Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-10-24 / 5. szám
75 76 24 óra múlva végleg megszűnt, a csarnokbeli geny gyorsan eltűnt; különösen kiemelendő a visszamaradt szarufolt aránylagos kicsinysége és a szarugörbület kedvezőbb fennmaradása. A fekély alapjának felhasítását természetesen az elhanyagolt, illetőleg igen előrehaladt roncsolás mellett még ezen szer igénybevétele mellett sem kerülhetni el, de a műtét megejtése után a bálványos viz mindenkor kedvezőbb és gyorsabb gyógyeredmétiyt hozott, mint az előbb használt más szerek. Nem valószínűtlen, miszerint carbolsav, vagy más fertőtlenítő szerek hasonló vagy talán még jobb eredményekhez fognak juttatni; úgy szintén valószínű az is, hogy a köthártyabántalmak némelyikének leküzdésére ezen szerek újból megkísérelhetnek, s hatásuk a pontosan megválasztott nagy számú alkalmas esetek szigorú megfigyelése alapján mielőbb meg lesz állapítva. Az év első felében gyógykezelt 30 tovaharapódzó szarufekély közül a felhasítás nélkül csupán halvanyos vízzel kezelt 15 eset mindenike vékony szaruhomályt hagyott hátra. (Sitzungsbericht des Ophthalm. Gesellschaft. 1874.) Torday tr. Látideg-dag kiirtása a szemteke megtartása mellett. Knapp tnr.-tól. A 40 éves nő három éven át észleltetett látideglob, dülszem és láttompulattal. A teke egyenesen előre és kevéssé le és kifelé volt tolva ; a dülszem nagyobbodása csak lassan haladt előre, fájdalmak időszakonkint kezdetben tűrhető, de később mind erősebb, mig végre türhetlen fokban jelentkeztek. A teke mögött eleitől fogva ismételve kerestetett a dülszem oka, azonban a tekével szorosan összefüggő és annak mozgatásait híven kővető dagot csak három év eltelte után lehetett a szemür belső szögletében kitapintani; ekkor S == 10/2o(). A műtét kivitele következő; lapra görbített ollóval a felső és belső egyenes, és felső ferde szemizmok közötti részen a köthártya és Tenonféle tok felmetszetett, és az igy nyert résen át a dag az újjal kitapintatván az köröskörül ollómetszésekkel a hozzá tapadt szövetektől megszabadittatott, majd a tülkhártyáról lefejtetett, és most a látideg hatalmas ollócsapással előbb a teke határán majd a szemürbei betérésénél lemetszetett. Az igy kiemelt dag nagyobb dió megkoraságú volt, szövezete egyenletesen szemcsézett; a látideget mindenoldalról egyenletesen körülfogta és rostos ráknak ismertetett fel. Műtét után a teke visszahelyeztetvén a hegedés két nap alatt genyedés nélkül megtörtént; a düllszem és a fájdalom eltűnt; tekebeli közegek tiszták; a teke feneke kezdetben sávosán elszinesedve, de már a negyedik napon megjelentek vörös csikolatok. és a nyolczadikon tisztán látható volt nagyobb visszeres belöveltség, mialatt az üterek megtartották rendes ürterüket. (Sitzungsbericht der Opth. Gesellschaft 1874.) Torday tr. A látidegen észlelhető kórtiinetek heveny agyi«bóknál. Manz tr.-tól A tekebeli vérbőséget illetőleg kifejezett vörösséget az idegdombcsán M. ritkán talált; az üterek, legalább a nagyobb ágak csak igen ritkán tettebbek a rendesnél; ellenben a visszerek a legtöbb esetben kisebb nagyobb fokban túlteltek és lefutásukban kanyarulatokat mutatnak; különben ismeretes dolog, mennyire óvatosnak kell lenni a visszerek vastagabb vagy vékonyabb, tehát a rendestől eltérő véríartalom jelzésénél, miután az jóformán minden egyes egyénnél változó teljesen egészséges állapotban is. Azon önként folyó kérdésre, miért nem erősiti meg a szemtükörreli vizsgálat sok esetben a látideg és háttér vérbőségét, akkor, midőn azt a fennforgó bonczélettani viszonyok alapján teljes bizonyossággal várni lehetne, értekező egy másik kérdéssel felel meg; nevezetesen nem állunk-e elégszer szemben más olyan betegségekkel is, melyek akadályozott vérkeringésen vagy egyenesen a vér helybeli avagy általános | megváltozásán alapúinak, és melyeknél a szemtekebeli lelet nincs összhangzásban a betegség lényegével. így p. o. vérszegény, sápkóros egyéneknél a szemfenék véredényei nem árulták el az általános vérbajt; így vérkeringési zavaroknál — ájulás, eskór, ránggörcsök — a szemtükör-lelet nem felelt meg az előre vélt leletnek. Különben ez utóbbiakra vonatkozólag megemlékezik Jolly-nak az állatokon tett azon tapasztalásáról, hogy a fejedények lefolyásában még jelentékeny keringési zavarok sem vétetik észre magukat az agy felületén létező edényeken. Az egyik fejütér átmetszése után a szemfenék edényeinek teltségében azonnal nem áll be változás, hanem csak azután, midőn jelentékeny mennyiségű vér kiömlött volt; bizonyságáéi annak, hogy a szem feneke, éppen úgy miként az agy fölszine, nem képvisel egészen egyenes, érzékeny mértéket az agy vagy agyhártyákbani vérteltség jelzésére, legyen bár a keriugésbeni akadály általános természetű, avagy találja az okát a tej közelében. Ha most azon kérdést tesszük, mi legyen oka annak, hogy a várt szemalapi tünetek oly gyakran kimaradnak ? ennek megfejtésére csak két lehetőség van: vagy annyira csekélyek a vérbőséget jelző szemfenekeni megváltozások, hogy azokat a rendelkezésünkre álló eszközökkel fel nem ismerhetjük: vagy létezik valamely oldalagos kiegyenlítés, mely a vérbőséget, ha talán az egy időig fennállott is, megszünteti. Leggyakrabban talált tünetek voltak; igen gyenge elhomályosodás areczegben, és másodszor a reczegbeli visszerek már érintett teltebb volta és némi kanyarodottsága. Az elhomályosodás minden esetben legkifejezettebb volt a dombosa közelében, úgy hogy e miatt annak szélei legtöbbször elmosódvák; továbbá az észlelhető reczeg homályosság belterjessége időről időre ugyanazon betegnél változik, miért azt egyszer igen jól láthatni, ellenben pár óra múlva vizsgálva alig vehetni észre valami rendellenességet; különben értekező hasonló reczeghomályosságot talált a-haldokló betegeknél, nevezetesen pedig olyanoknál is, kik az agybeli vérnyomás mi tünetét sem külölték, s kiknél a látamozgás egészen jól meg naradt. Visszéri üktetés egy alkalommal sem ésszleltetett; hasonlóképen nem közvetlen átmenetei ezen vértorlódási állapotból valódi látidegloboa. Valljon a jelzett kórképnek tényleg micsoda helybeli körfolyamat felel meg: egyszerű izzadmánytermelés ’ üteres torlódás folytán, vagy az- izzadmány visszeres pangásou alapúi; vagy talán az nagyobb nyirkodafolyásnak köszöni létrejöttét? értekező kórboncztani adatai alap ján a kérdést oda véli eldönthetni, hogy ilyen esetekben a látidegnek, illetőleg hüvelykeinek vizenyős duzzadtsága forog fenn. (Sitzungsbericht der Ophth. Gesellscaft 1874.) Torday tr. Bizonyos szembajok gyógykezelhetése a porczliártya középtájának bemetszése által. PrIDGIN TEALE-tŐl. Szerző megkísérelte Sae misch ismert eljárását tovaharapadzó fekély ellen még más betegségekben is, és pedig oly kitűnő eredménynyel, hogy ezen műtétnek tág javalati tért, és mind fájdalom csillapító mind conservativ hatása szempontjából a szemészeti gyógytanban kiváló rangot hajlandó tulajdonítani. A jelentésbe foglalt ti eset közül kettő kisdedekről (3 és 4 évesek) szól, kettő 11 és 13 éves gyermekekről, a többi felnőttekről, kik között egy 62 éves és egy 60 éves egyén volt. Az első esetben szarutályog volt jelen, mely ellen szivárványcsonkitás siker nélkül alkalmaztatott, a szarumetszés ellenben rögtön segített; alig észrevehető homály maradt vissza meglehetősen jó láterővel (Jaeg 6—7"nyire.) Á 2-ik esetben 4 éves gyermek : Szarutályog, Hypopyon. A műtét után apró folt odanövés nélkül. 3-dik eset: szarutályog, hypopyon. 4-ik eset: 3 éves gyermek, gyorsan növekedő beszürődés, iridectomia siker nélkül. Odonövés nélküli gyógyulás. 5-ik eset: Szarutályog. 6-ik eset: Keratitis diffusa oculi utriusque 13 éves b.tegnél. Jobb szemen iridectomia, bal szemen T alakú bemetszés, ez utóbbi sokkal jobb
