Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-12-19 / 6. szám
■ máról ez ideig kevés figyelemre méltatott, továbbá, hogy az olyanak tartatott, mintha lob által idéztetnék elő, mivel már Fischer tnr. ezen sajátságos homályosodást a hullaféle szaruhoz halonlította, és Leber tnr. azon megjegyzést tette, hogy a belszemuyomás következtébeni porczhártya-vizenyő a szemészek előtt ismeretas dolog. Egyszersmind Arit tnr. arra figyelmeztet, hogy ezen szaruhomályosság nem lobos természete ellen felhozott érvelések nem bírnak bizonyító erővel, miután sem az időszerűség, sem a szarugenyesedés kimaradása nem zárják még ki a lob jelenlétét, mivel az első tünet kyklitisnél, a második gyurmabeli szarulobnál, tehát kétségenkívül álló lobos folyamatoknál elég gyakran észlelhető. Különben ellentmond azon állításnak is, hogy az ilyen glaukóma mellett fennálló homályoknnál a szaru fölszíne változatlan volna, sőt azt inkább olyan gyengén rálehelt üvegtáblához kívánja hasonlítani, melyet ujjunkkal egyenetlen foltocskákkal és csíkokkal láttunk el. Tagadja, hogy üvegtest sohasem lenne homályos; először is arra, liogy az üvegtest homályosodása jelenlehet a szaruhomálylyal egyidejűleg és eltűnhet mielőtt még a szaru kitisztulna; továbbá arra figyelmeztet, hogy vannak olyan esetek, ahol két lobos glaukománál látszólag egyenlő a szaruhomályosság, és még is egyiknél látható a szemháttér, míg a másiknál épen nem. Hogy glaukómánál a csarnokvíz nem volna zavaros, Arit tanár szintén tagadja, és hivatkozik Gr a efere, ki egy esetben lobos glaukómáuál határozottan arról győződött meg, hogy a megejtett szarumetszés és csarnokvíz kiürítése után az iris és láta tisztább volt. Számos esetben világozan láthatni pontokat a Descemet-féle hártyán, melyek később föstenyfoltoknak bizonyulnak. Továbbá A. állítja, miszerint az üvegtestben savós ömleny jön létre, és hogy azt nem csak közvetett úton az iris és lencse előbbrenyomatása és belszemnyomás növekedése által bizonyíthatni be, hanem közvetlenül is, mint ez Schmidt és Sattler tr.-oknak sikerűit. így egy esetében, a hol saját megfigyelése alatt fejlődött lobos glaukóma olyan szemben melyet előbb szemtükörrel megvizsgált, később nagy mennyiségű és erősen hullámzó üvegtesthomályokat talált, melyek ugyan csak előrement vérkiömlésre vonatkoznak, mégis savós kiizzadás folytáni gyors üvegtestbomlásra mutatnak. így Sattler e^y glaukóma absulutumbau levő, de másodlagos megváltozásokat még nem szenvedett szemben kórbonczi vizsgálat által számos kerekalakú sejteket mutatott ki nem csak az érbártya hajszáledény-rétegeiben, hanem az üvegtestbeu is így egy közelebb vizsgált esetben a háttér eléggé jól volt látható, mialatt más esetekben egészen hasonló szaruhomályosság mellett a háttér ki nem vezethető. Kikel ezután az előadó azon állítása ellen, hogy a teke túlteltsége (Überfüllung) nem jönne elő, és hogy átalános szemlobnál a teke keménysége csupán a teke falazatának beszürődésétöl származnék; ellenérvül csupán azon tényre utal, hogy az ilyen betegek óriási szaggató fájdalmai a teke csapolásával azonnal megszűnnek ; és még megjegyzi azt. hogy az ilyen szemtekék feszültsége sem a közönséges tapogatás által a szemhéjak daganata miatt, sem a szaru megtapintása által a szem előretolatása miatt helyesen meg nem Ítélhető. Tévesnak álliija Sch. azon nézetét, hogy a reczeleválás az üvegtest folyósodásáuak és kevesbedésének következménye volna, miután sértések vagy lnilések után olykor az előbb egészen egészséges szemekben kevés idő eltelte után reczeleválás észleltetik. Áttérve most Sch. azon nézetére, hogy a glaukóma alapját a háromosztatú ideg első ágának megbetegedése képezné, megjegyzi, miszerint tagadhatlanúl már Horner észlelt olyan eseteket, a hol hasonló zsába után glaukóma fejlődött, azok azonban csupán esetlegességek, és a két betegség között egyenes összefüggés fel nem vehető, továbbá ezen felfogás ellenkezik azon ténynyel, hogy a glaukóma előbb-utóbb a második szemet is megtámadja ; e szerint tehát a szemek egyéni tulajdonságát is számításba kell venni. A tulajdonképeni glaukóma keletkezésének megfejtésére Arit tnr. éppen nem tartja illetékesnek a másodlagos glaukóma elméletének beosztását, mivel ez úton boncz- és kóroktanilag különböző olyan mozzanatok hozatnak össze, melyek egymástól igen elkülönítendők. (Ezen megfejtési mód ellen Sch. is tiltakozik.) — 93 — Schnabel azon állításával szemben, hogy a belszemnyomás fokozódásának oka nem lehet a lob, hivatkozik Cohnh e i m állítására, ki szerint fokozott nyomás következtében az edényi'alak annyira megváltoztatnak, hogy azokon át sejtvándorlás történik. Megjegyzi továbbá, miszerint a sugáridegek épen úgy mint a látideg lassan keletkező nyomást könnyen eltűrnek; hogy igen is azon szemekben, hol a teke lassanként 4—5 vonalra előrenyomatik, a túllátást leszámítva a látképesség ép marad ; hogy azért nem jön létre látatágúltság a glaukóma simplexnél, mivel itt enyhébb, lassan fejlődő nyomás van, míg ellenkezőleg a többi glaukománál — hol különben még a lencse előrenyomulása és irisrei illeszkedése is számításba jön — a gyorsan támadó nyomásfokozódás miatt a láta kitágúl. bchnabel nek az iridectomia hatására vonatkozó nézete. A szerint nem állhat meg, miután a glaukómánál fölvett zsába nem az irisbői indúl ki, és azon mülátaképezések, hol az* iris levált, a műtét eredménytelen volt; továbbá a test más tájain fennállú zsábáknál egy kernyi idegdarab kimetszése nem használ. Teljesen osztja Exner nézetét az iridectomiára nézve, mely szerint a műtét szabályozólag hat a szőlőhártyabeli vérkeringésre. Hibásnak állítja Sch. fölvételét a lencse alakváltozására uézve, miután a szemtörési képesség ugyanaz marad, és a lencse megváltozott alakjának visszafejlődése föl nem vehető. Nem fogadja el azon nézetet sem, hogy a kimetszett irisrész mekkorasága az eredményre nézve közömbös, miután tapasztalatból tndja, hogy igen kis darab kimetszése nem hozza meg a várt jó eredményt; továbbá hogy kívánt eredményhez jussunka kimetszésnek a láta körizmán belől kell történni, mi ismét Exuer nézete mellett bizonyít, mely elmélet egyszersmind egészen jól megfejti a fájdalom megszüntetését is ezen műtét által, miután a teke pillanatra megnyitása p. o. a szúrcsapolás által, ha rövid időre is gyorsan megszünteti a fájdalmat. Végre nem látja szükségét az embernél az iridectomia csak akkor hoz sikeres eredményt, ha a beszúrás a tülkbártyában történik, miután nem csak ő, de mások is elég jó hatást láttak akkor is, midőn a beszúrást a poiczhártyába tették. Schnabel viszonválaszából még röviden a következőket kívánjuk felemlíteni: ha glaukómánál a közegek annyira homályosak hogy a háttér nem látható, akkor a lencse tükörképei is hiányzanak, miért is ilyen esetekben az üvegtest homályosodása nem is gyanítható ; ha a szemfenék részben kivehető volt, kiterjedő üvegtesthomályt sohasem észlelt. A szaru homályossága egymaga elegendő a különben tiszta közegek mellett a háttért kivehetetlenné tenni. E x n e r adatainak helyességét a tengeri nyulak szemeire vonatkozólag nem vonja kétségbe, azonban azok jelentőségét illetőleg alkalmazását a rendes emberi szemre nézve nem tartja érvényesnek, mivel ezekben az iridectomia a bebyomásra nincs befolyással. (Wiener med. Presse 1875. Nr. 48.) Torday tr. A üasábiiveges látcső (das Adductions-Perspektiv). Hock tr.-tól. Igen gyakran hallatszik panasz a miatt, hogy az operaüveg használása erőltetéssel jár és nem ritkán fejzsábát okoz. Szerző nyomozván e kellemet]an hatások okát főképen kettőt talált föl. melynek egyike a szem fénytörésében, másika az izmok működésében, illetőleg a kettős távcső oly szerkezetében rejlik, mely az említett viszonyoknak vagy tökélétlenül vagy épen nem felel meg. Az opera-üveg tudvalevőleg nem egyéb egy Galilei-féle távcsőnél, nagyobb gyútávollal biró domború objectivből és rövidebb gyútávollal bíró homorú ocularból állván. melyek addig eredményeznek fennálló, nagyobbodót valótlan (virtuell) képet, mig egymástóli távoluk felül nem múlja gyútávoluk összegét, vagy más szavakkal az operaüveg homorú lencséhez hasonlóan hat. Miután a két cső párhuzamosan áll egymáshoz, a két látvonal szintén párhuzamos. Tudva vau, hogy ha szabad szemmel nézünk, az alkalmazkodásnak bizonyos foka kötve van a szemek összetörésének (Convrrgenz) bizonyos adott fokához; hogy ha pedig homorú lencséken keresztül nézünk, az alkalmazkodás bi— 94 —