Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-10-24 / 5. szám
78 — 77 — eredményt mutatott az előbbinél. 7-ik eset: Glaucoma ellen iridectomia, mely alatt a lencse megsértetett; arra következett genyes iritis, hypopyon, és igen nagy fájdalom, mely közvetlenül a T alakú bemetszés után megszűnt. 8-ik eset: szerencsétlen hályogműtét után iridocyclitis, a műtét megszünteti a fájdalmakat. 9-ik eset: Sérülés utáni szarugenyedés, hypopycn, atropin semmi jó hatása, a műtét jó kimenethez vezetett. 10-ik eset: szintén sérülési folyamat. 11-ik eset: súlyos szarugenyedés, Chemosis; a műtét által a porczhártya felső felének átlátszósága mentetett meg. A mütétmód a következő: a beteg elaltatása után G r a e f e késével a tályog vagy átalában a szenvedő rész, lehetőleg a láta felé, függőlegeseu metszetik át, oly hosszúságban, hogy a seb körülbelül a poreztártya átméretének harmadát képezi. Legjobb — ha a körülmények engedik — a láta felső részében műtenni. T-alaku metszés akkor van javalva, ha a seb gyors összenövését meggátolni akarjuk ; ez jobb az ismételt repesztésnél; szerző a második vágást szivárvány ollóval végzi. Szerző esetein gyűjtött tapasztalását összeállítván mondja: 1. Oly porczhártya—és szivárvány hártya-bántalmakban, melyek genvedéssel folynak le és atropinra valamint mákonyra egyszeribe nem javulnak, rögtön kell a porczhártya közép táját bemetszeni. 2. T-alaku metszés ott, hol a sebet nyitva tartani akarjuk. 3. A fennt leirt módon végzett metszés — ha függőlegesen találja a lemezeket — rendesen nem szokott eredményezni homályt vagy odanövést. 4. Hypopyonnál oly metszés sokkal könnyebben és tökéletesebben bírja a genyt kibocsátani mint a porczhártya szélén végzett csapolás. 5. A genyedést és fenyegető elmálást még oly esetekben is birja megszüntetni, melyekben már az iridectomia sikertelenül megtétetett. 6. Ha a szarutályog jó korán bemetszetik, akkor gyakran apró fehér tömeg jön ki a beszűrődött részből, mely górcső alatt genynyel vegyült megrongált szaruelemekből áll. Szerző végre azt szeretné reményleni, hogy az ily ártatlan és jótékony műtét talán még a takárnál fellépő szarugenyedés ellen is, valamint oly glaucomaesetekben (?), melyekben az iridectomia siker nélkül maradt és végre átalában minden oly 1 heveny bántalomban, mely a porczhártya létét fenyegeti, némi eredménynyel leszen alkalmazható. (Ophth. Hosp. Keports V. VIII. P. 1 61. 1.) A harmadik agyideg kétoldali hüdése agybántalomnál. Hüqhlings Jackson tr.-tól. Az eset bujasenves agybántalomról szól, melynek legkorábbi tünete a nevezett hüdés vala. Ez a beteg állítása szerint rögtön lépett fel; azonkívül még más tünetek is voltak jelen, melyek azonban szemészeti szempontból nem érdekesek. Bonczolásnál az agyi üterek terjedelmes gummaféle betegsége találtatott ; a kóros szövet körülvette mindkét hátsó agyi, mindkét felső agyacsi és a két szemmozgató ideget, nevezett képletek közt összefüggést hozván létre. (Ophth. Hosp. Keports V. VIII P. 1. 61. 1.) A szemmozgató ideg- büdösének jelentősége oldalliiidésnél (Hemiplegia). Hughlings Jackson tr.-tól. Tudva van, miszerint a crus cerebri bántalmazottságai előidézheti a 3-dik agyideg htidését ugyan azon és egyszersmind tiz arcz és a végtagok hüdését az ellenkező testoldalon. Azonban hiba volna, hogyha a nevezett tünetcsoportból mindig a crus cerebri sértésére következtetnénk. Ilyen eset volt a „londoni“ kórházban, melyben kaponyabeli bujasenv kórisméztetett, szerző azonban kórodailag ismerte fel, hogy kétféle bajjal, illetőleg két kórgóczczal van dolga és pedig azért, mivel a szembeli hüdés és az oldalhüdés (Hemiplegia) nem egyszerre, hanem mindegyik más időben jelent meg. A bonczolatnál a jobb szemmozgató idegen idegdag (neuroma) és azonkívül a jobb agyfél bujasenves átváltoztatása találtatott. Még egy másik esetben is, melyet szerző már több év előtt közölt, két kórgócz találtatott, az egyik a kaponyaalapon, a másik a jobb agyfélben; ebben is a jobb szemmozgató ideg hüdése melett baloldali hemiplegia volt jelen. Természetes továbbá, hogy mindig két kórgóczot kell feltennünk akkor, ha a szemmozgató ideg ugyan azon oldalon hüdve van, melyen az arcz és a végtagok hüdése találtatik. (Ophth. Hosp. R eports V. VIII. P. I. 92.) A lencse önkéntes helyváltozásának két esete. Secondi tr.-tól. Első eset: Mindkét szemen mozgó lencsehályog, mely látatágulat után résut fekszik a látóban. Nagyfokú rövidlátás. A Zinníéle övecske hosszabbított de nincsen beszakadva. A beteg nem engedi meg a műtétet. Nehány év múlva mindkét szemen már szivárvány-sugárlob következtében kezdődő sorvadás. A lencsék zsugorodvák, a látába zárvák. Második eset: 12 éves fiú. Jobb szem rendes, nem rövidlátó. Balszem : A lencse, kissé résut, előre van tolva, oly módon, hogy alsó széle egészen a szivárvány előtt, felső széle épen a kitágult láta széle színvonalában fekszik. M. ys, S = ‘/W Csekély surgártest csap. Szivárvány ép. A lencse mozdulatlan, átlátszó. Sérülés nem történt. Atropinnal lehetett a láta felső (szabad) részét kitágítani, azonban nem sikerült a lencsét helyére visszavinni. Szemtükörrel nem találni rendellenességet, nevezetesen semmi jelét a rövidlátásnak. A szülők nem engedék meg a műtétet. Egy évvel későbben az említett mellső tülk-érhártyalob (staphyloma ciliare) következtében az egész mellső része a tekének tágulatot mutatott, tökéletes mórral. Most az előbb egészséges jobb szemben a balhoz hasonló lencsehely hagyás jelen volt M, %. A lencsének tokostóli kivevése sikeresen ment végbe. A jobb szem meggyógyult; ha a műtét meg nem történ, valószínűleg ugyanazon másodlagos folyamat bekövetkezett volna, mely a bal szemet tőnkre tette. A kivett lencse majdnem egészen gömbölyű átlátszó, tokja megvastagodva volt. (Annales d’oculistique, Kevue. T. LXXIII. 31. 1.) Porczhártyalob elmebetegeknél. Bozzi tr.-tól. Szerző a bolognai tébolyda főorvosa, többször észlelt betegeinél oly porczhártyalobot, mely úgy látszik, az idegbtidési esetekkel azonos. A porczhártya gyurmájának kisebb-nagyobb része beszűrődést mutat, a nélkül, hogy a szemen izgatottsági tüuetek fellépnének. Rendesen mindkét szemen egyidejűleg, pellagricus, senyves egyének utolsó életszakában. Kevés nap múlva a porczhártya beszűrődött része elhalni kezd (necrose), azután követezik descemethártya előesése, szivárványiszam. A beteg rendesen meghal mielőbb a szembaj véget ér; ha túlél, a szembaj ismétlődhetik a senyves állapot ismétlődésével. Szerző a háromosztatu ideg hiányos beidegzésén kívül még külső rósz behatásokat (por, ütés ste.) is és rósz táplálást szükségesnek véli ezen porczhártyalob előidézésére. A gyógykezelés állott a következőkből. 1-ször. A szemnek oltalmazásából zárkötéssel, atropinból. 2-szor. Belsőleg zsongitó szerekből, mihez hidegvizgyógymód csatoltatott. (Annales d'Oculistique, Revue stb. T. LXXIII 31. 1.) Világrahozott könytömlösipoly. Steinheim tr.-tól. A 14 éves leánynál születése óta jelen volt folytonos könyfolyás a jobb oldalon. Orvoshoz ezen baj miatt előbb nem fordulván csak ekkor fedeztetett fel a felső szemhély külső harmadában, a pilla széltől 4—5"'-ra egy kis, finom szőrökből álló pamat, melynek közepéből bőven szivárgott ki tiszta köny.
