Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1875-12-19 / 6. szám

rw?

mm

— 91 —

változást a háttérben különben nem lehetett találni. Nehány perez múlva már megint képes volt az ujjakat számlálni és minden mozgását szabatosan követni, nem sokára még Nr. 20 bár nehezen olvasni. .Most a visszerek kevésbé sötéteknek, valamint kevésbé széleseknek találtattak a roham alatti lelethez hasonlítva.

Adatott hamiblag nagy adagokban, mely gyógyszer oly jó hatást gyakorolt, hogy augusztus 1-én, mikor a kórházból kibocsáttatott magát igen jól érezte és Nr. 1 olvasni birt. Nem sokára azonban újra rosszabbúlt, szemizmok hüdése lépett fel, és ez alkalommal maradóan megvakúlt A fejfájások még mindig ismétlődnek, különben testileg jól van. (Ophth. Hosp. Reports. V. VIII. P. I. 90. 1.)

Színlátás mint nehézkor előliirnöki tünete (aura epileptica).

Hughlngs Jackson tr.-tól.

Az ezen tárgyra vonatkozó British Medic. Journal 1874 febr. 7. közölt észrevételek inkább elméleti, aprioristicus mint gyakorlatilag nyert alapon fekszenek, azonban elég érdekesek, hogy a szemészek figyelmét magukra vonják. Tudva van, hogy haladó szinvakságuál a zöld és vörös érzete korábban megszűnik, későbben következvén a kéknek hanyatlása. Veleszületett színvakságnál rendesen a vörös hiányzik. Színvakság mint a mozgási idegek hüdésének analógja tekinthető, és úgy mint a hüdésnek ellenkezője a görcs, hasonlóképen a színvakságnak ellenkezője kórosan fokozódott színlátás. E szerint oly betegek, kik nehézkóros rohamoknak alávetve vannak, a roham belépésekor vagy egyes színeket vagy sokféle színt szoktak látni (aura, epileptica).

Értelmes betegek képesek megmondani, melyik szín mutatkozik először és mily sorban következnek a többiek. Elméletileg azt kellene feltenni, hogy a vörös az első, melyik mutatkozik, mivel az ellenkező állapotba — hüdésben — az az első, mely hiányzik, és nehézkórban — az előbbi hasonlításhoz visszatérve — épen azon idegek szoktak első sorban görcs által meglepetni, melyek hüdésnél szintén annak első sorban alávetvék. Szerző — bár csak újabb és korlátolt tapasztalása alapján — csakugyan állítja, hogy leggyakrabban a vörös szín képezi az aura epilepticát; azonban oly eseteket is látott, melyekben a dolog másként állott, nevezetesen egy nőbetege súlyos rohamainál mindig előbb kéket látott, mire tökéletes, de mulékony sötétség szokott következni. Az esetek többségében a betegek nem képesek a sorrendet észrevenni, minthogy a színek hamar vegyülvén, csak szivárványlátásról szólnak.

Szerző ezen alkalommal még azon sorrendet is említi, melyben nehézkóros rohamoktól az érzékszervek szenvednek, ez szerinte a következő: látás, szaglás, hallás. Sajátságos izlési érzés mint „aura“ ritkán található, a nyelvnek szurási (sting) vagy másnemű nem izlési érzése azonban nem épen ritkán fordúl elő. Nehezen állíthatni, hogy mikor kezd a tapintó érzék szenvedni. (Ophth. Hosp. Reports V. VIII. P. I. 91, 1.)

A glaukomáról és mülátaképezésröl.

Schnabel tr. és Aklt tnr.-tól.

A bécsi orvosegylet múlt havi gyűlésében Schnabel tr. a glaukoma lényegére vonatkozó előadásában legelőször is Dondersre hivatkozik, mint a ki a lobos tünetek nélkül fennálló glaukomát a valódi, typicus alaknak tekinti, és a lobos folyamatot nem tartja a glaukomatosus folyamat lényegének, hanem csak szövődménynek. Másfelől Graefe úgy a lobos mint lob nélküli glaukómánál az alapfolyamatot olyan lobnak tartja, melynek lényege a belnyomás fokozódása. Előadó szerint Donders a lob jelentőségét túlságosan csekélyre, G r a e f e ellenben igen is nagyra becsülik.

A lobos tünetek jelentőségét mérlegelve Schn. szerint kiterjedt üvegtesthomályosodás lobos glaukómánál nem jön elő, sőt inkább az üvegtest, ellentétben minden más szemtekebeli lobfolyamatokkal, teljesen tiszta marad. Igen figyelemre méltók a porczhártyabeli homályok, melyeket ő nem lobos természetűeknek hanem idegbántalom kinyomatának tart. A glaukómát kisérő fájdalmak nem tekintendők a lobtól származott tünetek— 92 -nek, hanem úgy fogandók fel mint az ideg saját szövetének megbetegedéséből folyó kórjelek. A szemtekén látható edénybelöveltségi tünetek a glaukómánál fellépő idegbántalmakat oly módon kisérik, mint a háromosztatú ideg első ágának minden, más okból származó bántalmait. A glaucomatosus lob fölvétele bár igen régi időtől származik, és még jelenleg sem mondhatni meg, a szemteke mely részében fészkel az; és értekező azon meggyőződésben van, hogy ezen alakja a szemlobnak nem lobos megbetegedés, hanem idegbántalom tünetösszege. A tekebeli nyomás nagyobbodása hasonlóképen a rendellenes idegműködés folytán jönne létre, és a lob sem oka, sem következménye a fokozott belnyomásnak, sőt mindkettő hasonnemü alapra vezethető vissza, fennállván egymás mellett és nem egymás által.

A porezhártya érzéstelensége, a láta tágúltsága és mozgékonytalansága, a mellső csarnok szűkebb volta egyátalán nincsenek egyenes viszonyban a nagyobb belnyomás fokával, jóllehet azonban azon fokozat, a melyben a felsorolt kóros tünetek kifejlődvék, megfelel az úgynevezett lobos bántalom számának, tartamának és belterjességének. A porezhártya érzéstelensége a trigeminus érző rostjai izgatottságának következménye ; a lálatágúltság az együttérzideg izgattatása által van megadva, a mellső csarnok kisebb mélysége igen valószínűleg a lencse alakjának megváltozottságától tételeztetik fel.

A látideg kivájtsága létrehozathatik egy maga a fokozódott belnyomás által is, azonban alig lehet visszautasítani annak föltevését, hogy glaukómánál a lamina cribrosa hátrábbnyomulásának még'más okai is fennforognak; így találkozunk olyan glaukómatosus idegvájúltsággal, melyek nem viselik magukon a nyomás következtében létrejött vájúltságot, s melyek már akkor fejlődnek, mielőtt a belszemnyomás fokozódva lett volna, vagy pedig akkor, midőn az már meg lett szüntetve.

Heveny glaukómánál a rögtöni látzavar valószínűleg részben azon rendellenességeknek rovandó fel, melyek által a látképesség a trigeminus-zsábáknál fokozódott belszemnyomás nélkül is gyakran jelentékeny fokban szenved. Egyedül a reczeg ütereinek lüktetése tekintendő a fokozódott belszemnyomás kizárólagos következményének. A fokozódott belszemnyomás ban nemgyökeredznek más glaukomatünetek ; az maga is csak egyik tünete a glaukómának s nem áll felette a többi társtüneteknek.

Valamennyi elmélet, mely a glaukóma lényegét megfejteni törekszik s a szemlobokat fel nem öleli; hiányos; megfejtheti ugyan a fokozódott belszemnyomás létrejövetelét, tehát a glaukóma egyik tünetét, de nem oldhatja meg magának a glaukómának kifejlődését. A glaukoma simplex és complicatum csak fokozatra nézve különbözők; mindkettőben hiányzik a lobos jelleg. A glaukóma különböző kórodai kórképei az egyes tünetek egymást követésében és csoportulásában lelik meg változatosságukat.

A müláiaképezés hatása a nem lobos természetű glaukómatosus szembántalomnál is nyilvánúl. Lobos szemben iridectomia után fokozódik a gyuladás ; műlátaképezés által megszüntetendő kórtünetek nem lehetnek loboä természetűek. A glaukómás szemből kimetszett szivárványrész után az iris az egészségesnek megfelelő viszonyokat külöli; a műtét utáni gyors hatás itt a sikeres idegkimetszések hatásával hasonlítható össze, és nem fejthető meg az erőmüvi behatásból. Egészséges szemben műlátaképezés nem változtatja meg a nyomási viszonyt, míg glaukómában szenvedő szemben ugyanazon nagyságú mülátaképezés igen különböző fokban módosítja a nyomási hányadot, a belszemnyomást mindenkor a rendes állapotra terelvén vissza ; következéskép csak az elválasztás és fölszívódás közötti egyensúly megzavarását szünteti meg ; az pedig idegbántalóm lévén, következőleg az iridectomia elhárítja az idegbajt, mennyiben a belszemnyomást a rendes mértékre leszállítja. Éhez hasonló a második hatás: a fájdalom-és a porezhártya homályosságának megszüntetése.

Az előadás fölött támadt eszmecserében Arit tnr. az értekezővei egészen ellentétes nézeteket vallváu, annak tételeit pontról pontra éles bírálat alá vette. Először is tagadja azon állítást, hogy a szaruhomályosság az ú. n. lobos jellegű glaukó-