tünemény oly betegeknél, kiknél az egész idegrendszer kimerülése feltűnik, igazi kórtünetté válhatik.1) A scotoma magában nem jogosít rósz jóslatra, ha csak a szinérzés külső határa nincsen szűkülve. A körzeti hiányok (periphere scotome) , hol a reczeg vérömlenyeinek vagy részbeni leválásának, hol az érhártya bántalmazottságának köszönik eredetüket, mely utóbbi a palczikákat vagy nyomás, vagy heges zsugorodás által támadja meg. Különösen a szétszórt góczok (chorioiditis disseminata) azok, melyek a láttért egé<z terjedelmében scotomákkal mintegy likozzák, melyeknek szabatos nyomozása és rajzolása csak értelmes betegeknél és itt is sok fáradsággal lehetséges. Szerző kiválóan tárgyalja az övszerü hiányokat (Ringscotoin) , mely főképen a bujasenyves ér hártyalobnál szokott fellépni. Olvasóink emlékeznek, hogy Förste r ezen tünemény mintegy jellemző tünetének tekinti a bujasenyves érbártyalobnál, és hogy beható tanulmányozás tárgyává tette. Szerző szintén a reczeg külső rétegeinek az érhártyalob által feltételezett bántalmazottságát okoztatja ezen esetekben, félrevetvén azon véleményt, miszeriut a gyűrű alakú scotoma a netán a reczegben meggyülemlett festenyanyaggal oki viszonyban állana. Észlelése folytán hajlandó felvenni, hogy az érhártya különösen disponálva van lobos megbetegedésre azon területen, melyen az örvényes visszerek törzsei találkoznak. Itt szintén a festeny-lerakodmányok leginkább sűrűén találhatók.-Ha ez utóbbiak járulnak a scotoma előállításához, akkor a scotoma már nem marad tisztán gyürüalaku, hanem kihosszabbitva lesz az egyik irányban (sectorenförmig) mi a vezető idegrostok bénulásából érthető. Midőn a gyürüalaku hiányhoz másodlagos idegsorvadás csatlakozik, a mi n)m ritkán történ, akkor a scotomával még más az idegsorvadásnál szokott tünetek fognak karöltve járulni. Ezekben csak rövid, igen rövid áttekintetet kísérlettem meg az olvasóknak nyújtani a szóban levő munkábau letett dús tapasztalati anyag felett. Számos igen érdekes kórtörténetet kellett egészen mellőznöm, melyek a könyvet oly kiválóan hasznavehetövé teszik. A kórtörténetek nem hogy az olvasást unalmassá tennék, czélszerü rövidségük által tűnnek ki, a fontos adatokat kevés szavakkal, de annál hasznavehetőbb számokkal, schematicus rajzokkal és többnyire perimetrikus lelettel kiegészítvén a tudnivalót. Ha kifogásunk volna, ez csak arra szorítkoznék, hogy a nevezett perimetricus leletek, melyek 12 kőmetszett táblán a munkához csatolvák, az egyes kórtörténet olvasásánál nem mindig baj nélkül feltalálhatók. H. A lencsének sérülés nélküli fíczamodása a köthártya alá, André tr.-tól. Egy 67 éves nő már tiz év óta jobb szemére vak, 3 év óta pedig bal szeme látereje folytonosan csökkenvén, most már vezető nélkül nem bir járni. Jobb szem : Köt- és porczhártya rendes állapotban. Mellső csarnok kissé mélyebb, szivárványrezgés, láta felfelé kicsucsosadva. ') Szerző ezen élettani tüneményre nézve F un ke-re hivatkozik. Talán érdekes tudni, hogy B u e t e volt az, ki azon a csillagászoknak már Cassini óta ismeretes sajátságot az élettani optica szempontjából legelső megpendítette a következő ünepközleményében : Explicatio facti, quod minimae paulum lucentes stellae tantum psripheria retinae cerni possunt. Programma. Lipsiae 1859. — Arago külöuben már jóval azelőtt szellemdus módjában mondta: On peut dire sans paradoxe, que pour apercevoir un objet tres peu lumineux, il ne faut pas le regarder A szem tökéletesen hasonlít olyanhoz, melyen hályogmütét alkalmával a szivárvány a sebbe beékelődött, annál inkább, mivel a másik szemen hályog jelen van. A beteg azonban soha sem volt szemorvos keze alatt. Nagy volt ezek utáu A. meglepetése, midőu a felső szemhéjat erősen felhúzván, a lencsét tataija a köthártya alatt, körülbelől 2 mm. a porczhártya felső szélétől. A lencse nagyon kemény, kissé sárgás, mészrakodmáuyokkal fedve, a köthártya alatt elmozdítható, nem okozván semmi kellemetlenséget a betegnek, kiuek annak ottlétéről nem volt semmi tudomása. A szemteke puhább. Szemtükörrel lehetett az átlátszó közegeken keresztül a glaucoma-féle vájulatot látn!, úgymint az érhártyafesteny sorvadását és rendellenes lerakodását. Bsteg nem emlékezik arra, hogy szemét legkisebb erőmüvi hatás érte volna. Tökéletes mór. Bal szem: Köt- és porczhártya épek. A szemcsarnok itt a rendesnél csekélyebb. A felfelé tolt szivárvány nagy iszamot képez egy a porczhártyaszél mellett fekvő tülkhártyaszakadáso.n keresztül, m dy a szemcsillag-kör negyed részének megfelel. A lencse találkozik ugyan a láta mögött, de felfelé tolva oly módon, hogy felső széle a szivárványiszamba el van helyezve. A mag nem tökéle esen homályos, a tok átlátszó. B-teg ezen szemmel látja a világosságot a halántékoldal felé. A lencsshomály nem engedi a szemfükrözóst. Belnyomés rendes. A. úgy fogja fel az esetet, hogy itt mindkét szemben egymástól távol eső időszakban, alkalmasint glaucoma következtében, oly nagy belnyomás létezett, hogy nemcsak az idegdombcsa vájulatát, hanem egyszersmind tülkhártyarepedést eredményezett volna, mely a jobb szemen a lencse tökéletes, a bal szemen tökéletlen iszamát vonta maga után. Nevezetes az esetben az, hogy a két szemben ugyanazon tényállást de különböző időszakban lehetett látni; legnevezetesebb azonban a sérülési ok hiánya. Hogy itt régóca fennálló szövetváltozások előkésziték a rendkívüli állapotot, A. előtt kétségen kivül vau, ki épen a bal szem mivoltában találja a történtek mintegy vezető fonalát, a bal szem „dán? lequel on peut pour ainsi dire, surprendre le cristallin en flagrant délit de migration.“ A két szem rajza kiséri az esetleírását. (Annales d’ oculistique T. LXX1I. 3. 1.) H. Az alkalmazkoilnsi szemelfáradásnak (Asthenopia accomm»dativa) calabarrali gyógykezelése. Hugo Magnus tr.tól. M. tiz esetet hoz fel, melyben a szóban levő bántalmat Calabar rendszeres adagolásával kezelt. Az eredmény feljogosítja ezen gyógymód ajánlására. A kivonat (extractum fabae Calabar) oldatban alkalmaztatott és pedig 1,0: 60,0. Ezen oldatnak kis mennyisége, 12,0 rendeltetvén, kétszer napjában 5—10 csepp mindegyik szembe csepegtetett ; több négy oly üvegnél nem használtatott soha. némely eseteknél a gyógyítási czél kisebb menynyiséggel is eléretett. A kórtörténetekből kiderül, bogy a Calabar folytatott rendszeres használása az alkalmazkodásnak tetemes és tartós erősítését képes előidézni. Öt esetbon kizárólagosan ezen gyógyszerrel, domború üvegek mellőzésével sikerült a kellemetlen bántalmat megszűnt etni. Igaz ugyan, hogy az egyik esetoen '/*. a másikban IV» év után visszaesés mutatkozott ; a javulás, illetőleg gyógyulás ezen esetekben azonban szintén elég hosszú időig tartott, úgy hogy a Calabar gyógyhatása itt sem kétségbe vonható. Továbbá kiviláglott a kísérletekből, hogy tartós gyógyulás csupán 15 évnél fiatalabb egyéneken érhető el; idősebbeknél a javulás vagy egyátalában csekélyebb fokú volt, vagy a gyógyszer mellőzése után hamar megszűnt. Kérdés, váljon nagyobb adagok nem birnak-e idősebb egyéneknél szintén a teljes eredményt létrehozni ? M. a Calabar rendszeres alkalmazását gyermekeknél még akkor is különösen javaltnak tekinti, ha az alkalmazkodási elfáradás összetérő kancsalság mellett fellép. Miután D o n d e rs szerint a Calabar az alkalmazkodási működést épen nagyobb összetérési ösztön nélkül serkenti, a beteg igyekezete a gyenge alkal
